Szabadsag a gephazban

A bortonokben ugye legalabb racsos az ablak, de itt be van falazva. Igaz, van kulcsom, azaz kartyam a sajat „cellamhoz”. Iden aranyhet a kovetkezokeppen fest:

04.29.; 05.03.; 05.04.; es 05.05 munkaszuneti napok. A hetvegekkel kiegeszitve szinte masfel het egyhuzamban, egy Pentekkel es egy Hetfovel megszakitva. Igaz ez utobbiakat szamos vallalat elengedi, es mindenkit elkuld jo idore szabadsagra. Nalunk mas a helyzet, en harmadikan es negyediken is dolgozom, (termeszetesen masodikan es hatodikan is) tovabba e hetvegen a szombatomat is reggeltol estig a gephazban fogom tolteni. A vasarnapot kiharcoltam, hogy azt marpedig nem lehet, mert a gyerekre is vigyaznom kell. A hivatalos valtozat szerint parom dolgozik, de igazabol a bartnoivel mennek valahova, en pedig szeretnek a kisfiammal is lenni neha, ami mostansag kevesbe jon ossze. Igy ferditettem a valosagon picit. Igaz, a jelenlegi fizetesem mellett (anyosomek velemenye szerint) erthetetlen, hogy hogyan van kepuk a szabadnapokon is dolgoztatni, a tulorak mellett. En azert nem latom ilyen dramainak a helyzetet, most par honapot kell kihuzni, amig a fizetesem talan feljebb kuszik, hiszen az hogy most ilyen sok tennivalonk van, azt jelenti, hogy forgalmunk van.

Az idojaras valtozo, mert hol esik, hol szelvihar van, hol meg tombol a napsutes. Tegnap este kellemes ido volt, el is vittem Levit setalni amint Hibiki elaludt. Ahogy kileptem a liftbol es elindultam a parkolo fele, egy nepes motoros tarsasagba utkoztem. Talan 19-20 eves forma sracok lehettek, mindegyik az itt megszokott meno-mano gonceben, tehat husz szammal nagyobb gatyaban, az amerikai reppereket utanzo, megis japanosra vett oltozekben. Azonnal mondta mindegyik, hogy de aranyos csiuaua, meg meg lehet-e simogatni. Mondtam persze, bar ennek Levi nem orult, mert ossze-vissza rettegte magat. Aztan kerdeztek, hogy hova valosi vagyok, mondtam, hogy magyar, mire jott a kovetkezo kerdes, milyen a magyar „b-boy-kei”… Itt eloszor probaltam kihamozni, ez mit jelent. Nos, „bad-boy-kei”, altaluk angolra forditva: hip-hop. Ekkor probaltam sirogorcsbe-atcsapo rohoges-rohamomat elfolytani, es miutan osszekapartam az allamat a foldrol, valaszoltam egy higgadt „hat mas mint az amerikai”-val. Mondtak, hogy miert? Gondoltam, itt mar ugyis mindegy mit mondok… „talan mert az orszag is elegge mas”. Utana, kezemben a tomott szemeteszsakkal meg a kutya porazaval mondtam, hogy akkor viszlat, mert ugyan szivesen beszelgettem volna veluk ertelmesebb temakrol, de erre valahogy nem lattam tul sok eselyt. Ugyanakkor, jo tudni, hogy a helyi vagany legenyek amint megjelenik egy torpe-patkany, elkezdenek „kawaii-neeeee”-zni, azaz jajj de cuki es egyeb babusgato megjegyzeseket dobalni jobbra-balra.

Most visszamaszom a gephaz azon szekrenyebe, mely az en fennhatosagom ala tartozik, mert van meg par tonna adat amit be kene vigyek. Mivel tilos adathordozot csatlakoztatni barmilyen formaban, igy kenytelen vagyok a megszokott masolgatasok helyett, kezzel, egyenkent bevinni mindent, ami nem csak idegtepoen monoton, de felettebb kimerito is. Sosem hittem volna, hogy gepelni ilyen faraszto lehet. Igaz, a billentyuzet es a kepernyo (ez egy amolyan terminal-konzol, amivel az osszes gepunket tudom vezerelni) az itteni standard magassagban van, ami az en koldokomnel helyezkedik el, igy orakon at elotte alva, lefele meredve, orias-terpeszben vagy rogyadozo terdekkel, egesz komoly probatetel. Sebaj, sikerult elvonulnom egy, a kameraktol eldugott sarokba, egy mobilos kis kutyuvel a vilaghalora csatlakoznom a laptopomrol, es irnom egy jo hosszu blogbejegyzest.