Ma nincs kep. Ma mese van. Ma tomondatok vannak. Na jo megsem. Megsem tomondatok.
Az elso sort be lehet tudni a mai ebredesem mikentjenek. Tortent ugyanis, hogy ketsegbeesett sipakolast hallok valahol a haloszoba ajtaja felol. Kisfiam ujja beszorult ket toloajto koze. Van ilyen, de apu ugye aggodalmas szulo, felalomban pattanna fel. Aztan azzal a lendulettel le is. Ugyan a ruhas-szekreny a falba van sullyesztve, az ajtajanak van szep szegelye (vagy a fem kilincse… latni nem lattam) amiben fennakadt a fejem. Vagyis inkabb lepattant rola. Ez meg nem is lenne gond, de hala a varatlan kolcsonhatasnak, a nyelvem is kapott egyett, megpedig a fogsoromtol. Kisfiam idokozben kiszabadult, es kacaraszott, apukaja pedig kecskekent szokkent at felette robogva a furdoszobaba. Ott elborzadva latta, hogy a fajdalom indokolt. Apuka nyelve par milimetert rovidult, es az osszhatas kedveert mindezt verfurdovel unnepelte.
Rovidre fogva a szot, ahogy bevertem a fejem, atharaptam a nyelvem. Annyira, hogy nem tudtam reggelizni, sot a narancsletol is majd bepiszkitottam mert ugy marta a nyelvemet. No beszelni sem tudok rendesen, orom lesz a mai targyalas meg az ebed.
Parom mondta menjek orvoshoz, mert ebbe bele lehet halni. Mondtam, hogy szerintem azert tulelem. Meglatjuk. Lehet fogadni. A nyertes megkapja a homlokomon talalhato puklit.
Kepek amugy vannak (na nem a nyelvemrol), csak majd kesobb toltom fel oket.
1 comments
Szia, még jó hogy ilyen viccköntösben tudod előadni kínodat-keservedet. Nem szokásom mások baját megmosolyogni, dehát ezt a sztorit nem lehet másképp végigolvasni, hiszen vizuális tipus vagyok!
Gyógyulgassál, az erő veled van! 🙂