Halló-halló!
Az elmúlt napokban annyira agyonpörögtem magam, hogy ma sikeresen átaludtam a déli harangszót (ami itt úgysincs…), ugyan „csak” negyed órával, de át.
Ez az úszóiskolás dolog tök jó, csak nagyon le tudja szívni az embert. Ugye nem könnyű sok kisgyerekre vigyázni, tanítani őket, és mindezt a vízben. Ja és persze japánul.
Páromnak a nagymamája úgy fest, kezd picit átállni, úgymond… Ment párommal vizsgálatra, meg el akar minket vinni a hivatalba, hogy a nemzetközi esküvőről kérdezgessünk, stb. Tegnap is amikor munkából hazakísértem, a kapuban állt a nagyija, hogy hát aggódott és várta. Mindig mindenki alszik már mikor Rie végez a melóban, (11körül végez, de sokszor tovább marad, tegnap is éjfélre értünk hozzájuk) de most nagyija várta. Semmi leszidás, csak aggódott, úgyhogy aki a legjobban kardoskodott, talán ő kezdi el először párom családjából megérteni végre mit érzünk.
Amúgy ahova vitte orvoshoz, ott is mind a nővér, mind a doki mondta, hogy senki nem mondhatja meg, hogy megtartjuk-e a gyereket vagy sem, még Rie szülei sem, mivel a mi gyerekünk, továbbá nem emberi ahogy gondolkodnak. Elég durva, de ezt mondta, párom meg egyetértett vele. Nekem az egyik kollegám mondta, hogy a testvére (lány, fiatalabb, idősebb, nem tudom) 19 évesen esett teherbe, és a 20. szülinapja körül szült. Pontosan úgy ahogy párom. azt hiszem ott a fiú is japán, de kb. ennyi a különbség. Kollegám családja fejében meg sem fordult megölni a babát. Úgyhogy nem „tipikus japán” dolog ahogy a szülei gondolkodnak. Kétmillió yen egy beszélő fürdőszobára, de az unokájuk meg túl sok gonddal járna. Ez itt is kirívó eset(^o^)
Csütörtökön fogok még egy szerződést aláírni munkaügyben, a Gaba angol nyelviskolánál. Ott először Májusban kapok némi fizut, mert az Áprilisit akkor adják majd.
Most nagyon sok felé lógok még mindig, mert sokmindent kell csinálnom, de kicsit már nyugodtabban végre^^
A baba 3 centis, tíz hetes, Október 26. körülre várható^^
Kicsit más:
Sokan szeretik a japán rajzfilmeket, ahogy én is, ám kevesen ismerik a japán sorozatokat, élő szereplőkkel. Szerintem, sorozatok terén, legalább olyan nagyot alkotnak a japánok, mint rajzfilmekben… sőt… Ne nyakatekert, idegölős, nyomozós sorozatokra gondoljunk. Itt drámának hívják azokat a sorozatokat, amikről most beszélek.
Bemutatnék egyet, ’96-ból.
japánul, angol felirattal
A két legfontosabb személy: Minami és Sena. Minami egy 30 éves nő, akit az esküvője napján hagy faképnél a vőlegénye, Sena a vőlegény volt szobatársa. Volt, mert a vőlegény lelépett egy lánnyal, akit Sena mutatott be a vőlegénynek, ezért is van lelkiismeretfurdalása. Minaminak állandó baja, hogy a korával szivatják, míg Sena szerelmes, és elég kilátástalan a helyzete, ráadásul zongorista, de nem tud tiszta szívből játszani.
11 rész, és szerintem nagyon szép, teljesen ki tudja kapcsolni az embert, és hihetetlen jól alakítanak a színészek.
Ami pedig végképp a japán sorozatok javára van, az a zene. Sok zene csak külföldről átvett, és picit átírt (ebben a sorozatban például a Beverly Hills-i zsaru zenéje fog visszacsengeni néha), de amit külön, szándékosan a drámához írnak, azok nagyon odaillenek, és hihetetlen mennyir meg tudják teremteni az adott jelenet hangulatát.
Silent Emotion – Long Vacation
A betétdal, (nem a főcím, az a Lalalalovesong vagy mi, ami elég bugyuta, nekem:P) amit elég sokszor fogunk hallani.
Akinek van egy kis szabadideje, kezdje el nézni, nem bánja meg. Nem csak Japán-őrülteknek, mindenkinek ajánlott.
Tudok ajánlani más drámákat is, annak akit érdekel.
Külön ajánlom a japán drámákat azoknak, akik szorgalmas kis méhecskéknek, robotoló gépeknek nézik a japánokat, akik egyforma, uniformizált népségnek látják őket. Igen, sok egyenruha van, igen, kötelező viselni őket, igen mindenki öltönyben jár munkába (kb. 80% amit az utcán látok), de ezzel vége is az egyformaságnak.
Remélem tetszeni fog a dráma;)
Legutóbbi hozzászólások