Napzárta

No, ma párommal ejtőztem, főztem neki némi harapnivalót. Némit… egy jó fazéknyi (paprika h9ijján) hagymás krumplit. A krumplit kifőztem, utána olajban pirítottam burgonyával, végül pedig vékony szalonnaszeleteket sütöttem hozzá (vagy pirítottam vagy mi). Persze a szalonnát már külön kellett, mivel csak egy teflonom van, meg amúgy sincsen sok hely a konyhában. Van édespaprikapor, amivel sikerült kicsit hazaiasabbá tennem, no meg kapott még fűszert rendesen, de már a szalonna is adott neki ízt szerencsére. Féltem, hogy mi lesz a vége, de aztán akkora sikere lett, hogy meg kell ismételnem. Ráadásul, hihetetlen olcsó: 1 adag burgonya (nemtom mennyi… talán egy kiló… majd elolvasom legközelebb:D) 104yen, 1 adag hagyma 104 yen, 1 adag szalonna 104 yen. Fűszer, olaj, van, persze mostmár az olaj kezd fogyni. Nos: Egy kétszemélyes adag elkészítéséhez kell: a fele a krumplinak, a harmada a hagymának és az egész szalonna. Ez nincs meg 200yen. Azt hiszem, gyakran fogok ehhez folyamodni, mert nem csak finom, de laktató is, ráadásul jó hagymás, amit szeretünk. Persze amikor magamnak csinálom, megspékelem erőspaprikával^^ Párom bezzeg nem szereti, nem azért mert erős, hanem mert paprika (-_-‘)

NE OLVASD – POLITIKAI TARTALOM (ha olvasod, magadra vess… nekem muszáj volt kiírnom magamból)
Továbbá, a mai nap folyamán „nyugtáztam”, hogy még a látszatát is eltörölték a demokráciának odahaza. Nem szoktam politizálni, nem is fogok, erre sem várok sem pártoló sem ellenző hozzászólást (jöhet, de törlöm, lehet a mail címemet bombázni, vagy iwiwen üzenni), de ezt le szerettem volna írni, és még mindig nem értem az embereket… Azért én szégyellném magam, ha mindent így bevennék és elfogadnék, komolyan…
Vissza Japánba: utánakérdeztem itt hogyan mennek a dolgok, itt történetesen (ahogy amúgy a magyar alkotmány is, csak odahaza bizonyos elemek mentesülnek az alkotmány törvényei alól) azt bűntetik, aki Japánt becsmérli, mindenki mást szabad. Elvégre ez Japán, a japán emberek hazája, itt őket kell védeni. Más, aki nem japán, pl én, szenvedjen meg akár, ha nem tetszik neki, haza lehet menni. Én most kissebbség vagyok, és egyáltalán nem könnyű a sorsom, mégsem szidom sem a japánokat, sem senki mást. Ez az ő országuk, ők így akarják intézni, ők így állnak hozzá, nekik így jó, akkor én, mind idegen, igazodom hozzá, és minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy be tudjak illeszkedni, és tisztességes tagja legyek a társadalmuknak.
Nem értem, hogy otthon erre miért nem képesek, és hogy ezeket az alapvető jogokat, melyek minden ember sajátja a SAJÁT HAZÁJÁBAN, nálunk miért nem követelik ki maguknak az emberek. Akkor nem lenne növekvő csecsemőhalálozás, nem lenne növekvő elszegényesedés, nem nőne a kivándorlók száma, és nem lennék a világ közröhelyének tárgya.
Elnézést a politkiáért, de ma nagyon ledöbbentem, amikor a sok undorító húzás után, megláttam a gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényt vagy módosítást… mindegy, a lényeg hogy döbbenet.
Az én házamban akkor, oda és úgy szólok, amikor, ahova és ahogyan ÉN azt óhajtom. Ha a szíves vendégnek ez nem tetszik, távozhat. Természetesen jó vendéglátó révén, kedvesen fogadom, segítem, ki is szolgálom, de ha elpofátlanodik, meglop, bántalmazza a családomat, barátaimat, akkor úgy kirúgom a chába, hogy az utca végéig földet sem ér. Tudniillik nem azért dolgoztam, öltem munkát, éveket a házamba, hogy egy jöttment dirigáljon nekem benne. Továbbá lehet hogy ő a kertben a bokorba szokott piszkítani, akármilyen kedves vagyok, ha nálam nem a mellékest használja, felnyalatom vele, és utána dobom ki.
Ismétlem, én per pillanat a törvény által állítólag védett oldalon állok, csak éppen Japánban, magyarként, úgyhogy igen csak át tudom érezni a helyzetet. Én úgy hiszem, sipákolás, siránkozás, mutogatás helyett, le kéne szokni a befogadó nemzet szóbeli és tettleges bántalmazásáról, átveréséről, kihasználásáról, és akkor törvény nélkül is megszűnne az úgy nevezett gyűlöletbeszéd. A magyar nép nem velejéig romlott, nem beszél baromságokat ok nélkül. (tisztelet a kivételnek, ami mindenhol van)