Megszokas

Itt Tokioban, ugy tunik a hetkoznapok szerves reszeve valt a foldrenges, legalabbis az emberek viselkedese, hozzaallasa es akar sajat magam latszolagos belenyugvasa is erre utal. Miben nyilvanul ez meg? Parom ugye pincerno, es amikor jone egy-egy nagobb renges, elotte sok ember mobiltelefonja ektelen hangon elkezd visitani, jelzi, hogy renges lesz. (gondolom ez valami szolgaltatas, paromnak es nekem nincs, masnak meg anelkul hogy beallitotta volna, van) Ugyanakkor, az emberek nem allnak fel az asztaltol, nem mennek ki, hanem ugyanugy folytatjak az evest, ivast, beszelgetest az etteremben. Jon a renges, felemelik a poharakat, hogy ne lotyogjon ki ami benne van, nehanyan megjegyzik, hogy kekko yureteru, ami annyit tesz hogy rendesen mozog, raz. Valami ilyesmi…

Kedden bemutatot tartottam egy cegnek a szerver szobankban, ekkor ert minket egy nagyobb renges. Annyi tortent, hogy meg kellett fognom a kijelzot, amint a bemutatot tartottam, mert kulonben kovethetetlen volt masoknak amit csinalok. Utana, ugyanaz ceg tartott egy rovid vetitest nekunk, es az utolso lap a power point prezentaciojukban egy nagy Ganbare Nippon! felirat volt, japan zaszloval, terkeppel, es nemi szoveggel, amit nem tudtam elolvasni, mert sebtibe bezartak. Megjegyeznem, adott ceg egy Japan orias-vallalat.

Az allomasokon, utcan tartozkodo emberek meg ennyit sem ereznek. Legfeljebb annyit hallani, hogy no megint kimarad par metro, tomeg lesz, kesni fogok, nehez lesz hazajutni.

Az aramszunetek mar megszuntek Tokio korul, egyenlore legalabbis. A benzin sem korlatozott mar, vagyis nem allnak sorban az autok a kutaknal 10 literes fejadagokert.

Igaz, ezen a heten ismet eleg sok erosebb renges jott, de most mar megint csillapodni latszik a termeszet. Talan belefaradtak mar a lemezek is a tancolasba, meg a villamos is aluszik… Most folytatom a munkamat, mert egyre tobb van. Ugy erzem magam mint egy zsak, aminek van egy adott terfogata, de annal tobbet akarnak belepreselni. Mondjuk meg ez sem lenne baj, ha rendesen osszekeszitenek amit megprobalnak begyomoszolni, de nem am. Idevagjak a fel-informaciokat, sot csak annyit, hogy „irjal egy leirast x-rol”. Rendben, es mi az az x? Mert engem negyed eve kivagtak a levelezesbol, mondban, hogy nekem nincs kozom hozza. Most meg irjak rola egy jelentest. Hurra. Egy masik hasonlo szcenario pedig az, hogy „miert nem tudod, hogy ilyen megoldasunk is van?? atkuldom neked a mailt amiben le van irva, meg te is megkaptad anno!”. A mail megerkezik, es teljesen mas dologrol szol, koze sincs amirol adott illeto magyaraz, sot, amirol magyaraz, az nem is letezik… Erre „akkor rosszul emlekeztem, ajjaj”. Igen, es kapd be kerlek haromszor, keresztbe, es akadjon meg a torkodon, mert elnezest kerni keptelen vagy. Raadasul, ezek a „keresek”, gyakran munkavegzes elott harom perccel ernek utol, akkor is csoportosan. Igy jon a tulora, ami pedig ingyen van. Sebaj, amikor tudok, idoben lelecelek, es ha valaki szova fogja tenni, kozlom, hogy kedvesem dolgozik, mert nem eleg a fizetesem a csaladnak. Kedvesem ugyanis kap penzt a munkaert, en viszont semmit nem kapok a tuloraert, ugyhogy egyertelmuen nekem kell hazamenni. Amennyiben kapnek tulorabert, maradnek en reggelig is, minden viccet felreteve.

Addig is, ma irom ala a sajat cegem alapito okmanyait, es fizetem ki az alapitas koltsegeinek az elso felet. Drukkoljatok, meg minden. Utobbi idoben ez az ami a szabadidomet rabolja. No meg a varras, mert az osszes zoknim lyukas mar, az oltonyom nadragjan a varras ket helyen engedett el (szerencsere ebben mar eleg nagy mester vagyok) tovabba egy hete kisfiam ovis cuccaira kellett egyenkent felvarrogatnom a nev-tablacskait. Mivel gyuszunk nincsen, bizonyos ujjaim hegyei eleg lestrapaltan neztek ki a vegere, de a gyerekert mindent.

Irany a hajtas, pajtas!