ハンガリーの大使館　avagy a Magyar Nagykövetség

Ma időre keltem, telefonom az utolsót lehelte eme ébresztéssel, úgyhogy kell vennem egy vekkert. Sebaj, szerintem a vekker az ember után vágják, mint otthon is. Bementem hát délelőtt a városba, felszálltam a 都営大江戸線 六本木/大門行き… re? Szóval a Toei Ooedo Sen (vonal) Roppongi/Daimon felé közlekedő járatára, igen ez metró. De már tök jó hogy magam tudom mi merre hány óra:D És leszálltam 赤羽橋 (Akabanebashi) állomásnál. Innen körülbelül 6-7 perc séta, részint hegynek fel, a nagykövetség. Fél órával előbb érkeztem, és a konzulátuson nem hallották a csengetésemet, szóval kint ácsorogtam fél órát, naívan azt képzelve, hogy mivel csak 10-től van félfogadás, biztos nincs még ott senki. Amikor tízkor sem nyitottak ajtót, akkor visszamentem a követségi recepcióra, és megkérdeztem, hogy most én vagyok butus, vagy csak valami nem úgy van, ahogy lennie kéne. No, valahogyan nem hallották meg a csengőt, de végülis bejutottam. Ennek örömére kint álltam a hőségben és döglesztő párában fél órát, persze napon. Igen, mert okos vagyok. No de ha már álltam, csináltam képeket:

A fehér kocsi egy Toyota. Milyen? Na erre várok megfejtéseket, én már elfelejtettem^^ Ezt még útközben fotóztam. Elég sok ilyen amerikás japán kocsi van. Jól néznek ki, nem vitás. A következő kép egy ósdi kis ház, szerintem aranyos, főleg ahogy a nagy beton meg acél építmények között meghúzódik. Amúgy ezen a részen nem laknék szívesen, valami 2×4 sávos főút halad itt el, és rohadt hangos ám.

A következő kép: ezt látod amikor kilépsz a konzulátus vaskapuján. (ja igen, a konzulátusról kijutni is csak kártyával meg engedéllyel lehet, állítólag ez „sengeni” (bunkó vagyok, nem érdekel hogy kell írni, amúgy égő de nem tudom. akinek szúrja a szemét, az írja le az ooedo sen állomásait kanjival^^) követelmény.
(fagytam egy picit, agyilag, mármint blogolás közepette, mert valami csodás billentyűkombinációval töröltem három sort… ne kérdezzétek hogyan… hogy tudtam egyszerre kijelölni három sort és törölni… fenomÉN vagyok, tuti) Kemény negyed órát beszélgettünk az úrral aki fogadott. Itt még annyira nem is jutottam előrébb, de pár tippet azért adott, hogy érdemes elindulni, pl. kapcsolatok nélkül. Miféle módik vannak a munkaügyi hivatalban, stb. No de, gondoltam, távozásom előtt még beugrom a recepcióra a nagykövetségen, hátha ott van a Japán hölgy, aki olyan kedves fogadott múltkor, és akihez nagypapám révén jutottam el. Ő nem volt ott, de egy magyar srác igen, ha jól emlékszem ő a konyhafőnök és immár egy hónapja van itt. Kiderült hogy pont nyílik, egyik talán már ki is nyitott, most erre nem mernék megesküdni, tehát most nyílnak magyar vendéglátó egységek Tokióban. Nosza, keressük fel őket, ez lesz az egyik házi feladat.

Még két kép a végére, pár mondattal a metróról. A tokiói metró TISZTA. Az emberek nem szemetelnek, nem bliccelnek (a közlekedési társasáGOK nem kérnek pénzt a szarért, csak azért amit tényleg megéri kifizetni, az emberek pedig kifizetik. Olyan egyszerű ez itt.) Ahol épp állok, az ooedo sen állomása, Akabanebashinál. Ez a vonal húzódik a legmélyebben Tokió alatt. Gondolom ő az egyik legújabb. Nagyjából körbemegy a város alatt, érintve a legtöbb fontos állomást. (Shinjuku, Roppongi, Monzen-Nakachou, Ueno, stb.) A képet megnézve láthatjuk a peron szélén a vakoknak szóló domború sárga kockasort. Ez van MINDENHOL. Az oszlopokra ki van írva (a peron menetirányától függően természetesen) az állomások neve amik következnek. (nem a szemközti falra, ahol a dzsuva meg a rohadás miatt alig lehet olvasni) A nevek kanjival és angolul is ki vannak írva, plust maga az állomás neve még hiraganával is, gondolom az ovisoknak, mert nagyjából csak ők nem ismerik a kanjikat, na meg az alsó tagozatosok, talán ők keveset ismernek. Továbbá: ki van rakva, hogy melyik ajtóhoz érdemes szállni, mert hányas számú kijárthoz melyik kocsi van közelebb, ugye nem mindegy, hiszen itt a metró HOSSZÚ, továbbá szabadon át lehet járkálni a kocsikon. Amúgy mindent bemondanak hangosan, jól öltözött emberek figyelik a peront, senki ne ugráljon vagy álljon közel. Amikor pedig a kedves vándor belefáradt a sok új dologba, leülhet az ÜVEGTÉGLA-ülésekre. Igen, ez az, kipróbáltam, kemény… de ha nekik ez bejön.

Most itthon ülök, pihegek kicsit, meg várom a párom.

Míg el nem felejtem: vasárnap megyek Akihabarába. Anime rajongók éljen, továbbá akkor úgyis túristát fogok játszani, úgyhogy kocsikról és próbálok képet szerezni. Meg mindenféle érdekes dolgokról.