Korea II.

Első éjszakámat ugye a reptéren töltöttem, mivel éjfél tájt tudtam volna elhagyni a repteret, és a vendégház akkor már nem fogad új vendégeket. Sebaj, a fél hatos, azaz az első busszal, elindultam Szőulba. Seogyo Hotel-nél kellett leszállnom, még jó hogy szóltak, mert sem angolul, sem koreaiul nem hangzott ismerősnek a megálló neve…
Az hogy minden egyes taxis dudálva farolt mellém… az egy dolog, de hogy közel két órán keresztül kóvályogtam a csomagommal mire végre megtaláltam a vendégházat. A koreaiak imádnivalóak, maguktól jönnek segíteni. A legvagányabb külsejű fiatal is olyan kedvesen próbál segíteni, hogy az valami hihetetlen. Így történt, hogy miután egy Family Mart-ban eligazítást kértem egy sráctól, hamarosan újra arra keveredtem, mert kiderült, valamit félrenéztünk a térképen. Nem baj, nem akartam már nyaggatni, de a bolt előtt volt, és odajött hozzám mosolyogva, hogy mutassam a térképet. Közben jött egy srác, vevő, úgyhogy bementünk a boltba. A boltos azonnal megkérdezte a vevőt is, hogy nem tudja-e mi merre, meg, hogy tud-e angolul, mert én nem igen beszélek koreaiul. Arra jutottunk, hogy elkísér, mert ő tudja hol van, ráadásul pár szót makogott angolul.
Később kiderült, hogy a boltos nem a haverja, tök idegen, csak megkérdezte, ő meg arra lakik, hát megmutatja. Nagyon rendes srác volt, úgyhogy meg is beszéltem vele, hogy este hatkor, elmegyünk vacsorázni egyet, meghívom. Egyszer élünk, ő nagyot segített, hát valahogy illik meghálálni.
A szálláson ledőltem, csótányvadásztam, rendbetettem magam, utána aludtam megint egy jót, majd elmentem találkozni a sráccal. El is vitt egy közeli kis vendéglőbe. Szerintem külföldi nem nagyon jár oda, mert amolyan kis kricsminek tűnt, tévével, amin épp a választások mentek, és olyan igazi korai asztalkával, aminek a közepén tűzhely. Jött is a hami (a koreai kaja alapból erős, fűszeres… szóval amikor erőset kérsz, akkor valami eszméletlen durvát kapsz), az alap erősséggel, meg egy általuk csípősnek minősített leves, ami… én úgy a negyedik kanál után feladtam. Erős volt na. A többi kajót befaltam. Nem tudtam mi volt, de utólag mondták, hogy sertés belsőségek. Finom volt, úgyhogy nem igazán zavart.
Időközben jött egy telefonhívás a srácnak, és amikor letette, kérdezte, hogy a barátnője csatlakozhat-e. Mondtam hogy persze, miért is ne. Erre felhívta a barátnőjét hogy jöhet. Én azt hittem lehidalok. Ugye Magyarhonban ez úgy szokás, hogy megbeszélem párommal hogy áh, komával ülünk itt és itt, gyere, utána megkérdem komám, hogy ugye nem baj ha jön a párom? Ő meg, halál komolyan megkérdezte, és utána visszahívta a barátnőjét, aki várt a beleegyezésemre. No, kisvártatva megjött a barátnője. Ha nem tudom, hogy egyetemisták, akkor kb. 17nek nézem az amúgy 21 éves párját. Móka. No falatoztunk még egy sort, iszogattuk valami koreai páleszt, aztán irány vissza a szállásra.
Amióta kumiszt ittam, valahogy nem érzem erősnek az italokat itt. Oké, itt a teával egyező erősségű a kemény ital, aztán persze van igazi kemény is, de a kumisz amit Kobében ittam… na az valami. Odapörköl a számnak, a torkomnak, és mellette finom.
No de, vissza Szőulba, mondták, hogy másnap megmutatják nekem Insadong-ot, amolyan butikos utcácska, mindenféle hagyományos dolgokkal.
Ám a másnapot, majd legközelebb írom le, most pedig jöjjön pár kép!
Az első két kép, a szállásról készült. Az egyik fürdő (ahol látszott a lehelletem, olyan hideg volt, megvolt a romantikája) illetve a szobám, ahol egyedül én aludtam, szerencsére, a bal alsó ágyon. Éppen ott terpeszt a szjútkész.(azaz koffer… )
További képek: a kutya Leon, Rie egyik shitsuja, továbbá a torta amit karácsonyra vett a munkahelyén (Denny’s Family Restaurant) és egy kép Odaiba-ból, ahol tegnap jártunk, hogy lássuk a várost karácsonyi fényekben.　(a háttérben a Rainbow-Bridge, az a színes izé, híres ám)
Én elkészültem a takarítással, a karácsonyi díszekkel. (papírból vágtam párat, a szép nagy ablakomra)
Holnap Mennyből az angyal, süti (amit otthonról kaptam) és egy esti séta talán.
Lesz kép művészi alkotásomról, már csináltam, csak még nem töltöttem fel, ami késik nem múlik, így is vagy 20 kép várja a közlést. Najó, lesz amit nem rakok be, mert felesleges.
Amennyiben holnap nem írnék (ki tudja hogy alakul a napom):
Békés, áldott, szeretetteljes és boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! ☆