Jön a tél

Ez a hét eddig úgy telt mint a többi. Itthon vagyok, dolgozgatok, mindenféle egyéb dolgokkal is foglalkozom, mivel muszáj, stb stb. Most hétvégén egyedül leszek teljesen, úgyhogy próbálok valami elfoglaltságot találni, lehet bemegyek a városba jómagam, elvégre kiismerem magam, kicsit szétnézek majd. Párom édesanyjával vidékre megy nagyszüleihez, úgyhogy, nincs kényelem hétvégén^^
Napközben így mondjuk több időm lesz dolgozni. Időközben kicsit többet megtudtam az olasz szomszédról. Ide költözött hozzá a barátnője, illetve a két hónapos babájuk. Nagyon aranyos kis kölök, szülei is aranyosak, és jó hallani az életet a szomszédból^^ Legalább nem mindig ennek a barom franciának a varnyogását hallom.
Sok újdonság nincsen ezen kívül… ja de, tetéztem ázsiai létemet: Japánban kínai étterembe mentem. Rie rángatott be (na jó, nem kellett ám rángatni), és végül ettünk egy jó nagyot. Nagyon finom volt!! Bár köze sem volt az otthon kínai kajaként árult „termékhez”. Persze, a lehető legnormálisabb ételeket válogattuk össze, ráadásul gondolom, itt azért máshogy készítik. A pincér kicsit furi volt, de később nem ő szolgált ki szerencsére, valahogy kedvét lelte párom bambulásában, minek hála Rie jól be is rágott. Én nem vettem észre, az étlappal voltam elfoglalva^^ Ráadászl pösze volt, és nem tudta kimondani a „cs” illetve „s” betűt. Az irasshaimasen, valahogy így hangzott: ilasszaimaszen, és mindez olyan finom angolos „th”-s sz betűvel. „kochira douzo” „kocira douszo”… és egyebek. Amúgy egy vékony ember volt, lufi volt a feje helyén, és szemüveg volt a lufin, ami mögött két pontocska egymásra merőleges szöget bezárva próbált meredni valamerre. Mondtam is páromnak, hogy nem bambulta, lehet tök más felé nézett, vagy csak rosszul lát, és közelebbről megnézte:D:D
Mindegy… nem sikerült lenyugtatni, milyen pofátlan alak, mindjárt kap, meg tudom is én^^ Tjah, kellett nekem ninja-nő^^ Szombaton meg, bevásárlóközpontban (nem, nem pláza, itt normális helyek vannak) voltunk ugyebár, és ott két középiskolás lánykára gurult be. Mentünk mendegéltünk, és hirtelen összekoccantunk két gimis lánykával, vagyis koccantunk volna, de mind a négyen megálltunk és bámultunk egymásra, és mondtam hogy tessék csak, kezemmel is mutattam (nem, nem magyarul mondtam), miközben a két lányka elkezdett kacarászni. Felet léptünk, már mondta is párom, hogy hát ezek a kiscsajok, meg mit kacarásznak. Féltékenység hajjaj^^ Utána, mondta elugrik a mosdóba, visszafele jövet, megint mondta, hogy ott is találkozott velük, és hogy megint elkezdtek kacagni, és hogy hú de pofán fogja őket vágni^^ Ne dühöngve képzeljük el, mosolygott, és a kis kedves módján hőzögött egy sort, de jópofa volt, remélem nem vette rossz néven hogy nevettem:D
Az ilyen apró örömökért már megéri élni^^