2009 新しい年、新しいチャンス

Boldog Új Esztendőt Kívánok Mindenkinek!

Új év, új lehetőségek, szól a cím, most pedig jöjjön egy kis magyarázat. Éppen lázas betegen pihenek itthon, egyedül, hiszen fertőzés-veszélye áll fenn. Viszont betegségemnek hála, blogolni is jut időm végre.

Felmerült a lehetősége, hogy kapok új melót, Rie apukáján keresztül, Akihabarában, egy nemzetközi számítástechnikai cégnél, ahol a nagyfőnök is európai. Igen, ez előny, mert nyitottabb a külföldiek felé, főleg az európaiak felé. No meg az európai nyelveken legalább tudok egy-két szót makogni. (jó, luxemburgiul például nem, pedig igen, van ilyen nyelv, luxemburgi komám meg is mutatta)
Fizu és egyéb információ még nincsen, egyenlőre a választ várjuk, hogy mehetünk-e állás interjúra. Apuka is mindenképp jönne, hogy bemutasson a komájának, aki szintén ott dolgozik.

Miért szeretnék új állást?
Vegyük a jelenlegi munkahelyemen uralkodó körülményeket.
Beosztásom: heti hat nap, 9:45-18:45. Van egy egyórás ebédszünetem, déltől egyig elvileg. Azonban ez a hét két napján kb fél órás, a maradékon pedig általában negyed óra.
Reggel kilenc előtt szoktam érkezni és nyolc körül távozni. Ezen felül is szoktam túlórázni, igen szorgalmasan.
A munkahelyem ugye egy uszoda. Zárt, fedett, az ember azt hinné, viszonylag meleg a medence körül a levegő. Nos, mikor mi délután a gyerekeknek tartunk órákat, akkor befagy a lik a fülünkben is. Nem vicc. Ugye mi nem úszunk, nem rohangálunk, egy helyben állunk, sétálgatunk kicsit ide-oda, segítünk a gyerekeknek helyesen lendíteni a karjukat, helyesen rúgni, lélegzetvételkor a fejüket szépen fordítsák, stb. A terem szellőzői mind a medence mellett sorakoznak, mivel magas vagyok, nekem pont a mellkasom magasságában. Ezekből hideg levegő tör elő. A gyerekek úsznak, tehát mi mindig vizesek vagyunk, hiszen telispriccelnek vízzel, erre jön a folyamatos hideg szél (mert nem ám huzat, ez mindenhonnan a medencéhez jön, körbe van rakva ezekkel a szellőztetőkkel, amik reggel amúgy még meleg levegőt fújnak…).
2008 második félévében annyit voltam beteg, mint utoljára 4-5 éves koromban. Pedig tömöm magamba az ételt, gyümölcsöt, zöldséget, változatosan táplálkozom, vitaminos italokat is iszom, edzésben is vagyok, ha más nem a bringázás meg a gyaloglás amit mindennap letudok, pezsdítheti a vérkeringésemet. Mindezek ellenére havonta legalább egyszer belázasodom és kidőlök. Havonta vagy kétszer megfázom, és amúgy folyamatosan, igen megállás nélkül, folyik az orrom és köhögök.
Mindezért mit kapok? Kapok egy átlagos fizetést, ami csak Tókiót és környékét tekintve átlagon aluli. (ugye az egyik legdrágább környék, úgyhogy itt azért a fizuk is jobbak, a nemzeti átlagban azért benne vannak a kissebb települések is)
Egy japán cég általában félévente ad bónuszt a dolgozóinak. Ez két-három havi fizetésnek felel meg. Amolyan túlórabér. Ha ez nincsen, van túlórabér. Persze együtt is előfordul. Továbbá, ha valakinek a TB-be támogatottként belép a felesége (ugye munkanélküli, a kicsivel van) illetve belép a gyereke, a cégek ez után is szoktak támogatást adni. Feleség után 10e yen, gyerek után 5e yen. (forintban ugye ez már 30e forint egy hónapban, és 15e yen itt is nagy segítség amúgy)
Továbbá jár 10 fizetett szabadnap félévente.
Nekem a fentiek közül EGY SEM jár. Se szabit nem kaptam, se bónuszt, se család támogatást, se túlórabér, se semmi. Amikor az új szerződést aláírtam, kaptam havi 2500yen fizetésemelést. Ennyi. Ez a hála azért a több mint száz túlóráért amit lehúztam, azért, hogy sikerült megmentenem az angolos tanfolyamok mindegyikét, hiszen végre az üres csoportokba is került legalább négy gyerek, stb.
Amúgy pedig oda-vissza 3 órát kell utaznom. Akihabara kb 20-30 perc a házunktól. A busz itt áll meg a sarkon. Ez is egy érv azért. ^^

Időközben neki estem a vízumom intézésének is, de itt még új-évi pihenés van, úgyhogy csak jövőhéttől tudom kezdeni intézni. Erre is ingem gatyám rá fog menni, mert a baba és a házasság anyakönyvezéséhez japán dokumentumokat kell magyarra fordítani, a nagykövetségen persze, hiszen hivatalos fordítás kell, múltkor egy A4-es lapot 9000 yenért fordítottak, továbbá még egy doksit kell ezek után japánra, magyarról, a vízum érdekében.
Éljen!