November utolsó hétvégéje

Iyen is van, igaz nem túl izgalmas. Párom tegnap elment fodraszhoz, ami annyit tesz, hogy én itthon Hibikiztem. Persze ez is jó, és nem is fárasztó, csak különösebb mesélnivaló sincsen benne. Mondjuk Hibiki időközben tud egyedül állni, pár másodperc erejéig, illetve néha megtesz pár lépést két kapaszkodó (például fal és asztal) között. Ezen kívül tegnap elmentünk Nitoriba, ami egy olyasmi üzletház, mint nálunk az Ikea talán. Igaz, nem a saját termékeit árulja csak. Bútorokoat lehet kapni, meg kissebb kiegészítőket otthonra. Vettünk is Hibikinek új lepedőt a futonjára, illetve hat új poharat, amik kicsit vastagabb üvegből vannak, mint amit Rie szüleitől örököltünk (ugye Hibiki miatt nem árt), amúgy is 300 yen volt csak.

Ma pedig átmentünk párom szüleihez, ahol ebédre pizza volt, kivételesen, amolyan mirelit fajta. Igaz, az otthonival megegyezett a mérete (mondták nekem hatalmas meg minden, persze mint odahaza a pizzeriában a legkissebb méret), kettő is volt, de ezt öten ettük… úgyhogy én ugyan ettem fagyit, kávéztam, aztán megint fagyi, meg sültkrumpli, ugyanolyan éhes vagyok még mindig. ezután elmentünk Itoyokado-ba, ami egy bevásárlóközpont, és ide jött velünk párom édesanyja is. Vett Hibikinek képeskönyvet, párom pedig ezer yenért távirányítós kisautót, ő irányítja majd, Hibiki pedig majd kergeti. Legalábbis így képzelte el. Ma takarítottunk is, bár párom inkább mosott és szépítkezett, én meg porszívóztam, kicsit portöröltem (ja párom WC-t is pucolt lelkesen, meg futont porolt az erkélyen) és kivasaltam az ingjeimet. Két inget most hazaérkezés után. Márom most fog valamikor megérkezni, mert Itoyokádóból ő még hazament szüleihez a táskájáért, amit otthagyott. Hibiki velem jött haza (kerékpáron, amolyan gyerek-tartó-zsákban a mellkasomon csücsült), a liftben el is aludt (nem a lift lassú, Hibiki gyors), még most is alszik. Én azóta kisúroltam a fürdőkádat, kivasaltam a maradék két ingemet, behoztam a frissen mosott ruhákat egyebeket az erkélyről és mostam rizst a vacsorához.

Mindezek mellett, sikerült annyira lefárasztanom a szememet, hogy péntek óta rendszeresen rájön a bal szememre a rángás. Na nem a szememre, hanem alatta a szemhélyamra. Párom is, meg mindenki más is mondta, ez fáradtság. Nem mintha magamtól nem jöttem volna rá, érzem azért hogy elfáradtam, csak nem hittem volna, hogy ennyire. Sebaj, még két hét, aztán kis pihenés, mert nekem akármilyen mozgalmas is lesz az otthonlét, pihenés lesz.

Kép is lett volna, de google mail meghalt és nem érem el a fiókomat.