Vasárnap kisfiam ovijában „undokai”, azaz… mozgás-alkalom (sport nap) volt. Nem tudom, van-e köze a Challenge Day-hez, bár amire én a néhai iskoláimból emlékszem, a közelébe nem érnek a japán undokainak. Ugyan kisfiam csak heti kétszer jár még, akkor is csak egy nemzetközi, nem pedig egy vérbeli japán oviba, azért undokai volt itt is.Mivel az ovinak nincs tornaterme, így a közeli általános iskoláét vették kölcsön.
Hibiki csoportjában a legtöbben még csak most lesznek háromévesek (kisfiam is), így komoly sportteljesítményt nem lehet tőlük elvárni, de azért kitettek magukért. Természetesen nekünk, szülőknek is kellett különböző versenyszámokban indulnunk.
Kisfiam először futott, aztán labdát kellett dobjon, majd egy akadályokkal tűzdelt pályán kellett végigküzdenie magát. Sikerült messzire dobnia, gyorsan futnia, akadályokat is zökkenőmentesen leküzdenie, úgyhogy papa melle dagadt rendesen, egészen addig, amíg anyu sorra került. Csoportos hulla-hoppozás volt az anyukák száma, ahol párom jól teljesített, mint a legfiatalabb anyuka. Utána a papák jöttek, gyerekestül, kézen fogva egy hosszú sort kellett kialakítani, és egy hulla-hopp karikát eljuttatni a felénk eső végétől a közepéig. Itt a mi csoportunk nyert kétszer is (anyukáknál is páromék, bár ott a sok indiai anyuka hülye köpenye miatt szinte lehetetlen volt rendesen megtartani az adott versenyszámot). Ezután ismét a gyerekeknek volt egy labda-gyűjtős-dobós számuk, majd tíz perc szünet. A szünet után jött az apukák váltófutása, úgyhogy gondoltam, rákészülök, és elmentem elszívni egy szál cigit. Mások lelkesen nyújtottak meg melegítettek. Jelzem, egy tornatermet kellett egyszer körbefutni… ráadásul mindenki spéci tornacipőben volt, csak kevés apuka volt mezítláb, mint én.
No jött a nagy pillanat, előttem hárman voltak, szépen le is futották amit kellett, az én csoportom szerzett is némi előnyt, jöttem hát én. Aki velem párban volt, egy viszonylag magas, futócipős apuka volt, de gondoltam azért csak nem fogok beégni. A parketta ugyan csúszott mezítláb rendesen, de csak sikerült rátennem még egy adagot a már meglévő előnyünkre. Utánunk még vagy húszan futottak, és egy srác duplán, mert a váltó rúd nélkül futott végig először, de még így is nyertünk. Mondjuk, talán nem is ez volt a fontos, bár pár apuka nagyon komolyan vette.
Jöjjenek a képek:
5 comments
Skip to comment form
Egyem meg őket, de édesek (o*o*o) , és mennyire élvezik..vagy látszólag élvezik a futkározást (*o~)b
Ezeket a családi napokat rendszeresen megrendezik, bölcsiben, oviban, suliban mindenhol? Mert nagyon jó program és kikapcsolódás azon felül, hogy tök jól összeszoktatja a csapatot, a sportos életmódra nevel és a családot is összehozza..mert a főnök tuti elenged akkor ;o)
Nyeremény nem volt? Mondjuk egy ” A nyertes csapatnak fél évig nem kell fizetni” milyen jól jött volna :o)…
Viszont meglepődtem Pééééter…cigi? Nem azt mondtad, hogy leszoktál? Na na mintha szemrehányást tennék, ó, dehogyis! Mert én is asztmás vagyok de -sajnos- szívom, bár inkább vagyok kocabagós, mint rendszeres , de ugye a stresssz…gondolom nálad is ez játszik közbe.
Mindeesetre fel a fejjel, ne idegeskedj folyamatosan, mert ..mert csak ne és kész! Nem jó az senkinek sem..szedj magne b6-ot és adj az idegesítőknek is:o) vagy egy kiadós verést 😀
Ide is leírom ezt a borzalmat amit kitaláltam. Annyira rossz hogy mindenkivel meg akarom osztani:D
Undok愛 !
😀 ügye milyen rossz? ^^
főleg, hogy az 運動会 az hosszú o 😀
A 文化祭-ra is tudsz valamit? 🙂
Amúgy az mitől kultúr fesztivál? Az animékben folyton 喫茶店 (vendéglő) meg お化け屋敷 (kísértetház), ami a külkök eszébe jut…
Author
Ada: Igen rendezik mindenhol, minden evben^^ Stresszbol most tobb volt, mint azt magam elhinnem. De ezt nem reszleteznem, es remelem hogy most mar a mult egy toredeke marad csak.
RelakS: a 文化祭 az kultur fesztival. Peldaul azert van okonomiyaki stand, yakisoba stand, stb. Az hogy van aki meidokissa-t rendez, meg mas vendeglos, szorakoztatos helyet, az talan azert van, mert kifogynak az otletekbol. Nem tudom, de az eredeti elgondolas az kultura volt, nem pedig vidampark. Mondjuk lehet a japanoknak a kultura mast jelent picit mint nekunk, es kicsit szabadabban bannak a fogalommal.^^
Biztos máshogy nézik. pl Újévkor elmennek családostul vagy baártnőstül templomba (hívő/nem hívő) kívánnak valamit és habzsolják a templomban kapható tacoyaki-t és okonomiyaki-t 😀 Ez olyan mintha mi húsvéti mise után sült nyulat és ham and eggs-et ennénk a templomban 😀