Szünet

Volt egy kis szünet, de minden oké, csak eszméletlen rohanásban vagyok. Holnap este (hatodikán) ugrom le Kobéba, 9,5 óra busszal, jeee, még jó hogy éjjel megy, bár először hülyét kaptam az ötlettől, aztán amikor megtudtam mennyi idő az út, belenyugodtam a zsúfolt hálóba…
Tizedikére érek vissza, 18án pedig repülök Koreába, ahonnan 21én jövök vissza.
Történések.. próbálok tanítványokat felhajtani, egy már elvileg van, de akkor lesz fix amikor visszaérek Kobéból/ből. Most is totál le vagyok már zsibbadva, de valamit már akartam írni. Itt minden ki van világítva (a belvárosban persze), az idő már hidegebb, de hó sehol, mondjuk annyira hideg nincs is. Vidéken van, de hát itt Tokióban az valymi érdekes most nekem.
A szomszédom, az olasz, elköltözött sajna, de email címét megadta, szóval már írtam is neki. Kaptam tőle kis Japan Airlines-os fityfa”t, plüss repülőt, nagyon édi. Kaptam még egy csomag wc papírt, zsebkendőt, valami lekvárt, vajat, kávét, fülpiszkát, meg mit tom’ én még mit, sokminden jót, ami hasznos, és így nem kell vennem.
Nagyon rendesek voltak, kár hogy elköltöztek, de remélem, legkésőbb nyáron, példát vehetek róluk, és kiköltözhetek innen, mert ez átvészelni a nehéz időket nagyon jó, de hosszú távon rohadt drága, és rohadt pici… és amúgy is rohadt^^
Semmi kedvem holnap lebuszozni Kobéba, de biztos érdekes lesz, ráadásul a főnököm teljesen rá van már állva hogy megyek le. Remélem nem fog csalódni.
Párommal minden rendben, ő is jól van, én is jól vagyok, egyikünk sem beteg éppen, úgy néz ki megvámolt a tél minket egy két bacival, de már vége.
Ismertem meg új embereket, kettőt, megtudtam hogy van aki 800.000yent fizet olyan angol tanfolyamért, ahol nem tanul meg szinte semmit. Ezek után, a mi kevesebb mint fele ennyiért kínált tanfolyamaink veszettül olcsó kategóriába tartoznak majd. Azért 8000yent fizetni 40percért (ez megint másik tanfolyam) az erősen bátor. Sebaj, éljen a drága nyelvtanfolyam had, annál könnyebb az olcsóbbat eladni.
Remélem így is lesz! Most robogok vissza melózni, még így negyed éjfélkor is, mert bizony, non stop munka van. A januári lakbéremen izgulok még kicsit, de valahogy csak meg lesz, ha beleszakadok is, valamit kitalálok. Először kerüljek vissza Koreából. Veszek elemet kamerámba, mert azért vidéket meg Koreát, le kell fotózni, mert az milyen már hogy ha nem. Amúgy vannak Hitler bárok Koreában, úgy néz ki, ott nincs kettős mérce, mert ahogy megtűrik a vörös kocsmát, úgy a náci diszkót is. Ha látok ilyet, lefotózom én is, nehogymár kimaradjak belőle. Nekem úgy is ugyanaz mindkettő, elítélendő. Viszont ha az egyiket engedjük, akkor a másikat is kell. Ez az igazság, nem?
Itt Ázsiában szerencsére van belőle rendesen^^ Nagyon hangulatos kis kávézók vannak, éttermek, sétálóutcák, stb… hihetetlen jó ez a város, simán leélem itt az életem. Már alig várom hogy bebetonozódjak! Csak áradozni tudok róla, nehézségeim és csóróságom ellenére. Főleg, mivel tudom, hogy milyen fizetésekkel dobálóznak. Egyik új ismerősöm, 280e yent keres. Ennek a fele elég havonta egy kétszobás lakásra. Marad még mindig 140e yen. Én jelenleg 20-30yenből élek épp hogy. 140e yenből, élnék mint Marci Hevesen. És ez egy rossz fizu.
Szóval, hajrá, ganbattene, én meg ganbarimasu! Nyomulok ezerrel! Mert muszáj, meg mert jólesik^^