Vízum

Múlt héten elfáradtam ugye a konzulátusra, ahol a nagy elfoglaltság és sietség ellenére is igen kedves fogadtatásban részesültem. Gyors volt az ügyintézés, kedves volt a konzul úr is. Sőt, igaz, hogy késtem egy jó fél órát, illetve amúgy is rohant, mégis mikor végeztünk még pár perc erejéig beszélgettünk is a kisfiainkról. Kifejezetten jólesett.
A papírok méregdrágák voltak, de ezt egyszer kell kifizetni, többé nem. Remélem^^
Ma, engedve az idő szorításának, no meg az első szabadnapom által elém tárult idő-halmaznak (hirtelen négy szabad nap ritka hatalmas ajándék) elmentem a bevándorlási hivatalba. Nyitás után egy fél órával be is torpantam. Délelőtt nincsen tömeg, amit örömmel nyugtáztam. No, irány az eligazítós pult, ahol pár mondat után közölték, hogy fáradjak a tanácsadós pulthoz, ott égó dájdzsóbu (azaz rendben van az angol is), mivel japánul azért még nem tudom a mindenféle formanyomtatványok és egyebek neveit.
Térültem-fordultam, leültem a legrokonszenvesebb hölggyel szemben és belevágtam a mondókámba. Ugyan tudott angolul, de olyan kis aranyos angolt beszélt, aminek a felét sem lehetett érteni. Sebaj, azért csak kibogoztuk én mit szeretnék és ennek érdekében mit kell tennem. No, végül kikötöttem (miután az arra kijelölt helyen kitöltöttem a papírok egy részét) a második emelet „B” részlegénél. Itt kell leadni a kérvényeket. (vízum)
156-os sorszámot kaptam, amikor pont a 90. vendéget szólították. Na mondom, ez szép lesz, de kb. 45 percet kellett „csak” várnom, aminél azért jóval többre számítottam.
Még vannak leadandó papírok, mint például három fénykép ami páromat és engem örökít meg együtt, illetve egy kérdőív amit a hivataltól kaptunk, meg még sorolhatnám, de ezeket elég ha postán beküldöm és feltűntetem a csomagocskában a kérvény-számát. Pecsét már az útlevelemben, azaz a kérvény feldolgozás alatt. Éljen, hurrá, remélem ez is olyan gyorsan fog menni, mint tavaly a munkás vízum. Ezt elvileg könnyebb megkapni most, mivel feleség az feleség, köt a szerelem meg tudom is én, és ez itt fontos. Azt is megkérdeztem (ugye a kisördög), hogy ha elválnék, akkor mi történik, hiszen akkor ez a vízumom elvész, viszont kisfiam 18 éves koráig mindenképpen japán állampolgár most már, és valószínűleg az anyukájával maradna, én viszont nem szeretnék a világ másik felére menni ilyen esetben. No erre nem tudtak válaszolni:D Mondtam sebaj, nem tervezünk ilyen lépéseket, csak gondoltam merő kíváncsiságból megkérdezem már, hogy is van ez.

Következzék a képes jelentés, mikor is a Monorail „Tennozu Island” állomásától sétáltam a hivatalba.

Az első képen a JAL, azaz a Japan AirLines épülete látható. Ebből a szemszögből egy karcsú szivarnak tűnik, amúgy egy nagy, lapos építő-kocka-tégla. Viszont egész tűrhető kinézete van.

A második képen a helyi hulladék-elosztó/feldolgozó üzemet láthatjuk. Ide futnak be a szemetes kocsik, a daruk amiket látni pedig pakolják a konténerekbe tömörített szemetet a hajókra. Van egy igazi feldolgozó, vagyis inkább égető-üzem is a közelben, egész mókás kinézete van, de arról már nem készítettem fényképet:P

A harmadik képen egy hídon haladok át, a megálló oldaláról a hivatal oldalára. Egyik mesterségesen feltöltött szigetről a másikra. A sok-sok épület ami látszik, mind ilyen töltésen áll.

A negyedik képen konténerek. Az öböl kikötői gondolom tömve vannak ezekkel, de odahaza ilyet nem nagyon látni. (Magyarországon ugye) Egy konténer akkora, mint egy hatalmas kamion utánfutója. Az ötödik képen talán látni is a méreteket. No meg a hatalmas targoncát ami ezeket emeletnyi magasságokba emelgeti^^
A hatodik képen egy ilyen targonca közelebbről. Méretes jószág és bivalyerős lehet, mert nem két kiló egy ilyen konténer.

Sír a kisember, úgyhogy most ezzel zárnám is a képes beszámolót^^