Iskolakezdes

Hibiki haja hosszu, gondor es lobog ha razza a fejet.Elofordul, hogy kislanynak nezik, ami nem meglepo, de nem is zavaro, mert amint megtudjak, hogy fiu, mar mondjak is hogy hogyan lehet ilyen edes. Nekunk meg dagad a begyunk. Persze ennek az ellenkezoje is elofordul, ami ismerve Hibiki hirtelen termeszetet (es hevesseget) nem meglepo.

Tegnap parom egy barantojevel a kozelben vacsorazott, Hibikit is magukkal vittek, en pedig munkabol hazamenet felkaptam fiamat az etteremben, hogy na akkor hazaviszem furdeni. Persze kisfiam ezt nem igy gondolta, ektelen orditasba es rugdosasba kezdett. Gond egy szal se, gondoltam en naivan, elindultam vele haza. Na majd ha leteszem orulni fog, setalhat. Persze, vissza az etteremhez. No megint felkap, kicsit tavolabb megyunk, akkor mar nem tudja majd merre van. (gondolja apuka hogy a kisfia ilyen buta… apuka tevedett) X saroknyira leteszem Hibikit ismet, az orrom belsejebol mar szivarog a ver mert belekapott a nagy dulakodasban, emberek bamulnak minket, nyuzom-e a gyereket vagy csak ilyen rossz. Hibikit ahogy leteszem, elhallgat, megfordul es elindul ismet vissza az etteremhez. No akkor megint felkap, most mar lucskosra izzadva cipelem a megallas nelkul kalimpalo gyereket, aki idokozben olyan hiszterias sirasba kezdett, hogy elkezdett oklendezni. Na ekkor erett be az elso kis pofon (mikor mar ezredszerre karmolta ossze az arcomat es visitva orditott ugy hogy kis hijan elhanyta magat). Nem nagy, nagyon finom, szolid kis visszafogott pofon volt, meg csak hangja sem volt. Eredmenye sem. Nem vagyok egy gyerek-vero, de Hibikinel neha nagy hisztinel kell, mert ahogy kapja, onnantol hisztibol atmegy igazi sirasba, es olyankor mar lehet vele beszelni. Termeszetesen ez amolyan vegso megoldas, elobb birka turelemmel probalom jobb belatasra teriteni. No most is meg egy utolso nekifutast tettem, hogy egy italautomatanal adok neki penzt, vehet innivalot (papanak kavet persze), es majd ha a hideg uditot fogja jokedve lesz. Nem lett. Indult volna megint az etteremhez. En mar hulla faradtan, atizzadt polo, ing, nadrag sot… majdhogynem a taskamat is attizadtam mar, felkaptam megint es ektelen siras es toporzekolas kozepette probaltam nem elejteni. Papa nem egy vasgyuro, es 12 kilo ugralo oruletet nem konnyu kordaban tartani meg lekozdeni a gravitacio vonzasat, de azert sikerult. Mikor mar mindent feladtam, osztottam egy arcon simitast (ismet nagyon picit, hatha felfigyel ra), aztan letettem a foldre. Ott eloszor leguggolt es huppogott egy sort, majd mondtam neki, hogy apu bizony hazamegy, ugyhogy viszlat. Ekkor felallt, nezett furan, hatranezett, megint ram. Mondom neki (mar ezredszerre), hogy hazamegyunk, lefurdunk es mar anyu is otthon lesz, sot, ha tovabb huzza, anyu hamarabb hazaer mint mi. Most hogy nem uvoltott meg toporzekolt, talan sikerult is felfognia a mondanivalomat, mert elindult felem. Sot, par visszafordulasi illetve ut-keresztezesi probalkozason kivul mast mar nem is csinalt. Volt hogy szaladtunk, volt hogy setaltunk, volt hogy kabocat neztunk, nevettunk, igy telt utunk vege hazafele. Sot amikor kocsi jott, nagy „uuuuuuuuuu”-zasban tortunk mi, mert kisifam imadja a kocsikat, vonatokat. Gondolom masok meg azt hittek, most latok en is eletemben eloszor gepjarmuvet. Sebaj, tolem akkor mar kitorhetett volna a harmadik vilaghaboru, csak erjunk haza.

Utana ment minden menetrend szerint. Furdes, tejecske, fogmosi, kis tevezes, kutyaseta, altatas. (mosogatas, rendrakas, izzadas)

Volt egy kemeny turam Hibikivel, ami normalis esetben max. 10 perc, de most egy vegtelensegnek tunt. Ugyanakkor velhetoen nem egy haragtarto srac, mert este ideig-oraig rajtam csungott, aztan anyukajara valtott. Vegul velem aludt el.