Múzeum

Eljött a nap, amikor eljutottam egy múzeumba! WOW.
Természetesen nem párommal, őt valahogy nem vonzzák ezek a dolgok, jönne, de minek, ha csak unná magát^^ Egy 55 éves levelezőtársammal találkoztunk, először, de nagyon jól sült el! Jópofa ember, elég jó angol tudással, komoly történelmi ismeretekkel (ami Japánt illeti) és nem utolsósorban komoly kapcsolatokkal.
No de, jöjjön az a rész, ami a kedves olvasónak (hehe, de „formális”, szóval NEKTEK) érdekesebb.

A képek jobboldalt:
1: Edo (azaz Tokió régen). A kis híd.kezdemény amit látni, Nihonbashi, melynek egy sokkal nagyobb mása is megtalálható a múzeumban, át is sétáltam rajta. Nagyon komoly volt ám!
2: Hölgyeknek gyalog-hintó. Elöl hátul egy egy erős koma, talán kettő-kettő, ha gyengécskék.
3: Daimyou birtoka, bejárat. (dajmjó, vagy valami ilyesmi…)

4: Daimyou birtoka (földesúr)

5: szintúgy, oldalról

6: belső. Ide tartozó érdekesség: a japán ácsok, nem használtak vasszegeket, csakis faszegeket. Remélem építész komámnak (igen NEKED:D) is tudtam ezzel valami érdekeset nyújtani, próbáltam levadászni az összes ilyen szerkezetis keresztmetszetet.

7: Még egy keresztmetszet, látni hogyan oldották meg a valamivel nagyobb belsőterek fedését. Nem vagyok egy szaki, sajnálom, a magam nyelvén próbálom leírni amit látok^^


8: Hova raktam azt a nyamvadt dobócsillagot? Má’ megint lenyúlta a gyerek?

9: Sorház, vagyis, egy tagja úgymond. Része… épülete… no, ilyenek voltak lépten-nyomon Edóban. (Tokió régen)

10: Család. A kis kopé még mindig rejtegeti valahol a csillagot ám. Biztos berakta az ellenőrzőjébe, egy ötös mellé.


11. Mindenféle régi képek. A magyarázat szerint „fantázia képes bolt”, vagy miféle… szóval, nem valós személyeket ábrázolnak, hanem csak úgy. De nem tudom… ők tudják. „fiction akármi store” volt azt hiszem, de már nem emlékszem.

12-13: Hajó. Angol felirat nem volt hozzá, vagyis én nem láttam (a dolgok felénél szerintem nem is volt), szóval.. annyit tudok róla mint ti, ez egy hajó. Az orrán valami lófarok utánzattal, mint a Hun és a Mongol zászlókon.

14: Mitsukoshimae, egy híres üzletház, mind a mai napig üzemel. Talán nem ebben a formában, hála amerika áldásos tevékenységének (értsd Tokió porig rombolása, mert ugye civileket csak terroristák ölnek, meg csak az iszlám olyan elvetemült, hogy ha atomhoz jut, akkor be is vesse… állítólag, azt mondta a téévéé)
No de, a lényeg, hogy az üzlet helyén ma is üzlet van, még a metroállomás neve is Mitsukoshimae, továbbá amit láttok jelet a kék függönyökön (függ, lóg, tehát függöny, lógony, akkor is ha nem az az ablakravaló-féle), az mind a mai napig a Mitsukoshimae jele.
15: A fehér épület tűzálló raktár. Mellette a „nyitott” Mitsukoshimae üzletház. Piac… Tűzálló mert kívül agyagból van, vagy ilyen dagasztott porból, koszból, és nem fából. Belül persze fa. Hát… a 100% (hiszen még a szegecsek if fából voltak) faháznál biztos tűzálóbb.

16-17: Mitsukoshimae, elölről és belülről. Japán hétköznapok az Edo korszakban. (Edo korszak – Tokugawák, sógunátus, zárt kikötők (a nyugatiak előtt), szabad kardviselet, stb. Ezt követte a „Médzsi” korszak, amikor a nyugat erőszakos betörésének hála, a sógunoknak egyre több nyugati baromságot kellett átvenniük, mire végül, polrgárháború tört ki, és újra a császár vette a kezébe a dolgokat. (erőszakos betörés: Perry és a fekete hajók, „erődemonstráció” után partra szálltak, és kereskedelmet követeltek. Szép, éljen a szabadkereskedelem, és meg egy csodás példája az amerikaiak civilizált kultúrájára

18: Csónak, de nem is az az érdekes. A kép jobb oldalán, láthattok papucsot. Igen, az a magas cucc. Párban áll, nem nehéz észrevenni. Mellette, látni valami magasabbra nyúló fadarabkákat, no, az a nagyobb papucs. Ezeket a topánkákat a tengerben, tavakban használták. A csónakot is, értelemszerűen.

19: Valami szertartáshoz valami díszes valami. Nem vicc, angol felirat nem volt, és akivel mondtam, annyit mondott hogy „ceremony, you see” jee jee áj szí. Kössz amúgy^^ Okos ember amúgy, csak sokkal többet magyarázott az épületeknél, egyéb relikviáknál, gondolom ez nem érdekelte annyira. Engem is inkább a következő ragadott meg. (Amúgy ránézésre egy mobil-szentély, amit felvonulásokon cipelnek körbe, mint nálunk egy körmenet pl.)

20-21: Edo, azaz a mai Tokió régen. (Tokió = 東京 = keleti főváros, eredetileg Kiotó volt a főváros, később lett Edo a főváros, amikor is a Tokió nevet megkapta. Kiotó nem ugyanaz fordítva amúgy, bár a főváros stimmel. Még régebben pedig Nara votl a főváros.)
A híd amit láttok, Nihonbashi (itt latinul mindenhol Nihombashinak írják, de talán azért, mert még az egységesített átírás előtt ráálltak erre. Amúgy meg a kiejtés a fontos, de ha Nihombashinak írjátok, egy rakás szoftver nem fogja tudni mi a halált akartok, és az életben nem vésitek be a nevét a gépbe)

22: Beltéri színpad. Jobb képet nem tudtam csinálni, mert ha lejjebb teszem a kamerát, üveglap, vaku, és egy nagy világosság lett volna az egész. A legtöbb esetben azonban a szabad ég alatt adták elő darabjaikat, úgyhogy, nem egy gyakori jelenség a színház mint olyan (inkább az esti darabok, de azok is inkább amolyan belső udvaron)

23-24: Színészek, azaz, utánzatok. Ezek csak bábok, jut eszembe báb: a japánok nem csak manapság nagyok robotika terén. Már az Edo korszakban is gyártottak, készítettek, persze nem a modern változatot, hanem régi, mechanikus robotokat. Bár adott időben nyugaton a becsukós szemű baba lehetett az igazi sláger, meg a hintaló, itt meg táncoló bábú, mindenféle pörgő, forgó, mozgó kütyük, elég komoly, bemutattak párat, de ott nem igen lehetett fotózni sajnos. Előadás volt.
Ne feledjük, visszatérve a színészekre: anno nem volt női színész japánban, a női szerepeket baba-arcú férfiak játszották, sőt, volt külön vígalmi negyed, ahol csak fiúk voltak, de legalább aki akarta, elkerülhette…

25: Színház elölről, a sok tábla amit láttok, amolyan műsorújság szerepét tölti be, itt éppen üresek. Volt egy színház 1:1 méretarányban, ahol léptek is fel, ott mutatták be a robotokat is, de magát az épóletet elfelejtettem lefényképezni, annyi volt mondjuk a különbség, hogy volt írva a táblákra. Nagyon pöpecek ezek a kis makettek. Mondjuk én úgyis imádom a maketteket. Van is otthon egy amit még mindig nem raktam össze^^ De ami késik nem múlik!

26: Riksa, ugye mindenki ismeri, senkinek sem kell bemutatni. Ha mégis, olyan mint egy taxi, egyszemélyes, és egy ember húzza.

27: Tricikli, a kis szamurájoknak.

28-29: Az első japán „light-car”. Most ez a kicsi kocsira vonatkozik, vagy az önhordóra, vagy tudom is én… de a lényeg, hogy valamiből az első. Amúgy nagyon kis jópofa. Ajánlom figyelmébe mindenkinek az illesztéseket, nem ám ujjnyi rések, míg nyugaton az még hosszú évtizedekig divat volt. Simán mennk vele egy kört, mert jó mókás lehet, ha beleférek, de nézni is jó volt^^


30-31: Japán elektronika. Praktikus bakelit-lejátszó, mini-hűtő és mozgókép-vetítő-isteni-csinálmány. Más nem igen volt kiállítva ebből a témából, talán a Japánokat annyira nem érdekli, engem azért érdekelt volna. Pl. egy 50-es évekbeli tokiói város berendezve, mint a régi lak amit mutattam ugye.

32-33: Időugrunk, visszafele, mert valahogy megkavarták a dolgokat. Vagy mi a sorrendet, mindegy. Jöjjön a kelet és a nyugat keveredése. Éljen nyugatiasodás. Ahogy kísérőm mondotta vala: az amcsik behozták a globalizációt, és betiltották a hagyományok felét. (pl az új kard-rendeletnek hála, elraboltak többszáz értékes kardot, ami fontos kincs volt a családoknak, lám-lám, ahogy a szovjetek itt, úgy az amerikaiak ott) Csak ott meg is emlékeznek róla, és sz*rnak bele hogy amerika pampog, nekik a saját embeik emléke és becsülete fontosabb, mint másoknak benyalni.
A két kép amúgy két egy időben „játszódó” lakás, jelezvén a kontrasztot. Ez valahol a világháború előtt lehetett. Vagy közben, tekintettel a falon lógó világháborús rohamsisakra.

34: Ismét egy kocsi. Láthatóan régebbi mint az előző. A sötét képekért elnézést, én vakuztam, de még így is nagyon sötét volt minden, amolyan félhomály. Fekete kocsit meg… hát láthatjátok.


35: Kiértünk a múzeumból, ezen a lépcsőn, ami mozog ám! Igen, a múzeum négy lábon áll, minden egyes láb egy épület, kb 3-4 szintesek. Nem tudom mi van bennük. Hatalmas monstrum, ahogy azt egy későbbi képen láthatjátok is.


36: Ugyanott állva, az ellenkező irányba tekintve: Szumó csarnok. Hatalmas, csak ahol én árok, az egy dombon van, úgyhogy csak a teteje látszott.


37: Egy felhőkarocoló, itt sok ilyen van, de ez úgy megtetszett, magányosan meg minden.


38: Tokió Edo Múzeum. Hatalmas. Négy vagy öt lábon áll, de én csak négyre emlékszem.

1 comments

    • Gellért on 2009-12-05 at 04:58
    • Válasz

    Köszönöm, jó volt olvasni a múzeumos bejegyzést. Én élveztem volna(fogom) ezt a kiállítást.
    Az épületszerkezet érdekes. a plafon olyan tisztára olyan minta mostani giszkarton álmennyezet.
    Régebben idehaza is fatipliket használtak, nem ám szöget . Nagypapám ács volt onnan tudom, van is még tipli a műhelyben.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.


2 + = négy

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .