忙しい(-_-;) azaz a héten nem nagyon jelentkezem

A héten hat napot dolgozom, úgyhogy a blog kicsit henyélni fog. Szerda a legdurvább napom, addig már nem hinném, hogy jelentkezem, ezért ezúttal is szeretnék elnézést kérni.
Hibiki és párom jól vannak, fiunk szakadatlanul sír mikor ébren van, nem cumi mániás és ölben sem hallgat ám el olyan egyszerűen. Mondjuk ilyenkor általában éhes^^ Iszonyatosan hatalmasan nagyon óriási étvágya van, ennek hála a kijárat is megtermeli a maga forgalmát, párom legnagyobb örömére^^ Kicsi Hibiki kap cumit (tudom, sokan ellenzik, de én is kaptam, és még sem lettem akkora fogyatékos^^), bár nem mindig fogadja el, olyankor nem is erőltetjük, ha nem, hát nem, megpróbáljuk máshogy elcsendesíteni. (általában először várunk picit, mert van, hogy magától feladja a sírást, de olyankor nem is zokog olyan vészesen)

Én dolgozom ezerrel, ha hibátlanul nem is (de erre már rájöttem, hogy lehetetlen), segítek betanítani az új munkaerőt, illetve minden nap munka után tekerek kis családomhoz. Nap végére teljesen elfáradok, nem nyávogok, vagy sajnáltatom magamat, egyszerűen annyira elfáradok, hogy a vonaton állva elalszom úgy, hogy észre sem veszem. Sőt, újabban előfordul, hogy sétálás közben becsukom a szememet véletlenül, ami azért nem annyira jó ötlet. Mindezt úgy, hogy azért napi minimum hat órára lehajtom a fejemet. Most próbálok többet aludni majd, nem is nagyon fogom bekapcsolni a gépemet, csak megnézni a leveleket, esetleg a hozzászólásokat itt, de bejegyzést nem fogok írni. (fél óra ám ez is, hiába gépelek gyorsan, szeretnék összeszedett bejegyzéseket írni nektek)

Továbbá felmerült bennem a videóriportok készítése (no nem hírességekkel, csak amolyan „dokumentáció” féleség), ha ilyen béna minőségben is, mivel csak a telefonom áll rendelkezésemre, meg egy digi kamera, ami fényképezőgép és a videós funkciója elég bénácska, bár ki tudja, egy próbát az is megér. Ismét gyártottam egy kilóméteres mondatot:P

Most megyek pihenni, lehet, hogy azért olyan bejegyzést rakok majd fel, amiben Hibikis kép van, csak szöveg nem nagyon lesz hozzá, de az azt hiszem nem is kell.

Mielőtt elfelejtem: azért egy bravúrt végrehajtva, ívelten, párom ruhájának a nyakánál bepisilt neki Hibiki a tegnapi fürdetéskor. Párom visított mikor látta, hogy mi készül, szólt anyujának, hogy takarja gyorsan a vizipisztolyt, dobjon rá valami kendőt, de anyuja nem értette hirtelen miért. Azt meg ugye tudjuk, hogy ilyen éles helyzetben, a másodperc tört része is elég, hogy bekövetkezzen a baj. Párom átöltözött én meg önfeledten nevettem^^