Nem írtam sokáig, és igazság szerint most is ezer elintéznivalóm van (például aludni:D) de nem szeretném ha nagyon lehalna a blog.
Ma zanyáltam egy hatalmasat a bringámmal, esőben, kerülve egy esőernyőst a bringám első kereke (és érdekes módon, azt követve a hátsó is) letért a járdáról egy fa körüli kis mélyedésbe. Én persze, mivel az esőkabátomat elfelejtettem (amit párom családja adott és igen jó hasznát veszem), gondoltam kicsit még gyorsabb leszek hazafele. Lendületből szálltam bringástul kb másfél métert, majd kicsit túlszárnyaltam a kerékpáromat is. Egy járókelő halálra vált arccal jött oda hozzám, hogy dájzsóbu desz ká? Azaz jól vagyok-e, ezt ismételgette miközben szedte össze a szétrepült cuccaimat a földről. Természetesen a lábszáramat azérd szétvertem a kerékpáron, meg a térdemet is (ami ugye része a lábamnak), de a kezemet megvédte a bőrkesztyű, a kormány sem tudott belémfúródni, mivel vastagon öltöztem, meg mivel túlszálltam rajta^^
Teljesen jól vagyok, a lábam kicsit dudorodik itt-ott, ennyi.
Közben volt a munkahelyemen orvosi vizsgálat, 189,8 cm vagyok. Vérem sok lehet, mert miután levettek két hatalmas ampullával, még mindig nem szédültem. 😀
Majd mesélek erről, hogyan is zajlik egy ilyen orvosi vizsgálat itt, mert az otthoni munkaadók tanulhatnának belőle. (nem az akinek 2-3 alkalmazottja van, hanem akinek van vagy húsz)
Kép is lesz, van Hibikis mosolygós, meg Hibikis videó is.
Továbbá készült más kép is, érdekesség is, meg téma is van ezer, csak legyen időm befirkantani. Most lépek, nagyon fáradt vagyok, a vonaton is simán elaludtam, épphogy felébredtem mikor Tokyo állomáshoz értem.
Azért a bringás repülésemre büszke vagyok^^
3 comments
xD
Hát nemtom azért elég komoly sérüléseket lehet szerezni ilyen esésekből. Persze a japán kórházak biztos jobbak.. 😀
Mindenesetre nekem nincsenek jó tapasztalataim. Volt olyan év, amikor kétszer is egy hetet voltam kórházban „kisebb” biciklis balesetek miatt.
Ugye itt Mo-n úgy van, hogy amikor azt hiszed, hogy simán betapad a betonon a kanyarban a bicikli, akkor jön szembe egy olyan rész, ahol a beton rései közt kis reggeli harmatos fűcsomók nőnek.
Na, azokon keményen pofára lehet esni, ha véletlenül valaki eltalálja őket a kanyarban. :Đ
Szia!
Elismerésem az eséshez. 😀
Gyógyulgass!
foodlfg:
Sőt, akkor is, ha jön egy mellékutca, és te az utolsó pillanatban veszed észre, hogy jé, itt be kellene kanyarodni. Igen ám, de éppen ott tele van az út apró kis kövekkel, talán a mállódó aszfaltból. Kanyar, bicó szépen kisiklik alólad, te meg csak állsz, és döbbenten nézel, mondjuk ez a jobbik eset.(sikerült valahogy leugranom róla) 🙂
Én magam is meglepődtem, hogy kisebb zúzódásokkal megúsztam. Kórházba nem is mentem persze. Mondom, nagyon nagyot zuhantam, de valahogy szerencsésen eshettem, meg tompíthatott az is, hogy betámasztottam a bal lábammal, csak ugye, nem csak lefelé mozdultam, hanem előre is, így aztán az eséstől nem óvott meg.
A térdem, a bal, meg a jobb lábszáram, na ez a kettő fáj rendesen. Előbbire érkeztem, utóbbi meg a bringa valamely részét kapta el.
Mindenesetre a kék villám (képet valahol a régebbi bejegyzések közt, talán július hóban, esetleg júni második felében találtok) jól bírta:D