Mert elkapott, kereken egy hete, egy kozeli bevasarlokozpontban. Nem keszultunk semmi komolyra, csak eltekertunk bringaval a legkozelebbi kozpontba, hogy korbenezzunk, meg keressunk Hibikinek uzsidobozt. Mentunk is volna be a Nishi-Matsuya nevu uzletbe (a kozpontban bent), amikor paromat elkapta valami ember, meg korulotte kamerak, ernyo, egbol-logo mikrofon (tudjatok, az a nagy fekete banan). Mi Hibikivel pont le voltunk picit maradva, ugyhogy lelkesen elkezdtem mondani Hibikinek, nezd mi van ott! Termeszetesen nem a kamerat mutattam neki, hanem valami egeszen mast az ellenkezo iranyban, gondoljak csak azt, hogy a fiam utan megyek, nem menekulok. Persze a „riporter” mar el is kapta a karomat (csak gyengeden persze), hogy egy ot percre ugye van idonk. (ezt ugyan ilyesfelekepp mondta, de a szemei meg a stabja nem turt ellentmondast, mert elzartak a menekules egyetlen lehetseges iranyat)
A tema pedig az volt, hogy hogyan is ismerkedtunk meg. Persze szoba jott a szarmazasom, es hogy a magyar az ho, meg hu, es en vagyok az elso magyar akivel talalkoztak. Na bumm. Nekem meg a riporter volt az elso japan hiresseg akivel eloben talalkoztam. A nevet megint nem tudom, (parom parszor mar elmondta, de az agyam szelektiv memoriaja mindig felesleges informacionak cimkezi, es ejti a temat rovid tavon) de valami moka-koma paros egyik tagja. Pont az unalmasabbik. A masik tagjat meg birom is. Valami nagy tepsi arcu ember az is, de legalabb jofej. No, lenyeg a lenyeg, amikor elkezdtek az interjut, ropkodtek a „kore ikeru!!!” meg „kore kekko ikeru!!!” kurjantasok a riportertol, gondolom mert kulfoldi vagyok, es akkor biztos valami nagy kalandos megismerkedesi tortenetnek lehetnek majd a tanui. A blog olvasok ezt mar ugyis tudjak szerintem, mindenki itelkezzen maganak. Amugy a riporter, mar csak a munkajabol kifolyolag is, meg elegge tulzos arc is, allandoan huledezett. Internet? AAAAHHHH, EEEEEEEE, MAAAAJIIIII stb.
Kemeny tiz percig nyuztak minket, ahol leginkabb parom beszelt, en Hibikit probaltam par meteres korzeten belul tartani, anelkul, hogy felrobbanna. Telefon + internet +youtube + vonatos videok hasznalataval sikerult is nemileg korlatozni a fiatalember mozgasigenyet.
A beszelgetes (kihallgatas?) vegen arrebb vonultunk, a stab is elment mashova, mi meg elkezdtunk agyalni, hogy ezeket hogy a fenebe nem vettuk eszre, amikor vagy heten-nyolcan voltak ott teljes felszerelesben. No sebaj, nekem jo harom-negy napos borosta pihent az arcomon, fejem mint egy madarfeszek, parom meg kozolte, hogy rajta meg nincs smink. Mondom… akkor mit csinaltal negyed ora, husz percen keresztul? Az alapozo. Ja bocs… es mi az a piros arnyalat? Az arcpir. Ja bocs. Azt hiszem meg meg kell tanulnom, mit ertenek a nok a „semmi smink” alatt. Az is baj volt, hogy nem „ugy” oltozott fel, hogy teveben szerepeljen. Ez mindenki eldontheti az alabbi videon, ami kb tiz percre ra keszult.
Nem mellekesen pedig, Marcius 29-en leszunk a Tokyo Terebin (Tokyo TV) este hettol. Pontosan mikor, azt mar nem tudni, valahol a musorban benne…
7 comments
Skip to comment form
Ááá komoly sztori! Sztár vagy! 😀
Majd hívnak téged különböző senki által nem nézett TV műsorokba hüledezni és bólogatni, mint ahogy a japánok csinálják. 😀
Ezeknek a vérében van. Japán ninják voltak a leszármazottaik. Lesifotósok:D észre sem veszed és melléd teleportálnak.
Szerintem ez tök jó. Hogy szerepelni fogtok a tévében. És nem azért, mert baleset ért, vagy mert kiraboltál egy bankot – hanem mert érdekesnek vélték az életed, stb.
Mekkora cuki lobonca van Hibikinek :DD
Szia,
Már régóta követem a blogod, Timitől jöttem át hozzád, illetve úgy találtalak meg.
Nagyon megszerettelek titeket így virtuálisan is és nagyon jó látni, hogy egyre több magyar, fiatal magyar ilyen boldog a felkelő nap országában…
Ami a riportot illeti:) Lehet, hogy még itthonról is megkeresnek! Sosem tudni:) Az elmúlt 2-3 hónapban, itthon is már legalább 2 Japánban élő fiatallal készítettek interjút:) Lehet te leszel a következő?
Úgy veszem észre, hogy egyre inkább nyitunk Kelet felé, remélem a kezdeti lelkesedés nem hagy alább:)
Lelkesen várom a további írásaid:)
Üdv: Ada
Author
@foodlfg: na latod az az amire nem lennek kepes, amikor beadnak valami teljesen erdektelen baromsagot, vagy valami olyat aminel durvabb dolgok mindennaposak odahaza, es szenne-huledezik magukat. A legtobb ami telne tolem, az egy gorcsos kis kanyar lenne a szam csucskeben, hogy megse fapofaval uljek amikor mindenki sir meg sokkolodik.
@tardis: Japan ninjak voltak a leszarmazottaik? Nem a felmenoik? 笑(lol)
@Kalcit: Ezt en is igy latom.^^
@Virgonc: Meg nem volt vagva soha am! Csak a fru-fruja van neha-neha nyesve elol. kis szoke henceget faragunk belole^^
@Ada: Timinel hogy talaltal meg? Marmint, csak kivancsi vagyok, mert nem raktunk ki linket egymas blogjaihoz (ami nem jelent semmit, en lusta vagyok peldaul, ezert nem pakolgatok ki linkeket egyenlore :D). Amugy kedvesemmel hatalmas Saki es Nana rajongok vagyunk^^
Remelem tudok segiteni mas fiatal magyaroknak is, akiknek valami (ertelmes) tervuk van Japannal kapcsolatban. Most is ilyesmin tenykedek, de reszleteket nem irok^^
Hát a nick nevedre rákattintottam és az automatikus link volt a régi oldalra:)
Nem is csoda, hogy rajongtok értük. Nagyon aranyosak, akárcsak Hibiki 🙂 Nem is csoda ha párod szeretné, hogy model(?) legyen, én a kicsi Ikuta Toma-t látom benne:)
Ha majd leülepszik az a káosz ami most van, megosztod velünk ezt a tervet? Kíváncsi vagyok mit szeretnél tenni.
Én valószínű sosem jutok ki, mert az írás nem megy; még a beszéd szerintem menne is, ha lenne mellettem egy tanár, meg végülis autodidakta módon tanulgatom a drámákból, úgy néhány szó, mondat megy is; még a nyelvtan sem nehéz (megvan valami Elte-s és KGRE-s anyag is), de az írás az kegyetlen, próbálom valamihez kötni, pl gofri(ami inkább ablak), meg utolsó tűlevelét magánhagyó fenyő; szerencsesüti ilyenek, de hát 2000 kanjit így megtanulni nem lehet.
A másik az az, hogy csak így belevágni a nagyvilágba úgy, hogy senki nem vár kint nehéz; munkát találni is, párt találni egy gaijinnak is, az előbbi miatt jobban aggódnék és kijutni sem egyszerű; ha 3 évig spórolnék talán kijutnék:)