Mert Japánban ilyen is van

Nem igen tudtam értelmes címet kitalálni a mai bejegyzésnek (ami ígéretem ellenére ismét sokat késett 🙁 ), úgyhogy az lett ami.

Itt most minden éjjel, sőt néha nappal is, 大雨(ooame) azaz nagy eső van. A nagy eső az egyenlő az olyan esőzéssel, amikor megtelnek a csatornák, elönti az utcákat a víz sok helyütt, illetve sok vonat megállni kényszerül. Mi olyan helyen lakunk, ahol az esőn kívül más egyenlőre nem érint, de munkába menet, én azért érzékelem a vasúti járatok kimaradásait. A többit a híradóban látom. Most is az megy, mutatják, hogyan működik a csatornarendszer. Tókió alatt valami eszméletlen csatornarendszer van, van ahol az átmérője 50!!!!! méter. Mégis kiönt. No, el lehet képzelni az esőt^^

No de. Jöjjön pár hír rólunk, hiszen a blog elsősorban ezért indult, utána még pár érdekesség ami az eszembe jut.

Először következzék egy kép. Ma készült, azaz 29-én Pénteken. A TV-re raktam a gépemet, és beállítottam az időzítőt. (ami amúgy nagyon embertpróbálóhihetetlennehézségeketokozóhalmozottankőkemény-művelet: meg kell nyomni rajta az órát, és utána az elsűtő gombot^^)

Hibiki (párom felsőjén a csikók kanyarulatát okozo aprócska csomagocska) érkezése ugye Október 26-ra, vagyis akörülre lett megjósolva, eszerint mindenki kiszámolhatja, hogy hányadik hónapban is jár a párom. Én valahogy mindig mellényúlok, úgyhogy már meg sem próbálom kiszámolni^^

Én a munkahelyemen kapok saját számítógépet, ami egyetlen edzőnek sincsen, magyarul ez jót jelent. Remélem a fizum is fogja majd követni ezt az irányvonalat. Tény, hogy amilyen feladatokat kapok, nekem szinte folyton a gépen kéne lógnom, de akkor is, elég komoly dolognak számít. (no nem Japánban, hanem a munkahelyemen, hiszen egy uszodában nem jár minden egyes edzőnek gép, nagyon sokmindent ugye kézzel jegyzünk, a medence mellett nem lenne előnyös laptopokkal rohangászni).

Elkezdtünk bevásárolgatni a babának, mert eddig nem nagyon vettünk neki ruhákat. Most azért elkezdtük. Érdekesség, hogy itt az újszülött babáról külön kép készül, amihez egy méregdrága ruhácskát kell venni. Ilyesmi a „七五三”, azaz a sicsigoszán, ami hétöthármat jelent. Ez annyit tesz, hogy mikor hároméves, ötéves illetve hétéves a gyerek, kap valami szép hagyományos ruhát, és mehet a fényképezkedés. Nagyon szép ruhák, de nagyon drágák is. Az újszülöttnek, egy normálisabb ilyen ruha, jó harmincezer yenbe fáj. Éljen^^ Eldől még, adjuk-e alább vagy sem. Párom nem szeretné, de hát… a pénztárcám eléggé véges még egyenőre.

Érdekesség Japánból: ugyan én annyira nem bízom az emberekben, meg azért itt is vannak tolvajok, de múltkor a tárcámat a bringámban hagytam este, az elején levő kosárban, és jó húsz perc múltán esett le. Még mindig ott volt, pedig közvetlen mellette hatalmas tömeg mozgott, biztosan volt aki látta. Azért most már jobban odafigyelek, akkor nagy kavarodás volt amúgy is.

Egyik este mikor mentem lefeküdni aludni, volt egy kis csomagocska a párnám mellett. Szépen becsomagolva, rajta egy kis cetlivel: „thank you for working hard everyday, Rie, Hibiki” (köszönjük hogy minden nap keményen dolgozol, Rie és Hibiki – tudom, hogy a legtöbben tudnak angolul, de van aki nem^^) A csomagban egy Nintendo DS volt, no meg egy MarioKart játék^^ Persze párom magának is megvette^^ A játékot, DS-e már volt. Esténként elalvás előtt kicsit öljük egymást a versenyeken^^

Kismamalét Japánban: itt a kismamákat kincsként kezelik. Páromnak például a közértben elviszik a cuccát a kerékpárjáig sokszor (a közért beosztottjai, de akkor is, nem kötelező nekik) No de engem a kórház érdekelt igazán, hiszen nálunk a TB rendelők olyanok, mint egy börtön. Néha a bánásmód is (mondjuk a páciensek sem különbek sokszor), no de a tisztaság, a műszerek, és még sorolhatnám. (és itt hozzátenném a kötelező ráeresztését a „nem szobatiszta” páncienseknek a normálisakra. Mindenki tudja kikre gondolok, akik összekakálják a zuhanyzót a szülészeten illetve elverik az orvost amikor olyanjuk van)
A kismama bekerül a kórházba. Hamarosan megindul a szülés, de előtte némi időt ugye egy amolyan váróteremben tölt a kisasszony. Ebben a szobában található körülbelül három ágy. Mind mellett fotelek, van amelyik mellett kanapé. Televízió, magnó, láttam számítógépet is. Természetesen az egész szoba rózsaszín, de legalább annak is egy kellemes árnyalata. No de hopp, megindul a szülés!! Irány a szülőszoba! Nem meglepő módon, ez is „pink”. A széken és a műszeres állványon kívül semmi sem emlékeztet kórházra még itt sem. Olyan kis kellemes hangulata van. Semmi kórház-illat, tök tiszta minden. Megszületett a baba, mennek a mamával még egy hétre a pihenőbe. A pihenőben hat ágy van, (én aztán nem ismerem ezeknek a nevét, semmilyen nyelven sem, elnézést^^, még nem szültem soha^^) mindegyik elkeríthető egy nagy függönnyel. Az ágyak mellett mind székek, rádió, tévé. A kórház ezen része, főlég a szülés előtti baba-váró, olyan mintha egy hotelben lenne az ember. És nem, ez nem egy drága rendelő, ez egy mezei, állami kórház. Az egyik legolcsóbb itt Tókióban.

Én most megyek, mert párom idegbajt kap, hogy ennyit pötyögök^^