Akik jartak mar Nemetorszagban, (es beszelnek is valamelyest nemetul) bizonyara megtapasztalhattak mar, hogy a nemetek nagyon jo hazigazdak is tudnak lenni.
Az itt eltoltott (majdnem) harom hetem alatt, hihetetlen tamogatast kaptam a munkatarsaimtol, foleg egy bizonyos munkatarsamtol, akit most ugyan meg nem nevezek, de egy velem nagyjabol egyidos fiatalemberrol van szo.
Minden nap vele ebedelek, minek hala olcso peksegbe es hentesuzletbe tudok elmenni, a kozeli meregdraga etterem helyett. Neki ugye van gepkocsija, nekem pedig nincs.
Vacsorara nem egyszer fozott nekem, filmet nezunk estenkent a lakasan, elvitt egy outlet-faluba kedvesemnek karacsonyi ajandekot venni (amibe meg adott is kis penzt is, heves tiltakozasom ellenere is!) tovabba o vitt es hozott a repterre/rol amikor hazaugrottam Magyarorszagra.
Sorolhatnam meg termeszetesen hosszasan mind azt a kedvesseget amit itt kaptam, (a szuletesnapjan ertem jott a hotelba, hogy egyutt unnepelhessek a csaladjaval, utana pedig a barati korevel, tovabba majdnem minden masodik napon egyutt megyunk az anyukajahoz ebedelni) de mivel az irodabol irok megint, ismet rovidre kell fognom.
Sokszor irok nehezsegekrol, kellemetlen tapasztalatokrol (lasd moszkvai repter), viszont a kellemes, jo dolgokrol is fontosnak tartom emlitest tenni, ezert is szuletett ez a bejegyzes.
Munkatarsamnak (es a tobbi munkatarsaimnak is) koszonhetoen sokkal konnyebben viseltem az itt toltott harom hetet, mint arra szamitottam volna. Termeszetesen hianyzik a csaladom, es alig varom hogy kisfiammal es felesegemmel lehessek, ugyanakkor kifejezetten hianyozni fog az itt eltoltott ido is.
1 comments
Egyetértek a németek vendégszeretetével! (bár persze vannak kivételek) Nyári Németországban tartózkodásom alatt nagyon rendes volt a barátnőm anyukájának a főnöke, aki mindig segített nekünk és aggódott értünk. Csak miattam hozott össze egy vacsorát a saját lakásán, ahová meghívta az egyik japán kollégáját is. Úgyhogy elképesztően megtisztelő volt :o) Ráadásul japánt vacsoráztunk. Volt, hogy elutazott pár hétre, és meghagyta nekünk a kulcsot, és átmehettünk a lakásába, amikor olyanunk volt.