Tegnap volt Február 11. Japán születésnapja, nemzeti ünnep, munkaszüneti nap. Édesapám születésnapja is tegnap lett volna, azonban tavaly Októberben eltávozott. Akkor nem véletlenül nem 
említettem, bár volt 
aki ezt nem értette, nem baj, nem is kell.
A képeken Hibiki látható. Van egy ronda hal is, ami ünnepi alkalomból készült. Amikor egy baba eléri a 100 nap környékét, életében először megterítenek neki az asztalnál. Ételt is kap persze, nem csak üres tálakat. Az ételt még nem eheti meg, ezért mi pusztítottuk el, de fényképek készültek, csak nem telefonnal, hanem kamerával, amit még nem töltöttem fel ide. A hal beleseje zsenge volt és finom, kívül meg randa nagyon:P
A boríték, ami borban-fürdött, egy csomag volt Magyarországról. Valami idegbajos elmegyógyult bort küldött szintén hasonló csomagban, az meg kibontotta magát a repülőn. Hálásan köszönöm említett fogyatékos embertársamnak, hogy miatta késett két hetet a csomag is, meg hogy 
szívbajt kaptam amikor megláttam. Szerencsére édesanyám tudja mit mibe csomagoljon, meg számol is azzal, hogy élnek idióták a világ minden sarkában, így a csomag tartalmának nem esett baja.
Láthatunk még egy vonatot is, ami éppen metróként közlekedik a Tozai vonalon. Mentem haza munkából, gondoltam megörökítem.
Itt egy felhívás is: aki gépkocsi, teherkocsi, vonat, egyéb más őrült, jelezze, idönként szeretnék ilyen kívánságoknak is picit engedni és fényképezni indulni.
Mára ennyi, mert Hibi sír, mosogatnom is kell, meg hű meg ha.
2 comments
Hibikét mi lelte, hogy felcsapott sebhelyes arcúnak?
Vakargatja a fejét ezerrel, főleg amikor hisztis kedvében van. Annyira meg még nem uralja a mozdulatait, hogy biztonságosan tehesse mindezt.