Igen, még több^^ (hiszen előzőleg már hírt adtam a babáról^^)
Ma megérkezett a levél melyre oly rég vártam, megadják a vízumot, mehetek kiváltani. Elébb persze a nagykövetségen egy alien registration card-ot kell kiváltsak, de az elvileg nem tart sokáig.
Úgyhogy egy évig maradásom már biztosítva vagyon.
Továbbá: holnap, azaz csütörtökön tartom az első órámat, és így immár nem is feketén, hiszen vízumom van tanításhoz^^
Ez egy jópont az anyagiakban, mert már nagyn rámfért, továbbá végre kezdhetek hirdetni tanuló-közvetítő cégeknél is.
Úgy néz ki, kezd minden beindulni. Mostantól kezdve, bárhogy legyen is, egyenesbe jövök végre, kiváltom páromat a két munkahelyéről (bár az egyiket nagyon szereti, a kollegák miatt, tényleg nagyon rendesek, de most pihenni kell, meg jön még a suli azért), átköltözöm egy nagyobb lakásba, ami olcsóbb is ráadásul, továbbá nem feledkezem meg mind azokról, akik átsegítettek ezeken a hihetetlen nehéz időszakokon. Nagyon sok embernek köszönhetem hogy itt lehetek, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy én egyedül, legfejjebb egy elvakult őrült lettem volna, aki itt két hónap után felmondta volna a szolgálatot, és teljesen összeomlik, ha nem kapom azt segítséget amit az elmúlt időben család, barátok, kollegák, tehát mindenki adott.
És itt most nem csak tárgyi segítségre gondolok, hanem a belém vetett hitbe is. Ez nagyképűen hangzik biztosan, de amikor valaki azt mondja, hogy neked sikerülni fog, akkor még ha csak jólelkű bíztatás, vígasz is, az embert ilyen nehéz helyzetekben nagyon tudja ösztönözni.
Úgyhogy az hogy én most itt lehetek, ilyen boldogan, várhatok egy csodálatos kis csomagocskát Októberre, hogy hitem van a jövőmben, az mind azoknak a csodás embereknek köszönhető, akik ezt a félnótás őrültet bíztatták és támogatták!
Ezt még fogom a későbbiekben is biztos említeni. A költözésnél, az esküvőnél, a csemete születésénél… mindig amikor valami csodálatos dolog történik, eszembe jut mindenki, egytől egyig.
Köszönöm^^
3 comments
Énasszondom hogy aki ismer az nem csak a levegőbe beszlt amikor bíztatott, tudtuk hogy elég talpraesett vagy hozzá hogy elérd amit akarsz, innentől meg már csak a kitartásodon múlt/múlik minden, csak így tovább! Örülök hogy nem okoztál csalódást és tudom hogy nem is fogsz!
Lefety off 🙂
Kedves Pötyi!
Lehet, hogy már nem emlékszel rám, még a Bémen mesélte nekem tavaly nyáron, hogy készülsz Japánba, már azt is eléggé meglepőnek tartottam, hiszen tisztában vagyok a letelepedési/munkavállalási körülményekkel (nem beszélve arrol, hogy én ugy tudtam az arrogáns japán nép nincs tulságosan oda a bevándorlókért). Egy párszor olvasgattuk a blogot és hát hihetetlen ez az út amit végigjártál (meg ami még előtted áll sem egyszerü). Szeretnék gratulálni mindenhez, amit elértél, büszke lehetsz magadra és külön nagy gratu a babához. Kívánok neked további szép sikereket ott kint és remélem minden a legnagyobb rendben lesz, mi drukkolunk neked.
Üdvözlettel,
Sutton
Dávid: köszi^^
Sutton: Szetyő! Már hogy felejtettelek volna el? Lol. Köszönöm szépen hogy írtál!
Amúgy a japánok tényleg nem rajonganak a bevándorlókért, de őszintén szólva, meg tudom őket érteni. Az általános rendhez képest, a legtöbb bevándorló olyan tirpák, hogy az embernek komoly tenyér-viszketése támad néha. Persze nem durvulunk meg ilyenek, de erősen felháborító amit művelnek. Többszöri békés, türelmes és kedves útbaigazítás után is milyen pofátlanul tudnak tojni a szabályokra, alapvető teendőkre. (például a szemetet átlátszó zacskóban rakjuk ki, (a nem éghetőt) erre hány külföldit látok fekete papírzsákban kirakni… amikor a papír ráadásul éghető, némely esetekben pedig újrahasznosítható… és minden közért áttetsző nejlonszatyrot ad.
Ugyanakkor hihetetlen kedvesek. Ma is az összes hivatalban nagyon rendesek, türelmesek és segítőkészek voltak. Így öröm hivatalba menni^^