Kotatsu

Hol is kezdjem? Megint nem írtam jó egy hétig, sőt akkor is csak az adóbevallásról, de lám kérésem nyitott fülekre? talált. Holnap még ezt-azt átfutok rajta, aztán jöhet a mehet^^

Mi történt az elmúlt két hétben? Sok-sok minden.

Munkahelyemen ugye kértem, hogy alkalmazzanak teljes időben. Az az heti 40 órában. Most ott tartunk, hogy az új beosztásomat hozzák éppen össze, és ugyan konkrét igent még nem kaptam, úgy gondolom, ez egy igen jó jel. Főleg mivel múlt pénteken a legnagyobb főnök személyesen beszélt velem pár részletről. Mivel ki kell egyensúlyozzák a beosztásomat, hiszen hét-nyolc órát nem ildomos a vízben tölteni, ezért kell majd szórólapozzak, takarítsak, ilyesmi. Ezt természetesen a többi tanár is csinálja, végzi, mondtam is, hogy dehogy baj, sőt, már csináltam is mindezt, úgyhogy aggodalomra semmi ok. Természetesen a japán nyelvismereteimet is bővíteni kell, ez folyamatban is van. japanpelcek.freeblog.hu segítségével többek között, nagyon hasznos kis oldalacska, bár szerintem akiket érdekel a japán nyelv, már úgyis ráakadtak.

Hétfőn párom szüleivel és a kutyákkal voltunk sétálni (múlt héten), hiszen itt Arany Hét volt, sok ünnep együtt, nagy esemény.

Készítettem is pár képet. Természetesen használtam megint a mindenféle hatásokkal játszadozva, mert nekem tetszik, és kész^^

Az első kép lényege a mászóka. Na ugye, hogy nem csak cicát meg zsiráfot lehet összehozni vascsövekből? És kellő karbantartás mellett (no meg a kellő alapanyagokból), az ilyen cső-mászókák igen is nagyon jók lehetnek. Persze ha nem csupa rozsda…

Aztán következik sok szép virág, ők csak úgy vannak. Szorosan kapcsolódnak a következő képhez, melyen hatalmas zsilipkapuk láthatóak. Pontosabban nem zsilip, talán inkább gát… mivel zsilip sehol nem volt. De hatalmasak. Amúgy nagyon ronda volt, azért is inkább ezt a változatot rakom be. Na vele szemben voltak a virágok, egy ipartelep tövében.

A következő, két toronyházat mutató kép pedig egy mesterséges szigetet mutat, a rajta álló Párizs-épületekkel. Ne kérdezzétek miért Párizs, az és kész. Biztos mert jajj, francia az olyan jól hangzik, meg hű, meg fú. Amúgy hatalmasak, később elhaladtunk mellettük is, jön is a kép róla^^

A kis sétány a pázsittal, bokrokkal, a felhőkarcolók tövében, a folyóparton volt, nagyon hangulatos, kellemes volt ott sétálni.

A következő képen a túlpart látható, ahonnan a távoli képek a toronyházakról mindig készülnek. Utána pedig egy kép a folyóról, pár épületről, elég tágas a város ezen része. Persze csak a partról, hiszen a folyóra eddig még nem építkeztek (kivéve pár mesterséges szigetet a torkolatánál).

Az utolsó kirándulós kép egy feszített-kábelű függőhidat ábrázol. (nem tudom, ez-e a helyes megnevezés, de nem is vagyok túl jártas ebben a témában) Én a kábelek rögzítését találtam érdekesnek, bár lehet csak kevés hidat láttam még eddig.

Most pedig pár kép a hétköznapokból: A vonat a Keihin Touhoku Sen (azaz Kéhin Tóhoku Szen, sen = járat). Vele a Hamamatsuchou-Kamata szakaszon utazom. Munkába menet és hazafele jövet. (jövet menet, takarék keihin touhoku, haha)

A két kis kölök éppen az uszoda bejáratánál pókembereskedik meg grimaszol. A bal oldali kissrác, itt ugyan elég fura fejet vág, szerintem rá sem ismerne magára, nagyon jópofa, és vagány egy kölök. Remélem majd tudok még képekkel szolgálni a gyerekekről, meg a kollegákról is talán, mert hihetetlen drága gyerekekkel van szerencsém találkozni (remélhetőleg hamarosan nap mint nap), a kollegák pedig, hát, hogy lássátok kikkel dolgozom együtt.

Az elmosódott éjszakai kép (ugye éjszakai, de most legalább nem én lőttem^^) azokkal a komákkal készült, akik jó másfél héten át, mindennap elraboltak vacsorázni, és olyan lakomákra invitáltak, hogy fel is szedtem azon nyomban pár kilót, ami ugye rám is fért. Jobbról kezdem: Tunn, ő egy luxemburgi vámtiszt, na ő vitte a pálmát. Nagyon jófej, és hihetetlen rendes volt. Utána Jesse és Brian, két dán srác, szintén nagyon jófejek, és végül én, szintén nagyon jófej, és nélkülem a kép nem lenne kép. Bátran kijelenthetem, hogy még Luxemburgban sem szeretik az Európai Uniót. Dániában sem, és azt is megtudhattam, hogy bár a közvélemény-kutatások mást mutatnak, mégsem találni a két ország közül egyikben sem olyan embert, aki örülne az uniónak, vagy jónak gondolná azt. Érdekes dolgok vannak. Ez persze Dánia és Luxemburg, nekünk biztos nagyon jó, és ők hülyék^^

Végezetül pedig következzék a címben is szereplő japán csoda!!! a Kotatsu! Azaza a fűtött asztal!

Mekkora baromság!! Minek az! Ugye ugye? Pedig hihetetlen jó dolog. Pont az ember lábát fűti. Első kép még pokróc nélkül ábrázolja, a második már pokróccal. Még jó hogy járt a lakáshoz egy pokróc:D

Hogyan jutottam hozzá? Ma jöttünk fel hozzám párommal, mielőtt ment melóba, hogy ejtőzünk egyet, mikor is megállt a postaládáknál, és elkezdett olvasni egy mezei A4-es lapot. Hogy-hogy nem, az állt rajta, hogy a második szinten (2F = első emelet… éljen, idő volt megszokni, hogy itt a földszint az első emelet, bár végülis floor, ami meg nem emelet… na mindegy…)van egy kotatsu, please feel free to take it! No, hát én free feel-re kapcsoltam, felrobogtam gyorsan, és lám, egy szinte zsír-új kotatsuval gyarapodott a háztartásom. Ugyan nyáron sok értelme nincsen, de nem az idei volt az utolsó tél. Most is a kotatsu alatt-előtt ülök, hiszen nincs valami meleg, és tök jó érzés. Amúgy az asztal aljának a közepén van két fűtőszál, vagy micsoda, természetesen burkolva, és nem izzik ezerrel, csak finoman. A pokróc pedig mondanom sem kell mire jó. Amúgy sima vezetékes árammal működik. Jól látjátok, nem egy magas dolog, én alig férek be alá, de akor is élvezem.

Mára talán ennyi elég is, hiszen jó sokat írtam, képeket is pótoltam szép-szerivel, majd jelentkezem hamarosan megint^^