Kicsi Vuk

Kisfiam ugy fest, hogy kezdi azt eloadni amit az apukaja is nyomatott kiskoraban, megpedig a megallas nelkuli lebetegedest es fokozatosan befulladast. Meg ennek ilyen-olyan kovetkezmenyeit. Mindezek mellett az apukaja szepen lassan felepulget a nyari osszezuhanasbol, annak ellenere, hogy a munkahelyi tempo ismet kezd a Majustol Augusztus vegeig tarto oruletbe visszamaszni.

Kicsi Vuk ugy kerult a kepbe, hogy kisfiam haromszor is rokazasra vetemedett a kohogesenek koszonhetoen. Viszont eleg gyakorlott roka-vadasz lett, mert mar rohan a furdoszobaba, felmaszni a kis samlijara hogy a mosdoba hajoljon. Nem a WC-be, mert azt fel is kell hajtani, meg szuk is, es nem tudunk igazan tamogatast nyujtani egy szem fiunknak. Persze az utolso par meternel elofordul hogy fellep a „Hid tul messze volt” szindroma, ilyenkor papa hatulrol alakap a legenynek es atsegiti az utolso par meteren. Nem, nem dobom bele visszakezbol a mosdoba, csak szepen atemelem ott, ahol o lepne negyet, en meg egyet. Ugyanakkor, neha ez is keves, es nyomokat hagyunk magunk utan, de szerencsere a kutya sem olyan hulye hogy bekostolja, es en is nagymestere vagyok mar a nyomok eltakaritasanak, igy mint holmi varazslatos duo, szepen rendbe tudunk rakni mindent. Kedvesem aa ruha mosasat vallalja, meg Hibiki apolasat az eset utan, en az osszes tobbit (a ruhak kezzel tolteno eloblogeteset is, mert azert csak ugy megsem nyomjuk bele a gepbe). Emellett fiam fullad is, mint egy becsuletes asztmas (tehat mint az apja). Most visszuk rendszeresen dokihoz, mert van valami kis maszkos szipka, ami mar masnak is segitett, hat most mi is beujitjuk. Amugy kisfiam eleg vidam es jo eroben van, igaz ha vasarolni vagy kirandulni megyunk, akkor keri hogy vegyem fel (papa dakko vagy papa hoppa cimszoval), ami nala ritka, mert amugy kolbaszol jobbra-balra mint akit felhuztak.

A munkaheleyemen megy a beigert husdaralo, de ez mar-mar szinte megszokott. A tulorakat gyujtom szepen, lelkesen, hogy szep Karacsonyunk lehessen. (diszek, finomsagok, meglepik, kirandulas na meg egy kihagyhatatlan kiruccanas a papanak Oszakaba)

Mivel van ugye egy sajat cegem, ideje mar irnom errol is. Van egy sajat cegem. Kesz. Egyenlore ott tart hogy kezd bemozdulgatni a helyes iranyba, csak sok vele a munka (vam, adok, stb) nekem meg keves az idom, de valahogy osszehozom. Termeszetesen nem egyedul csinalom, egyenlore oten foglalkozunk vele, ebbol ketto kifejezetten aktiv munkatarsam van akikkel egyutt epitjuk a jovot. Szereny remenyeim szerint egy eleg jo-fele jovot. Aztan majd eldol, elso nekifutasra mi sul ki belole.

Ma szep oszi idonk volt, most mar sotetedik ugyan, de nincs se hideg se meleg, amolyan kellemesen jo ido van. Ennek oromere most abba is hagyom a blogolast es… folytatom a munkat.

Hopp, majd elfelejtettem, ha valakinek van sokszaz-darabos puzzle-ja, akar 1500, tok mindegy, sot 2000, 5000 is johet, az akar el is kuldhetne. De mivel Japanba a posta eleg draga, akar adnek magyar cimet, es onnan majd Karacsonyra lehet bekerem kis csaladomtol. Mar, ha van akinek van, es neki mar nem kell. Kisfiam 30-60 darabos puzzleokat zuz, es megjott hozza a kedvem nagyon, de itt 3000 yenert osztogatjak a jobb fajta kirakokat, ami nekem azert picit draganak tunik. Lehet maradi vagyok persze^^