Ami múltkor kimaradt

Eddig senki nem jelezte, de a múltkori bejegyzésből kimaradt az egyik címben is szereplő téma, mégpedig a földrengés. Az elmúlt két hét során összesen kettő volt csak, de mind a kettő kétszeresen érkezett, ugyanis utórengés követte pár másodperc múlva. Egyik sem volt erős, míg előbbit a gyerekek is megérezték a munkahelyemen, és mondták, hogy valami furcsa érzésük van, addig utóbbit csak a munkatársam és én éreztük meg. (szerintem pedig ez utóbbi azért erősebb volt, munkatársam is ezen a véleményen volt, talán a gyerekek figyelme jobban le volt kötve akkor)
Ma Vasárnap van, tegnap hőség volt, éjjeli orkán és zuhé után, ma pedig valamivel hűvösebb van, de egyáltalán nem télies az idő, mint azt otthonról hallom mostanság. Havazás, fagy, és a többi. (bár mikor én otthon voltam még, jajj de vágytam a rendes télre, még ha Februárban is jön el, erre amikor eljövök, lám…:P)
Időközben ismét ön csonkítottam, Két nappal ezelőtt, a medence melletti kis szobácskába léptem volna be, amikor a magas küszöböt bal lábbal olyan erősen megrúgtam, hogy a tompa fém belevágott a talpamba. Aki tudja mi a különbség egy éles és egy tompa vágás között, az nyilvánítsa ki együttérzését^^ Azt hittem csak, hogy beütöttem, mert eszeveszettül fájt, de ahogy ránéztem a talpamra, ahogy vérben úszik és lóg egy része, rájöttem, hogy itt azért többről van szó. Górém utasítására másnap el is mentem a közeli rendelőbe, ahol az orvos első ránézésre annyit közölt, hogy: oh, deká, azaz hopp, nagy. Vagy ebben az esetben az „azt a mindenit” talán helyesebben hangzik^^ Jól beledörzsölte a jódot, utána rakott rá vízálló, légmentesen záró tapaszt. Ez később öt perc alatt lejött a talpamról a vízben. Éljen a technika meg az ördöge. Szerencsére górém felesége is ellátott valami méregdrága gyógytapasszal, ami tényleg vízálló és ráadásul magába szív minden szemetet amit esetleg a sebem kitermel. Azért így is elég hamar meghalt a tapasz, úgyhogy az utolsó órát már nem a medencében töltöttem.
Időközben volt Valentin nap is, párom ismét remekelt, készített csokitortát, meg saját készítésű csokit. Nem is keveset, a torta ma reggelre fogyott el. Munkahelyemen munkatársnőimtől kaptam csokikat (egyikük teljesen véletlenül magyar csokit (bonbonettit) talált ajándékozni nekem), sőt az egyik tanítványom, az ötéves Rinka, édesanyjával csinált kollegámnak és nekem csokit. Kis szivecskés zacskóban mindenféle finomakat kaptam, amiket otthon készítettek.

Március 14-én készülhetek én is, az ugyanis itt a „White Day”, amikor a fiúk adnak csokit a lányoknak.

No megyek takarítani, jövő héten hat napot dolgozom, úgyhogy nem lesz rá érkezésem^^