Többen kérdeztétek, milyen is az új munkahelyem, úgyhogy gondoltam nem hozzászólásban válaszolok, hanem bejegyzésben.
Ebédszünet, igen, mindenki eldobja amit csinál (kivéve, ha tényleg nagyon el van benne mélyülve, de akkor később pótolja) és rohan enni, olvasni, bagózni, internetet böngészni. Főnökömet megkérdeztem, ebédszünetben megnézhetem-e a személyes email címemet, mire mondta, hogy természetesen, az ebédszünet nincs fizetve, áde azt csinálok amit csak szeretnék.
Tovább, másfél óra helyett csak fél-háromnegyed óra az út a munkahelyemre, forgalomfüggő, hogyan tud a busz haladni. A busz a lakás mögött áll meg, és a munkahelyem mögött tesz le. Visszafele kicsit messzebb van a munkahelyi buszmegálló, mert más útvonalat használ a busz visszafele (kb 6 megálló erejéig, a munkahelyem is pont beleesik), de az is csak öt percet nyújt a sétára pazarolt időn.
Pénzben egyenlőre nem jelent változást az új munkahely, mivel az előző fizumhoz igazították a próbaidőmet. Ez már az Európából is jól ismert három hónap, utána fizetésemelés. EÜ biztosítást ezen időszakban nem kapok, sem én, sem a családom ugye, viszont utána kapjuk az eddig elmaradt családtámogatást is.
Van végre szabadságom is, nem hatnapozom állandó jelleggel. Szombat és Vasárnap mindig szabad, továbbá van évi tíz szabadnapom és ezen felül még fizetett betegszabim is van.
A munkám számítógépekkel kapcsolatos, illetve a Voice over IP rendszerekkel, mivel különböző telefonközpontokat, ügyfélszolgálatokat, nagy hálozatokkal dolgozó rendszereket látunk el biztonsági frissítésekkel, jobb rendszerekkel illetve minőség-ellenőrző/felügyelő rendszerekkel.
A világ harmadik legnagyobb ilyesmivel foglalkozó cége ez, most nyílt az irodájuk Japánban. Azaz idén, tehát még elég fiatalka itt a cég, viszont megrendelésük máris van, nem is kis tételben.
A főnököm török és az egyik munkatársam is, ami nem rossz, mivel kapásból nagyon barátságos viszony alakult ki közöttünk. Munkatársam persze ugye muszlim, nem ehet sertés húst, és a japánok előszeretettel főznek sertésből ételeket. Amikor pénteken együtt mentünk ebédelni, kellett is válogatnia, mert az aznapi ajánlat szinte kizárólag sertés-étel volt:D
Összességébe véve, az új munkahelyem nem szívja ki az utolsó csepp véremet is, emberként kezelnek, aztán meg… majd eldől később, milyen is lesz igazából, elsőre máris sokkal jobb benyomást keltett.
A régi munkahelyemen nem búcsúztattak, a főnököm kevesebbet beszélt velem amikor távoztam, mint különben minden nap végén szokott volt. Részmunkaidős munkatársaim (a rendes szerződésesek felém se…. ) viszont nem szálltak le rólam, ajándékok (virág, zokni:D), levelek, email címek, telefonszámok egész áradatát kaptam. No meg persze azóta is tartom a kapcsolatot a két kis angyalkával az egyik szombati angolos csoportomból. Egyikőjük már írta is, menjek már el hozzájuk valamikor, meghallgatni, hogyan zongorázik. Reméle
m erre is jut most már majd időm.
m erre is jut most már majd időm.Most pedig következzenek képek, mivel pont tegnap jártunk a Tokyo Towerben, Odaibában (ismét, de hát oda vitt a városnéző busz, ahova Rie szülei hívtak meg minket), a Mitsukoshi 
(méregdrága hű de márka előkelő pénztárca-maró hűaztamindenit) bevásárlóközpontban (ahol amúgy élő orgonazene van, meg színház terem is van, és az első japán divatbemutaót is ott tartották, igaz még kimonó bemutató formájában) és Roppongi Hillsben. Utóbbi szép, meg hű meg drága, de érdekessége nincsen, azon kívül, hogy milyen modern, meg hogy tömve van külföldiekkel. Viszont a Tokyo Tow
erből szép képeket készítettem, meg máshol is, meg a buszról is, úgyhogy lesz sok sok kép, és ez fel is fog kerülni, nem úgy mint az Odaibás cikk rég elfelejtett folytatása. Azt már úgyis láttátok ezerszer^^
(méregdrága hű de márka előkelő pénztárca-maró hűaztamindenit) bevásárlóközpontban (ahol amúgy élő orgonazene van, meg színház terem is van, és az első japán divatbemutaót is ott tartották, igaz még kimonó bemutató formájában) és Roppongi Hillsben. Utóbbi szép, meg hű meg drága, de érdekessége nincsen, azon kívül, hogy milyen modern, meg hogy tömve van külföldiekkel. Viszont a Tokyo Tow
erből szép képeket készítettem, meg máshol is, meg a buszról is, úgyhogy lesz sok sok kép, és ez fel is fog kerülni, nem úgy mint az Odaibás cikk rég elfelejtett folytatása. Azt már úgyis láttátok ezerszer^^ Azért jöjjön pár:
A két első kép, a téglaépülettel, maga Tokyo állomás. Persze nem ekkora az egész, ez csak a régi épület, amit éppen felújítanak.
A harmadik kép egy bejárat, Ginzában, az egyetlen jól sikerült fénykép az üzletekről, mivel mozgó buszból, esőben készítettem őket. Itt az ilyen bejárat nagy szó, nálunk csak az nagy szó, ha tiszta. Mert a sok utca-művész összebarmolja, mert az művészet. Vagy 
csak hagyják elrohadni a kosz alatt. (természetesen az ellenkezőjére is van példa)
csak hagyják elrohadni a kosz alatt. (természetesen az ellenkezőjére is van példa)A negyedik kép egy szellőző (szerintem), ami az egyik földalatti vonalát vagy állomását látja el némileg firssebb levegővel.
Az utolsó kép, igen, egy Hello Kitty busz. Itt elég régi ikon ez a kiscica, és nem csak a cicababák márkája, hanem minden fiatal lányé, gyereké. Párom remélte, hogy azon a buszon fogunk utazni mi is, de nem, mi egy zöld-sárga eco-buszt kaptunk.
Képek majd még jönnek, én most rohanok, mert páromék várnak, megyünk átvenni az esőálló öltönyömet (mert az itt igencsak jól jön) aztán harapunk valamit.
Képek majd még jönnek, én most rohanok, mert páromék várnak, megyünk átvenni az esőálló öltönyömet (mert az itt igencsak jól jön) aztán harapunk valamit.
Legutóbbi hozzászólások