Vasarnap ejjeli fel tizenkettokor sikeresen foldet ertem Frankfurtban.
Elotte negy es fel orat toltottem a moszkvai repteren, amit nagyon szivesen kihagytam volna. A franciak es az osztrakok utan, azt hittem mar nem fogok bunkobb foldi szemelyzettel talalkozni, de sikerult. De menjunk szepen sorban.
Japanbol Oroszorszagba a nehai kommunista szuperhatalom buszkesegevel, az Aeroflottal repultem. (tovabba Moszkvabol Frankfurtba is aztan) A ceg logoja meg mindig sarlo-kalapacs, szarnyakkal fuszerezve. Ugy gondoltam, ez egy regrol maradt maradvany, mivel a legi szemelyzet hihetetlen udvarias es kedves volt. Igaz, a megszokott fiatal menyecskek helyett, jol megtermett erett asszonyok lattak elaz utaskiseroi feladatokat (olyan gyerekkorom ovonenijei kategoria), de nagyon kedvesen, figyelmesen es udvariasan tettek mindezt. Sot, a repulo beltere is (talan az oroszok atlag-meretei miatt?) sokkal tagasabb volt a mas legitarsasagoknal rendszerbe allitott hasonlo geptipusok belterenel. Sot, meg csak nem is volt tele utasokkal a gep, ugyhog siman hatra tudtam dolni, es mellettem is volt egy ures hely, ahova pakolhattam a sajat dolgaimat. elottem ugyanakkor egy rakas orias ult, akik alatt csak ugy hajlongtak az ulesek amikor megmozdultak.
A remalom akkor kezdodott, amikor foldet ertunk Moszkvaban. Magamban meg meg is dicsertem a pilotat, mert a havazas ellenere, eletem legsimabb landolasat eltem at. (nem ugy mint amikor az osztrak pilota ugy foldhoz vagta a gepet Becsben, hogy utana alig birta egyenesbe hozni, es szinte lebegtunk az ulesben, meg rangatoztunk jobbra-balra)
Jott eloszor az utlevel vizsgalat, ahol hiaba koszontem, hiaba koszontem meg mindent udvariasan, olyan gyilkos tekinteteket kaptam, mintha egy keresett tomeggyilkos lennek. Jott aztan a biztonsagi vizsgalat. Cipot levenni, mindent levenni, kosarakba pakolni, amiket ugy dobalnak jobbra-balra mintha szemet lenne benne. Laptop benne van, kit erdekel, repul az is.
Utana a frankfurti jegyemet nezik meg, valamit morognak a kapurol es rajzolnak egy ures karikat a „Gate” feliratra. Szam nincs. Kozel tiz ora repules utan, eldugult fulekkel, termeszetesnek vettem, hogy rakerdezek mar, melyik kaput is mondta a kisasszony, mert nem igazan hallottam. Erre nyelv csettintes, elborult tekintet, hogy mit kepzelek magamrol, meg hogy lehetek ilyen hulye. Kozoltem is, hogy akkor koszi, meg ne eroltesd magad miattam. Ezek utan hozzam csapodott egy holland fiatalember, aki nem eloszor jart a moszkvai repteren, es jelezte, hogy ez itt altalaban igy megy. Mosolyra ne nagyon szamitsak. Nem is lattam. Egyedul egy kavezoban ahol ettem egy fagyit. Ott a fiatal ruszki pincer rendes volt. De mindenki mas…
Utana fel ejfelkor megerkeztem Frankfurtba. Azota dolgozom (persze nem folyamatosan).
Hazafele ismet erdekes lesz Moszkva, mar alig varom.
8 comments
Skip to comment form
C.C.C.P Airlines:D
hehe, Hollandiából hazafelé is egy fickó, meg egy big momma stílusra gyúró fekete nőszemély volt a steward/ess. Utóbbi volt a kedvesebb 😀
Jaigen, KLM-mel repültem
A KLM nagyon jo szokott lenni, velem az AirFrance-osok voltak mindig seggek, mar nem egyszer szivtam veluk. Raadasul a parizsi repteren hasonlo fogadtatas vart mindig mint neked a moszkvai, egyszer pl. a biztonsagi ellenorzes alatt a francia csavo lelokte a laptopomat a foldre… Azota probalom kerulni oket, de sajna neha ok a legolcsobbak. Ellenben a hollandok az amszterdami repteren probaltak mar magyarul koszonni nekem, mikor lattak az utlevelemet 🙂
Legutóbb a Finn-airral repültem (Nagoja- Helsinki- Bp és ugyanez visszafelé is), na az jó volt. Olcsóbb és gyorsabb is volt a többinél (jó, az Аэрофлотtal eddig nem repültem, de valószínűleg ezek után sem fogok).
Ha 25-én itthon vagy, és van kedved, nézz el a Kisvárda utcába, biztos sokan örülnének neked.
Sajnos / szerencsere, 25-en mar Japanban leszek kiscsaladommal. De koszonom a meghivast.^^
Majd jövőre 😉