Japán ház – apró megfigyelések

Sokan bizonyára már tudják, miképpen is fest egy japán ház belülről (nem, nem egy ósdi hagyományos ház, hanem egy új, családi ház), de sokan talán még nem. (ugye aki anime-őrült, vagy csak simán japán-mániás, annak újat ez a bejegyzés nem nagyon fog nyújtani)

Mi az ami feltűnik kívülről? A kerítés jobbára egy kőfal, adott esetben beton (a legtöbb helyen). A bejárati kapu, egy kerítés, ami harmónikaszerűen működik és apró kerekeken lehet görgetni. Kb. a hasamig ér, sosincs kulcsra zárva, azt hiszem nincs is rá lehetőség. A „kapun” belépve, jobbról a bejárati ajtó (egy nem átlátszó üvegajtó, nem valami masszív dolog) szemben velünk pedig egy igazi kapu, kilinccsel, ám zárni ezt sem szokás. Ez a kapu a sufnihoz vezet, illetve a bringákhoz, továbbá egy kiskerthez, ahonnan a konyhába nyílik ajtó. Ismét egy vékonyka, üvegezett tolóajtó. No de, mi még kint vagyunk, ja és ahol éppen állunk, ott trónol egy motorkerékpár is általában, persze ponyvával lefedve. (eső, szél stb.)
Nem kell hangsúlyoznom gondolom, hogy ha valaki nagyon be akarna menni, bemenne. Hogy hogya, azt nem részletezem, de állítom, hogy a japán házak legalább 50%-a hozzáférhető adott módon. Itt ettől nem kell félni, míg nálunk három zár, két lánc és egy öles tölgyfaajtó is kevés néha, hogy az elvetemült ork-hordákat, vagy a maszekoló besurranókat megállítsa.
Még egy apróság kintről: az ablakok. Nincs kifelé nyíló ablak. Minden ablak két szárnyból áll, eddig stimmt. No de, ezek a szárnyak csúszkálnak, jobbra-balra. Mikor melyiket van kedvünk félretolni. Mint az ajtó, úgy az ablak is tolókás. Tény, praktikus, könnyű, stb. bár nekem szokatlan volt először, hogy itt mindenhol ilyen ablakok vannak.
Lépjünk be, tessék csak. No, egy előszobába kerültünk. Kövezett részen állunk, előttünk már egy emelt rész következik, aztán egy újabb tolóajtó, kinntartandó a hideget a házból. A kövezett részen levesszük a cipőt, és fellépve a „félemeletre” belehuppanunk egy, a házigazda által biztosított, surranóba. A surranó szabályai: szőnyegre nem lépünk vele, ahol az van, ott levesszük előtte szépen, a WC szintén tabu, mivel tisztátalan hely, így oda külön surranó van.
Következzen a fürdőszoba, ez ugyanis kifejezetten japános. Első része: mosógép, tükör, mosdó, stb, második rész: zuhany, harmadik rész, mely ajtóval is el van választva: kád.
A kádba nem ugrunk ám csak úgy bele, elébb le köll tusolni! A kád vizét ugyanis nem engedjük le, a család vígan használja aznap este. A kád nem tisztálkodás, a kád pihenő, oda már frissen tusolva, patyolat-tisztán kell beülni. Van aki lazán elücsörög közel egy órát is akár, párom édesapja ebben nagymester.
A konyha egyben ebédlő és nappali is, ugye ki kell használni a helyet rendesen. No de, mik azok a csapóajtók a padlóban? Tudjuk már, hogy emelt részen vagyunk, az egész ház padlója alatt van valami. No, a konyhában levő csapóajtó egy hűtőkamrát rejt. (ahova párom kutyája egy vidám pillanatában bele is ugrott, pont belefért) Nem egy nagy doog, akkora hely talán, hogy egy közepes tévé beleférne, de zöldségnek, kutyaeledelnek, miegyébnek, bőven elég.
Talán egyenlőre ennyi elég is, többet most úgysem tudnék mondani:D:D