Vacsi

Tegnap meghívott párom édesanyja vacsorára. Ugyan nem otthon ettünk, hanem elmentünk étterembe, ráadásul az első étterem amit kinéztek, zárva is volt, mégis csak eljutottunk a „Denny’s”-be, ahol párom is dolgozik (ő egy állomással arrébb, nem pont ebben). Bringával mentünk, tök jó a városban tekergetni^^ Itt valahogy megfér gyalogos és bringás, pedig fejetlenség van ám a járdán, mindenki ott és akkor áll meg amikor akar, mindenki úgy kacsázik ahogy jólesik, és senki egy rossz szót sem szól. Olyan békés nyugiban megy a káosz^^ Ahogy megfigyeltem, nem igazán számít ki melyik oldalon megy, van néme „balra tarts”, de nem viszik túlzásba. Aluljárókban igen, de ott táblák is jelzik, hogy balra vagy jobbra tarts, mert össze-vissza van ám. No, vissza a vacsorához, megérkeztünk, leültünk. Én szívem szerint benyomtam volna egy lasagne-t, de ugye japán étellel szeretett volna anyuka megtömni, úghogy pár rejtett pillantáson kívül komolyabb kapcsolatba nem léptem véle. Volt ám ramen (amit most szintén hagytam, amikor kimondtam hogy ramen, Rie azonnal lecsapott: már megint? De ha egyszer szeretem (-_-‘ )), miso leves, stb. Nekem a mindenféle „hamburg”okat ajánlgatták. a hamburg, az a hamburger húsa. Végülis SZTÉK lett belőle, sertés husi. No, valami mustáros mártás volt hozzá, bár nem hasonlított a mustárra, de finom volt. Volt hozzá egy tál rizs is ám! Némi zöldség, pl pirított hagyma, nyers káposzta, meg valami zöld levelek, nem petrezselyem, olyan volt mint a gyermekláncfű levele, alakra, színre azért nem. Utána pedig, jött még egy fagyi is a menümhöz, halloween révén természetesen tök-fagyi… nem borzalmas.. de nekem azért nem ízlik, a japók szeretik. Párom fel is falta… persze az édestölcsér, üresen, rám várt, mert azt nem szereti annyira. Kanalat adnak a tölcséres fagyihoz! Az a milyen… mondjuk a tölcsérhez nekem már nem kellett:P
Ma főzöcskélünk, meg angolozunk egyet, mert az angol tanárának valami mániája, hogy a Chihiro című filmet elejétől a végéig látnia kell mindenkinek, és már egy hónapja adja fel ezzel kapcsolatban a leckéket. Amúgy párom egyik osztálytársnője belekukkantott a tanár jegyzeteibe, ahol japán kifejezéseket gyakorol (hawaii a jóember), természetesen mellé írva az angol megfelelője. Szemfüles diák, meg is találta a gyöngyszemet: „strange waist moving”. Jee, alig pár szót tud japánul, de ez fontos. Biztos egy ilyen beállítottságu angoltanárÚR kell egy leány-egyetemnek. Nem csoda, hogy nem tud órát tartani rendesen, ha ilyeneken jár az esze:P