Köszönöm szépen

Tegnap nem írtam, mivel egész nap munkát kerestem, abban pedig sok izgalmas nincs. Suli után Rie még átugrott, és elmentünk Ramen-bárba rament falni^^ megint jó csípőset ette. Rie megkóstolta, és azonnal vízért nyúlt^^ nekem annyira nem volt erős… szerintem ő fokozottan érzékeny az erős dolgokra^^
No, de most így reggel, mielőtt nekimegyek a napnak, szeretnék megköszönni ezt azt!
Hol is kezdhetném? Ugye nem ám úgy van az, hogy Peti fejébe vette, kimegy Japánba oszt’ megoldotta. Számtalan segítséget kaptam rengeteg embertől, ami nélkül valószínűleg most nem ülnék ott ahol.
Kezdeném édesanyámmal. Köszi! Hihi:D azért nem leszek ilyen tömör^^ Szóval… azon kívül, hogy mint anyuka már alapból támogatott gondoskodásával, törődésével, még elkövette azt a merényletet is, hogy amikor én havonta adtam haza neki pénzt, ameddig tudta, ezt nem a csekkekre fordította, hanem félretette nekem. Volt is meglepődés amikor megszámoltam mit tettem félre, és nem értettem miért több^^ Továbbá elviselte minden hülyeségemet, főleg az utolsó egy-két hónapban, amikor szerintem átestem az utazás előtti izgalmon, mert én a repülőn, meg előtte egy nappal… meg utána.. nem éreztem semmit. Valahogy kimaradt a „nagy-váltás” -érzése az utazás körüli napokban. Édesanyám íly módon segített, pótolhatatlanul. No meg minden ismerősét megmozgatta, akinek valami köze is volt Japánhoz az életében! Meg intézte az utasbiztosításomat, és még sorolhatnám… hihetetlen sok dolgot intézett nekem^^
Vannak ám neki is szülei, az én nagyszüleim, akik azon kívül, hogy mindig valami finom falattal fogadtak (és remélem fognak is amikor hazalátogatok^^) utazásom hetén szintén megleptek. Ennek köszönhetően tudom a második havi lakbért is kifizetni, nehézségek nélkül! Azt hiszem ehhez nem kell többet hozzáfűzzek^^ Azért az még hozzátartozik, hogy (bár már írtam, innen nem hagyhatom ki) nagypapám, (aki olyan nagyszerű tanár és igazgató volt, hogy még Németországból is jár hozzá haza néhai diák, és ugyanez ez igaz nagymamámra is!) felkereste egyik volt tanítványát, aki a Tokiói konzulátuson dolgozott, hogy hátha tud segíteni. Tudott! Kaptam nevet a nagykövetségen, akihez fordulnom kell, és ott még több nevet, és adott illető ajánlását is. Még nem tudom mi lesz belőle, de már egy hatalmas segítség!
Nekem van ám egy nővérem is, akivel ugyan olyan sokat nem beszéltünk, de hát van ez így. Édesanyámat nehéz volt otthon hagyni, hiszen nem jó senkit sem magára hagyni, de segített ám a nővérem, hiszen ő ott van neki, ha anyunak bármire szüksége lenne. Ezért is hálával tartozom^^
No de édesanyumnak van egy hugija is, aki egyben a keresztanyukám is^^ Ő elvitt vásárolni:D Most ez hülyén hangzik, de a ruhatáram már erősen kopottas volt, és ha itt életben akartam maradni, akkor nem költhettem a pénzemet otthon ruhákra. Főleg nem ilyen f***ákra! Itt már variálhatom is a dolgokat, mert a nagypapám révén szert tett követségi kapcsolatomhoz a kerianyumtól kapott öltönyben mentem el^^ Ez is hatalmas segítség!!! Ja… meg mibe pakoltam volna a cuccaimat, ha nem jutok ilyen tuti kofferekhez? Mert ezt is neki köszönhetem ám.
Úgyhogy nagyon nagy hálával tartozom a családomnak, kik nélkül most nagy valószínűség szerint nem ülnék itt, vagy sokkal rosszabb helyzetben, és pl. ez a blog sem íródna ily szorgosan.
No de vannak nekem komáim, kollegáim is. Azt hiszem a régi barátaimról, akikkel már oly sok minden betyárságot miegyebet végigcsináltunk, nem igazán kell sokat írnom. Természetesen a reptérre kijutásom is meg volt oldva az első pillanattól kezdve, folyamatosan látogattak illetve türelmesen vártak amikor éppen magam alatt voltam, vagy nem volt kedvem kimozdulni. Bármi segítség kellett, azonnal ugrottak… úgyhogy a komáimnak is köszönök mindent;)
Kollegák^^ Elviseltetek közel egy évig! Azért már ez sem semmi, heti öt napot egy ilyen félnótással:D A videót már rongyosra néztem, de soha nem elég… Az atlasz amit egyik kedves ebédlőtársam adott kölcsön, nagyon nagy segítség, nagyon sokszor használom^^ A könyvet meg nem felejtettem el, intézem, hogy eljusson majd hozzád;) (nem hoztam magammal Japánba, nyugi:D) Szóval hiányzik a munkával kapcsolatban minden, kapcsolatban minden… mert maga a munka annyira nem^^ Voltak nekem barát/feletteseim, akik minden támogatásukat megadták azért hogy én tudjak készülni az utazásra, és eljövendő távozásom ellenére sem kezeltek másképp, stb (ami azért a legtöbb helyen sajnos nem így szokott lenni)… sőt, kifejezetten drukkoltak! Na meg a kollegák, akikkel nap mint nap órákat voltunk együtt… hiányoznak az ebédek, a legvadabb asztalnál akarok megint ülni!!!!:D Hiányoznak a séták az irodától a Móriczig, álmodozva Japánról^^ Meg sokminden más, amit itt most nem említek meg, mert sosem jutnék a végére.
Amit pedig mindenkinek egyaránt köszönök (bizony, nem felejtettem ám el^^):
hittétek, hogy meg tudom csinálni, jobban hittétek mint én magam, és ez adta a legnagyobb erőt arra, hogy belevágjak! Soha életemben ilyet még nem csináltam, főleg nem ilyen elszántan… annyi ember érdeklődött, szurkolt (és nem csak illemből, azért az látszik az ember szemén mit mennyire gondol komolyan, és itt tényleg mindig azt éreztem hogy komolyan is gondolják, amit mondanak), bíztatott és hitt bennem, egyszerűen kizárt volt, hogy ne sikerüljön! Most már itt vagyok, már csak munkát és vízumot kell találnom, de ez már rajtam múlik^^
Ez most egy ilyen csöpögős bejegyzés lett, de ezt le szerettem volna írni.
Most pedig egy érdekesség: nem most, hanem múlt éjjel, a buzi francia miatt megint nem tudtam aludni (mostmár írtam is a főbérlőnek hogy ne szopassanak már engem, tegyék már végre helyre… mert ha én megyek át, abból nagyobb hangzavar lett volna mint amit egyedül csinál), viszont így nem maradtam le az ELSŐ FÖLDRENGÉSEMRŐL:D Picike volt, de nyikorgott az acélszerkezet, remegett a laptop és halkan morajlott a föld:D Tök jó buli! Ilyen picike jöhetne több is, csak nagy ne legyen. De a pici frankó nagyon! Ráadásul simán eltartott két másodpercig, ami nem is rövid ám, ha jól tudom.
Másik érdekesség: vettem kakóport, na ma ki is próbáltam, így reggelire: kibontom a zacskót, lám, nem ám sima kakópor, úgy parasztosan beleöntve… áh… szépen kis zacsikba csomagolva egy-egy adag… nehogy véletlenül bémeg annyit rakj ám a kakóba amennyit akarsz… frászt!! Ennyit! Se többet, se kevesebbett! wakarimashita! Akkó annyi lesz! Akkor is ha fél adag tejem van már, akkor is egész adag kakaót nyomok bele!! Na, azért én sem vagyok hülye, rájöttem egy cselre: csak a fél tasakot öntöttem a fél adag tejbe! FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ de megoldottam.
Amúgy finom a kakaó, csak ez a tasakos dolog meglepett, én otthon a zsákos kakaóhoz voltam szokva, az az utántöltős nestle. Amiből szerintem még mindig van vagy fél kiló, mert egyszer anyukám vet egy egy kilós dobozt, azt hitte ilyen tejbebogyó:D Olyan is volt a csomagolás ám:D:D Mondjuk fura volt hogy olyan nehéz, oszt bontom ki… mondom ez másmilyen zsákban van… aztán lol, ez egy kiló kakaó!!! Fél év alatt nem sikerült meginnom csak a felét:D Pedig még a spagettit is kakaóporral ettem^^
No egyenlőre ennyi mára, hehe, még mindenki nagyban alszik odahaza, úgyhogy jó reggelt!!!!!