A munka öl, butít és nyomorba dönt.

Igazából nem, de az enyém igen. A munka jó, mert megfizetik, meg legalább nem lustálkodunk, kivéve ha adott munka szépen lassan hidegre teszi az embert.
Második hete van hőemelkedésem és fejfájásom. Az értelmes japán orvosok (mert most nem leszek róluk jó véleménnyel) két hete tömnek tünet-kezelő orvosságokkal, mondván, hogy ez megfázás. Amúgy már December óta állandóan náthásodom, stb. Táplálkozom rendesen, hála kedvesemnek, mivel minden nap ellát gyümölccsel, zöldséggel, főtt étellel. Nem is akármilyennel!
Igen ám, de a test túlhajtásának is van egy határa ezek szerint, tudniillik a fejem le akar robbanni, a hőemelkedésem nem hagy alább. Mára picit enyhült, de ezt komoly pihenés előzte meg. Egy ismerősöm, igen az a luxemburgi, közölte, hogy pedig pihenni kell, mert ő aki katonaember, szintúgy rászorult a pihenésre anno, és én amúgy sem a seregbe vonultam be. Mondtam én tök jó, de a családom meg éhen hal, erre kihúzta belőlem, hogy naponta mennyitől bukik el a család, ha pihenek, és kifizette. Nem lehetett nem elfogadni, mert olyan ember, aki nem tűr ellentmondást. Igazság szerint nagyon megörültem, hogy na most már rendbe fogok jönni, hát sikerült lejjebb küzdeni amit kellett, de sajnos még mindig nem százas. Hétfőig időm sem lesz orvoshoz menni, azaz vasárnap lenne, ha van orvos, meglátjuk.
Hibikinek a szeme rendbejött, be volt gennyesedve, de a szemcsepp megolotta úgy néz ki. Rie még mindig köhécsel rendesen, neki is már majd’ egy hónapja tart, de talán az ő torka is gyógyulgat már.
Várom a hétfőt, mert megyek egy munkaügyis megbeszélésre amitől sokat remélek.

Amúgy pedig este tíz, most borotválkoztam, valami Gilette Fusion akármivel, mert le volt árazva három hónapja kb. és nekem meg már halálán volt a régi pengém (az elektromos gép meg néha az agyamra megy:P) megvettem ugye, de azóta nem is használtam. Most igen. Van benne talán öt penge, mert az kell, igaz nem vágta szét az arcomat, most égek picit, hiába a kencefice, de majd elmúlik ez is.