秋葉原 – Akihabara

Akihabara… na ez egy hosszú bejegyzés lesz lehet. Lehet ma nem is kerül fel, mert elmentem, hogy holnap folytassam, nem tudom még. Képek készültek, egy RAKÁS… kocsikról nem, elnézést, de ez az út le volt zárva az autós forgalom elől. Akihabara, a japán rajzfilmvilág központja. Legalábbis itt Tokióban. アニメ町 azaz animeváros, ha az ember viccelődni akar. Aki ismer, az tudja (vagy nem:P) hogy én eléggé nagy rajongója vagyok bizonyos sorozatoknak, például Bleach, One Piece, Naruto Shippuden, vagy friss kedvencként a Claymore-nak. Nos, ezen rajzfilmekhez Akihabarában MINDEN kapható. Pl. Konohás fejpánt a Narutóból, persze vagy 8000Yenért… Első fontos pont: nem vettem szinte semmit az otthoniaknak, mert: rohadt drága minden ilyen anime-cucc. Lehet jelentkezni a spotee@gmail.com -on ha valakit valami érdekel, küldeni a pénztet rá, és akkor megveszem, de mivel készleteim véglegesek, sajnos nem tudok előlegezni. Lehet érdeklődni miből mi van, próbáltam sok mindent megjegyezni. (feles pohárka macumotóval, konohás fejpánt ugye, mindenféle füzetkötők, stb. stb. stb.) Egy olyan Japán lakos ment el (a tőlem kb. 20 percnyire található) Akihabarába vélem, aki még sosem járt ott. Persze az első közértben megmondták hova kell menni. Ehhez venni kellett egy kókuszos italt, mert így állítólag könnyebb kérdezni. Mondtam is ismerősömnek, elképzeltem a párbeszédet, valahogy így:
– Miben segíthetek?
– Elnézést, vettem ezt a kókuszos italt, és tudja… merre van az anime-központ? Biztos kókuszos itallal könnyebb kérdezni. Fontos tudnivaló Japánban^^ No de, ahogy irányba lettünk igazítva (köv. lámpa balra, oszt’ toronyiránt koccanásig, koccanás a sok embert jelzi…), el is indultunk és hopp, megláttunk egy kis üzletet, teli mikro-automatákkal. Na húzzunk be! Megvillant valami One Piece meg Bleach a szemeim előtt, és muszáj volt nekiesnem. Nos, a Bleach-es gép 200yenért hozámvágott egy Hicugajás kulcstartót, ami valamit mond… lehet épp a zanpaktóját (de jó így leírni:D) dirigálja… mindegy. Rohadt jó tényleg, hazafelejövet, félútón jártam, amikor észrevettem, hogy valami nyomja a táskámban, és folyamatosan küldi a dumáját. Nálam lett volna a kardja… biztos átment volna bankai-ba. Így csak simán hülyének néztek lehet. No de, One Piece gép is van ám! Bedobom a kétszázat…kiderül egy is elég, sebaj, kapok két kulcstartót… na mondom, két névtelen senkiházi mellékszereplő… még egy százasomba került hogy legalább egy Ace a markomba kerüljön, Luffyről már álmodni sem mertem…
Mindegy, immár pár aprósággal felvértezve, kidobva a kötelező baromságokra elkülönített összeget, indultunk tova a központ felé. No, megérkeztünk, széles út, lezárva, lézengő emberek. Ez a kép azért fontos, mert mutatja hogy délben menyni ember volt, majd meglátjuk három körül hogy festett az utca. Kicsit később, kép rólam, utca már kicsit népesebb. Bizonyíték, hogy ott jártam, nem csak a netről loptam a képeket. Most^^ Jöjjön kép egy … „maid”-ről, aki valami reklámanyagot osztogat. Itt MINDEN reklám-osztogatós lány ilyen szerkóban van. Próbáltam elkapni amikor felémnéz, de akik itt álltak, épp kamerafóbiával rendelkeztek, szóval inkább hagytam. Ez Akihabara, és a képek is részint erről fognak szólni, őrült ruhákról. Érdekesség: ezen lányok egyik legnagyobb közönsége a 40-es 50-es férfiak… nekem elég furának tűnt ahogy ott csápoltak amikor egy lányka énekelt. Vagy ahogy járják az utcát, és sunyin a telefonjukkal fotózgatnak. Én legalább virítottam a kamerát, és vártam, hogy ha az illetőnek nem tetszik, legyen ideje ellenkezni. Kivéve egy esetben, de ott belesétált a képbe… na nem véletlenül akkor sütöttem el:D A kék-polós hölgy valamit reklámozott. Lottó, üzlet, mobiltársaság… nem figyeltem. Ez itt mindennapos. Reklámemberek, rendőrök, mindenki hangosbeszélővel mászkál. Szóval ilyen is van. Mondjuk ismerősöm nézett egyet, aztán majdnem halálra nevetgélte magát, amikor egy hasonló reklámembernek, amikor mondta hogy köszönöm szépen, benyögtem hogy szívesen (persze japánul), az meg hirtelen elfelejtette a szövegét, és dadogott egyet, de persze hamar megtalálta önmagát, elvégre profi szakemberek. Mindenesetre ez az ország még nem készült fel rám teljesen:D A lezárt sétálóutcán keresztülvezetett egy főút, amin persdze volt forgalom, de ez számunkra mindössze egyetlen közlekedési lámpát jelentett. Egy terepjárós benézhetett valamit, mert a kereszteződés kellős közepén állta, amikor zöldet (itt kéket) kaptunk, és ellepték a gyalogosok az utat. A képen a tömeg nagyja már átért, először nem lehetett látni a kocsit, úgy meg nem volt értelme képet csinálni róla. Jelzem, nem a kocsi maga az érdekes, hanem a tény, hogy mozdulni sem tud. No meg nem is akar, itt az ember ELISMERI ha valamit benézett.
A piros polós kisfiú feje mellett a korláton ülő lányka a fontos a következő képen. Sajnos csak itthon esett le, jobban szemügyre véve a képet, hogy simán odamehettem volna hozzá, felajánlva hogy szerzek neki még frankóbb szoknyát, magyar népművészetiset^^ Nem olyan ez is? Ok, a mintát leszámítva… de akkor is. No, neki ez a mezei utcai ruhája, és még nem is feltűnő, csak pont szemet szúrt ahogy kijöttünk egy boltból. (pachinkóba tévedtünk be… kb ötszintes játékterem, de ilyen árkád játékterem.. mármint „arcade” játékokkal. DURVA!!! rohadt hangos, mint valami hatalmas koncert, csak egyszerre ezer előadóval)
Következő kép: házak. Ilyenek a reklámmal fedett házak. Az amúgy nem túl tarka belvárosi házak így válnak színesebbé. Ez azért csökkenti a közösköltséget, nem?^^ Mondjuk a régi bérházakra már az is sok amit nálunk felaggatnak, de mondjuk a paneleket simán lehetne turbózni ezzel. A kép ahol a rendőrbácsi van, ha a blog nem tördeli péppé az egész bejegyzést, akkor elvileg a reklámhalmazos házas képes alatt lészen vala, egy előadót ábrázol (nem a rendőr) aki épp térdre borul, és ezért nem látszik. Ő az a piros folt. A kép lényege: szólt neki a rendőr, hogy vége, lejárt az idő, át kell adnia a helyét másik előadónak. (nem pénzért lépnek fel, gyakorolnak, illetve próbálnak „felfedeződni”) A srác térdre borulása vicc volt, mint látni, a rendőrkoma is elmosolyodott rajta. Lám, rendőrrel nem csak igazoltatni lehet, meg tömegbe lövetni, hanem lehet velük a közt is szolgálni. Itt amúgy a rendőrök hihetetlen barátságos kedves emberek, ilyet még SEHOL nem pipáltam. Minden elismerésem az övék.
Következő képen, a lányka aki a zsákot tartja: szemétszedő-környezetvédő-híresség. Temrészetesen tizenéves kiadásban, amolyan „environment-idol”. Igen, itt ilyen is van. Itt nem az a belevaló hogy megbukunk hatszor, és a tévében reklámozzuk, hogy attól még lehetünk heréltagyú gigaszuperhúdebelevalósztárok meg sorozatokban mérhetetlen tehetséges szereplők, hanem azt, hogy legyél felelősségteljes, védd a környezetedet, tanuljál, stb. Az egyik legnagyobb oktatási és nevelési múlttal rendelkező nemzetként, elég szégyen hogy mi nem ugyanitt tartunk. Legalább! Viszont örömmel látom, hogy itt ez az alap, itt nagyon szívesen fogok adót fizetni, mert az ilyen nevelést, oktatást szívesen támogatom^^ Jöjjön a feltörekvő tehetséges ifjúság, akik szerintem örökre el lesznek felejtve, anélkül, hogy bárki is felfigyelne rájuk: két srác, akik gitároztak. Közben persze mindenféle más hangszer is szólt, csak azt nem láttuk sehol, és a gitározás se tűnt annyira sajátnak, de mondjuk saját volt. Elég egyhangú zenét játszottak… hallgatóságuk mint látni nem volt, hamar abba is hagyták. Inkább menjenek hentesnek, ahhoz legalább megy a hajuk színe. (tényleg nem hallgatta őket senki, még később sem, pedig mi kb. négy órán keresztül fel s alá járkáltunk, sőt ötöt, ha nem számítom azt amikor ebédeltünk) Alább egy másik adag reménykedő palánta, akik szeretnének befutni. Őket zenélni nem hallottam, viszont már megnyerő volt az, ahogyan az őket fényképező, leszólító emberekhez viszonyultak. Mint látni, nem közelről fényképeztem, egyikőjük viszont ahogy meglátott (ugye megadtam a kellő időt, ha nem szeretnének a képen szerepelni, jelezzék, van aki tette, van aki pedig eképp reagált) azonnal a „píszü szájnü)-t mutatta, azaz a béke-jelét, amit a japánok minden egyes képen benyomnak.
Következzen egy jellegzetes Tokiói látkép: keskeny, magas házak. Na ez adja a zsúfoltság érzetét a házaknál, pedig sokkal levegősebb képet nyújtanak, mint az egymást érő bérházak nálunk. (jelezném, én imádom a bérházakat, mert csodálatosan sokfélék, és gyönyörűen ki vannak dolgozva. Kár hogy csomót lebontanak, miután hagyják elrohadni.) Következő kép elsőre semmitmondónak tűnhet. No, mentés másként (save as…) és aztán ZOOOOOOOM a háttérben lévő lánykára. Szórólapozzunk stílusosan. Ilyen messziről tudtam lefotózni, az a bizonyos második fényképiszonyos lányka. Egyet nem értek… ha már felveszek ilyen ruhákat, akkor nem mindegy már úgyis? Lehet elmegyek én is szórólapozni^^ Biztos jól állna! jééé… érdekes kép: Kartonos bácsi. A bácsi szájába vett egy újságot, beállt a kocsi húzókájához (mint egy öszvér a szekér elé) és elhúzta. Ilyet se látok sűrűn. Tessék a kép. Szemből nem mertem, még valami titkos karton-technikával legyilkol. A két fura ruhás lányka a kartontáblával, valami ingyen ölelés nevű formáció tagjai. Ők nem fénykép-fóbiásak. Idővel hozzájuk szegődött pár nálam idősebb arc, dumálni meg ilyenek… a lányok meg talán 17 évesek ha lehettek (sosem tudom itt eldönteni… lehet csak 14??) Szóval érdekes… de, legalább ki-híreskedhették magukat. Eztán következzék egy felkészültebb leányzó. Őt már támogatja valamiféle cég, és a kameráknak való pózolást is profibban küldte, továbbá hihetetlen kelendő volt a szórólapja. Az oldalról lekapott kockás-szoknyás lányka is ő. Gondoltam megmutatom miféle szerkóban nyomja. Itt nagyon kelendő ez a térdharisnya-miniszoknya összetétel.

Következzen: amatőr tehetség, amatőr „menedzserrel”. Persze „headset-el” beszélgettek, mert az profibbnak hat, főleg abban a hangzavarban, amit a körülöttük álló kb. hat ember okozott. Amúgy négy kép készült, az első elég rossz lett. A második-harmadikon a lányka vakarta az orrát, ezen meg a menő-manója. ezen röhögtünk egy ideig, jó kiadósat, hogy akármikor fotóztam, richtig elkezdte valamelyik vakarni az orrát. Következő kép: egy ronda lány, idióta ruhában (nem csak az én véleményem) tarott kártyát zúz. A kisasszony sikeressége súrolta a nullát. Alulról. Jut eszembe, ismerősöm, aki velem volt, valódi japán szellemel rendelkezik. Megállunk egy bolt előtt, ahol villogók vannak kirakva. Mindenféle színben. Kérdezi, nálunk milyen színűeket használnak. Mondom, piros a tűzoltó, kék a rendőr meg a mentő, meg néha kombinálják talán. Na meg sárga a szemetes, stb. Mondta hogy igen? Kék villogót használnak? Mondom igen, miért? Nálunk a civil kocsikon is van zöld villogó. Reakció: eeeeeeehhh… miért? Mondtam neki, én aztán nem tudom, így van amióta az eszemet tudom, nálunk ez természetes. Nézett kerek szemekkel, aztán nem bírtam tovább és elkezdtem sírva röhögni, hogy el ne higgye már^^Kaptam ám rendesen:D De olyan aranyosak… mindent lehet nekik mondani. Jó érzés, mert azt jelenti, hogy itt nem akkora szokás átverni az embert. Nekik meg bejön ha az ember így mókázgat, mert levegőt alig kapnak a nevetéstől^^ Kapott még pár ilyen leoltást szegény. Pl. amikor ültünk egy helyen, és szemben velünk „AV” bolt volt, azaz adult video. Kérdeztem bemenjünk-e? Mondta hogy á dehogyis! Mondtam hogy velem nem menne be? Akkor ez nem is igazi barátság!!! Mondta na jó:D Pedig próbáltam jelezni hogy csak viccelek:D Persze nem mentünk be, ismét sírva röhögés lett a vége. Most estére meg is fájdult az arcom.

No, „maid” ruhás lánykák. Itt még egyedül. Következő képen immár velem (nagyon barátságosak voltak! semmi pökhendiség, semmi jajj ne már), mire a kamerába néztem, már egy egész tömeg állt velünk szemben. Azt hiszem a legtöbb japán fél odamenni a lányokhoz, szerintem meg tök jó buli, odamentem, és hirtelen mindenki felháborodott, ahogyan a harmadik kép is mutatja. Emberek körbesereglették őket, felváltva fényképészkedtek, beszélgettek velük. Kell a ráknak menedzser… itt a Petya^^ Igen, az egyik kép azért sötét, mert én vagyok rajta, nem azért mert mögülem süt a nap és én okosan elfeledkeztem róla. A többi ember meg ennek hála szintén ilyen szögben fényképeszkedett. Sebaj^^ A következő képen egy lányka van, aki szintén nagyon kedves volt, és többször is összefutottunk vele, először meg volt szeppnve, de aztán már mosolyogva hajlongott amikor látott minket. Voltak amúgy mindenféle egyéb előadók is. Például két srác, akik mindenféle jelmezbe öltözve harcoltak egymással, mint a számítógépes játékokban. Nagyon muris volt, de senki le se tojta őket, én se csináltam képet… esetleg még beégek, hogy velük minek foglalkozom. Amúgy éppen ültünk a közelükben, és lusta voltam odamenni:P Volt más előadás is, a lányka alatti képen például egy srácnak pók van a fején, igazi, és később valami égő bogarat is megkajált. Kérdeztem ismerősömtől, hogy ez vajon egy kínai bevándorló-e, nem tudott válaszolni, azt hiszem a hányinger kerülgette^^

Találtunk egy ipsét, aki fehérbe öltözve, maszkírozva rótta az utcát. Valami filmben volt mellékszereplő, ezt hirdetgette, gondoltam, bepróbálkozom, tudok-e másnak is közönséget szerezni, nem csak a lánykáknak. Ahogy a fénykép elkészült, máris nyomtak a kezembe telefont, hogy csináljak én is képet egy emberről amint beállnak valami hasonló pózba, és egész szép tömeg alakult ki ismét. Le nem fotóztam, mert nem igen érdekelt már, de a srác jópofi volt, kis dundi, fehér sztreccs cuccban. Talán látom máskor is arrafelé, megint megyek hozzá egy képért, az ilyen embereket bírom^^ Meg ő is örül neki, mert előtte elég magányosan járkált. Szóval, kisgömbőc, talán még találkozunk! Következzen az anime rajongóknak egy kis nyálcsorgató: ebben az utcában, ilyen hatalmas anime reklámok vannak, és minden kirakatban megy valami anime, mondjuk bleach előzetes, akármi. Jó érzés volt itt kolbászolgatni^^ A reklámos kép alatt látható, hogy fehér vitézünk új komákra tett szert. Meglepett hogy itt a karlendítést nem követte hihetetlen sírás rívás és mocskolódás. Persze csak mutatott valamit hogy merre van, de ugye ez nálunk bűntetendő. Ez egy demokratikus ország, itt szabad mutogatni. Amúgy az új barátai is elég fura társaság, szintén valami reménykedő reménytelenek. Bár az is lehet, csak egyszerűen kimentek cosplay-elni. (custom play ha jól tudom, ha nem, akkor lőjjetek le^^ sőt, küldjetek légyszí szól szoszájetibe) Végezetül, egy tehetség aki szintén rendelkezik szórólappal, egy azt osztogató figurával, aki mellékesen igen szerencsétlenül nézett ki. (sajnos képet elfelejtettem cisnálni róla, lekötött a lányka^^) A lány később az állomásnál ismét felbukkant, ismét énekelt, egy

egész busz tapsolt neki, tudja ő is hol kell fellépni. A sráctól vettem is el szórólapot (nézett nagyokat, hogy úgy kell rátukmálja az emberekre, én meg úgy rántom vissza hogy adjon már^^van weboldal, akit érdekel majd megadom a címet^^ Befuttatom én itt a palántákat:D Következzék egy rejtett tehetség. Semmi fellépés, csak pont az orrunk előtt rohant be az éjjel-nappaliba, és akkor mondtam, hogy álljunk már meg, lefotózom a sarkot, majd amikor pont arrafele jön ki, tök véletlenül beleszaladva a képbe. A csapda sikeres volt, a hölgy hihetetlen tempója miatt a kép picit elmosódott, de a lényeg láthato. Jukatában van, ami olyan mint a kimonó, csak olcsobb meg egyszerűbb. Végezetül ismét anime reklám, és a vasút. Mert az a városban nem a földön közlekedik, részint hely, részint meg egyéb okok miatt. Durva hangja van amikor elrobog egy szerelvény. Mindenhol vannak ilyen égi utak, kocsiknak, vonatoknak… hajóknak még nincs egyenlőre. No most jó sokat megszenvedtem ezzel a bejegyzéssel, tessék szeretni, kincsként babusgatni és emlékét megőrizni! Pfff… most vacsorázom egyet^^

Utólag: Ki az aki csak néha olvas? HE!? ^^ azért nem haragszom^^