Shibuya

FRISSÍTVE
Ma hatra megyek Shibuyába, úgyhogy már készülődöm is, egy komámmal találkozom, képeket nem nagyon csinálok, mert este sötét van, és vaku nélkül eléggé homályosak a képek, vakuval meg sötétek, mert egy hatalmas teret nem tudok bevakuzni. Ám de a neten biztos vannak szép képek Shibuyáról (meg egyszer már jártam itt) szóval tessék keresgélni.

Az előző video linkek nem igen működtek, talán a bombagyár server-gondjai miatt, de sebaj, itt egy másik.
Budaházy interjú. Öt érszre van darabolva, ez az ötödik rész. Rá lehet keresni a többire is, nem rossz, de a vége a lényeg igazán, azért ezt linkeltem be. Őt az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére való felbújtással, vagy mivel vádolnak. Meg szabad nézni, milyen ember is ő, hogy is beszél, miket mond, és végig lehet gondolni mennyire helytálló a vád, és mekkora a párhuzam a pere és egy közönséges koncepciós per között. (már aki ismeri a per részleteit)

Megjártam Shibuyát. Sei komámmal voltam, dumáltunk egy jó nagyot, és szemügyrevehettem ismét párezer japánt. Fiúk, bőőőőőven van miért idejönni^^
Másik jó hír, legalábbis nekem az: ma már kifejezetten sokat használtam a japánt nyelvet, úgy fest, végre kezdek belejönni, és hamarosan, többségében japánul fogok beszélni, nem angolul. Persze a tökéletességig még sok van hátra, bár a kiejtésem állítólag hihetetlen jó, de a szókincsem meg a nyelvtanom még a kezdő szintet nem igen hagyta el. Kandzsit olvasni tudok már több mint 300-at, de írni talán százat ha tudok… (ha látom tudom mi az, és hogyan kell kiejteni, de ha le kell írni, megzavarodom) Mondatszerkezeteknél már elég jól állok, csak a gyakorlat hiányzik, úgyhogy ha beégek is, erőltetem magamat hogy használjam a nyelvet, elvégre a hibáimból is tanulok, ha felhívják rá a figyelmemet^^
Már alig várom, hogy újra találkozzam párom szüleivel, és tudjak velük beszélgetni egy jót!
Most már a boltokban is hihetetlen kedvesek velem, hiszen már minden illem fordulatot tudok, és nem vicc, velem sok esetben sokkal rendesebbek mint mással. Nem dicsekvésképp mondom, ez tény. Ma voltunk a Starbucks kávézóban, és jó másfél órán át láttam (egy forrócsoki kíséretében) hogy milyen kedvesek a kiszolgáló kisasszonyok, viszont amikor én távoztam, mondtam a bevett „gocsszószámádestá”-t (gochisousamadeshita) meg biccentettem picit a fejemmel, olyan ragyogás tört ki a pult mögött… Már alig várom hogy a hajam rövidüljön egyet, mert ezzel a kefefrizurával még nem olyan tuti^^ De nagyon jó volt a mai nap! Ez a város állati! És az emberek is!