Munkahelyről 2.

Ismét a munkahelyről irok, és amint látjátok, még mindig nincs hosszú i-m.

Hol is kezdhetném? Ma nehéz, mégis jó napom van, mivel ismét sikerült pontot tennem pár folyóban lévő ügyre, továbbá az egyik német vezetőnek felvetett ötletem is nagy örömmel fogadtatott, ráadásul a három hónapos próbaidő ellenére a héten kapom az egy évre szóló szerződésemet. (A próbaidőm igy csupán egy hónap volt, az egytlen megkötés Augusztusig a fizetésem, addig nem kapok családi pótlékot, Szeptembertől jön az is, továbbá várható egy fizetésemelés is.) Miért röviditették meg a próbaidőmet? Főnök úr azt találta mondani, hogy már a röpke egy hónap alatt olyan teljesitményt nyújtottam, amivel mindenki teljességgel meg van elégedve. Sőt, ma volt egy megbeszélésünk egy fejvadász céggel, nem is akármilyennel. Kicsi cég ugyan, de kifejezetten magas beosztású embereket keres, titkárnőkkel, egyebekkel nem foglalkoznak (magyarul velem sem). Egy új értékesitőt keresünk, aki később átvehetné a kirendeltség vezetését, hogy a főnököm a háttérből irányitgasson csak, és igy bukkantunk erre a cégecskére, majd ők segithetnek megtalálni a megfelelő személyt. Sőt, már van is pár ötletünk, de nekik kell megkörnyékezni őket. Ugye az üzleti élet már csak ilyen furkálódós-cselszövögetős. No de lényeg a lényeg, a tárgyalást egyedült kezdtem a fejvadász cég vezérigazgatójával és egy szakemberével, szerencsére angolul, mivel angolkák. Nagyon sok kérdésükre feleltem, bár a legtöbb megizzasztott. Azoknak, akik annyira nem jártasak az ilyesmiben (na nem mintha én hű de nagyon jól ismerném az ilyen fortélyokat), fejvadász cégnek ha kiad az amber információt, felmerül a veszélye, hogy egy másik, vetélytárs céghez is el fog jutni adott ismeret a cégünkről. Ugyanakkor, ha nemadunk elegendő információt, akkor a cég sem fog tudni nekünk megfelelő személyt találni. Továbbá, a kérdések amiket feltettek, foglalkoztak magával a piaccal is, illetve, hogy mi hol helyezkedünk el a piacon belül, illetve hogyan is helyezkedünk. Ugye ez magába foglalja a jövővel kapcsolatos terveinket is, amikkel ismét nagyon finoman kell bánni. Végülis, legjobb belátásom szerint válaszolgattam, mire végre csatlakozott főnököm is. A két úriember rövid időn belül jelezte neki, hogy nagyon jó képet adtam a piacról és a cégről is, mire ő is rákontrázott, hogy igen, egy hónapja vagyok ugyan csak itt, de hű meg hú, és hogy megbizható meg jajj meg juhé. Temrészetesen, én egyáltalán nem érzem magam ilyen jónak (na persze:P) de azért jó volt hallani és másnak is dicsekedni vele.

Remélem fel is tudok nőnni az elvárásokhoz meg a bizalomhoz.

Kiscsaládom továbbra is jól van, úgy hiszem, bár reggel óta nem sokat hallottam felőlük. Hibiki továbbra is csak vonszolgatja a lábacskáit amikor kúszik a földön, de még igy is nagyon gyors, iszonyat erősek a karjai. A lába sem lehet túl gyenge, mert állni tud, ha adunk neki valamit fogni, bár lábujjhegyen ágaskodik, nem a talpán. No majd belejön ebbe is. Mára talán ennyi.