Nagano es Oyama – 2

Raadaskent egy kis Tokio is belefert, olyan finomsagokkal mint par pillanatkep Daibabol illetve Akabanebashibol. Ezzel talan sikerult behoznom egy honapot a ket honapnyi elmaradasombol, bar meg mindig egy tonna kep var ra, hogy felkeruljon. Meg jojjon par sor arrol, hogy hogyan intezik az ember ugyet Japanban, ha esetleg elfelejtett majdnem fel even at adot befizetni. (nem minden adot, csak egyetlen felet, valami lakossagi-ado-fele)

Kezdenem hat az ado-elmaradasommal, ami jelenleg tobb szazezres nagysagrendet olt Forintban. Jott az ertesito, hogy Nov. 12-ig bezarolag legyek szives a felet bedaralni, mert kulonben irgum-burgum. Talan mielott folytatnam, azert hozza kell tegyem, hogy harom even at rendesen fizettem, most pedig ugy dontottem, hogy adozom en eleget amugy is… bar nem szep dolog igy hozzaallni a dolgokhoz. Ugyanakkor kisfiam es felesegem szuletesnapjat is le kellett tudnom osszel, ami fekete lyukkent hatott a penztarcamra.

Nos, befaradtam e het Hetfon az okmanyirodaba, minden pironkodas nelkul rakerdezve a recepcion, hogy adoelmaradassal hova faradjak? Menjek az otodikre, ott intezik a hetes ablaknal. Fiatal ember leven, amugy is a masodikrol indultam, nem lifteztem, az ilyen kenyelmesseget rahagyom a japanokra. A hetes ablaknal ramosztottak egy fiatal lanykat, aki felenken kerte kis turelmemet es sajnalkozva kozolte, hogy megmennyi van hatra az adombol, amit jovo Majusig be kene mind fizessek. En meg sajnalkozva kozoltem, hogy ertem, de Novemberben egy fillert sem tudok befizetni, es Decemberben is csak valami szereny osszeget, utana meg majd megprobalom kiizzadni a maradekot havi torlesztokre lebontva. Azonnal rohant, szamolt, nyomtatott csekkeket es elnezest kert a kellemetlensegert es hogy ennyit varatott (korulbelul tiz percet). Termeszetesen en sem bunkoztam, viszont elnezest kertem, hiszen egyertelmuen az en saram, es megkoszontem a megerteset meg a szives segitseget. Mind a ketten mosolyogva valtunk el es mentunk a magunk dolgara. Okmanyiroda + udvariassag = szep reggellel indul a nap. Sok hulyeseg van Japanban, meg gyakran tulzasba viszik a kedvesseg megjatszasat, ami akar irritalo is lehet, ugyanakkor meg tobb esetben, ha a kotelezo kedvesseget kedvesseggel viszonozzuk, mar nem annyira a formalis es kotelezo, hanem sokkal termeszetesebb kedvesseget kapunk, ami szerintem mindket felnek kolcsonosen jo. Lehetne odahaza is peldat venni errol. Bar ez ugysem fog soha megtortenni.

Most pedig jojjenek az igert kepek.