Akihabara… na ez egy hosszú bejegyzés lesz lehet. Lehet ma nem is kerül fel, mert elmentem, hogy holnap folytassam, nem tudom még. Képek készültek, egy RAKÁS… kocsikról nem, elnézést, de ez az út le volt zárva az autós forgalom elől. Akihabara, a japán rajzfilmvilág központja. Legalábbis itt Tokióban. アニメ町 azaz animeváros, ha az ember viccelődni akar. Aki ismer, az tudja (vagy nem:P) hogy én eléggé nagy rajongója vagyok bizonyos sorozatoknak, például Bleach, One Piece, Naruto Shippuden, vagy friss kedvencként a Claymore-nak. Nos, ezen rajzfilmekhez Akihabarában MINDEN kapható. Pl. Konohás fejpánt a Narutóból, persze vagy 8000Yenért… Első fontos pont: nem vettem szinte semmit az otthoniaknak, mert: rohadt drága minden ilyen anime-cucc. Lehet jelentkezni a spotee@gmail.com -on ha valakit valami érdekel, küldeni a pénztet rá, és akkor megveszem, de mivel készleteim véglegesek, sajnos nem tudok előlegezni. Lehet érdeklődni miből mi van, próbáltam sok mindent megjegyezni. (feles pohárka macumotóval, konohás fejpánt ugye, mindenféle füzetkötők, stb. stb. stb.) Egy olyan Japán lakos ment el (a tőlem kb. 20 percnyire található) Akihabarába vélem, aki még sosem járt ott. Persze az első közértben megmondták hova kell menni. Ehhez venni kellett egy kókuszos italt, mert így állítólag könnyebb kérdezni. Mondtam is ismerősömnek, elképzeltem a párbeszédet, valahogy így:
– Miben segíthetek?
– Elnézést, vettem ezt a kókuszos italt, és tudja… merre van az anime-központ? Biztos kókuszos itallal könnyebb kérdezni. Fontos tudnivaló Japánban^^ No de, ahogy irányba lettünk igazítva (köv. lámpa balra, oszt’ toronyiránt koccanásig, koccanás a sok embert jelzi…), el is indultunk és hopp, megláttunk egy kis üzletet, teli mikro-automatákkal. Na húzzunk be! Megvillant valami One Piece meg Bleach a szemeim előtt, és muszáj volt nekiesnem.
Nos, a Bleach-es gép 200yenért hozámvágott egy Hicugajás kulcstartót, ami valamit mond… lehet épp a zanpaktóját (de jó így leírni:D) dirigálja… mindegy. Rohadt jó tényleg, hazafelejövet, félútón jártam, amikor észrevettem, hogy valami nyomja a táskámban, és folyamatosan küldi a dumáját. Nálam lett volna a kardja… biztos átment volna bankai-ba. Így csak simán hülyének néztek lehet.
No de, One Piece gép is van ám! Bedobom a kétszázat…kiderül egy is elég, sebaj, kapok két kulcstartót… na mondom, két névtelen senkiházi mellékszereplő… még egy százasomba került hogy legalább egy Ace a markomba kerüljön, Luffyről már álmodni sem mertem…
Mindegy, immár pár aprósággal felvértezve, kidobva a kötelező baromságokra elkülönített összeget, indultunk tova a központ felé. No, megérkeztünk, széles út, lezárva, lézengő emberek. Ez a kép azért fontos, mert mutatja hogy délben menyni ember volt, majd meglátjuk három körül hogy festett az utca. Kicsit később, kép rólam, utca már kicsit népesebb. Bizonyíték, hogy ott jártam, nem csak a netről loptam a képeket. Most^^ Jöjjön kép egy … „maid”-ről, aki valami reklámanyagot osztogat. Itt MINDEN reklám-osztogatós lány ilyen szerkóban van. Próbáltam elkapni amikor felémnéz, de akik itt álltak,
épp kamerafóbiával rendelkeztek, szóval inkább hagytam. Ez Akihabara, és a képek is részint erről fognak szólni, őrült ruhákról. Érdekesség: ezen lányok egyik legnagyobb közönsége a 40-es 50-es férfiak… nekem elég furának tűnt ahogy ott csápoltak amikor egy lányka énekelt. Vagy ahogy járják az utcát, és sunyin a telefonjukkal fotózgatnak. Én legalább virítottam a kamerát, és vártam, hogy ha az illetőnek nem tetszik, legyen ideje ellenkezni. Kivéve egy esetben, de ott belesétált a képbe… na nem véletlenül akkor sütöttem el:D A kék-polós hölgy valamit reklámozott. Lottó, üzlet, mobiltársaság… nem figyeltem. Ez itt mindennapos. Reklámemberek, rendőrök, mindenki hangosbeszélővel mászkál.
Szóval ilyen is van. Mondjuk ismerősöm nézett egyet, aztán majdnem halálra nevetgélte magát, amikor egy hasonló reklámembernek, amikor mondta hogy köszönöm szépen, benyögtem hogy szívesen (persze japánul), az meg hirtelen elfelejtette a szövegét, és dadogott egyet, de persze hamar megtalálta önmagát, elvégre profi szakemberek. Mindenesetre ez az ország még nem készült fel rám teljesen:D A lezárt sétálóutcán keresztülvezetett egy főút, amin persdze volt forgalom, de ez számunkra mindössze egyetlen közlekedési lámpát jelentett. Egy terepjárós benézhetett valamit, mert a kereszteződés kellős közepén állta, amikor zöldet (itt kéket) kaptunk, és ellepték a gyalogosok az utat. A képen a
tömeg nagyja már átért, először nem lehetett látni a kocsit, úgy meg nem volt értelme képet csinálni róla. Jelzem, nem a kocsi maga az érdekes, hanem a tény, hogy mozdulni sem tud. No meg nem is akar, itt az ember ELISMERI ha valamit benézett.
A piros polós kisfiú feje mellett a korláton ülő lányka a fontos a következő képen. Sajnos csak itthon esett le, jobban szemügyre véve a képet, hogy simán odamehettem volna hozzá, felajánlva hogy szerzek neki még frankóbb szoknyát, magyar népművészetiset^^ Nem olyan ez is? Ok, a mintát leszámítva… de akkor is. No, neki ez a mezei utcai ruhája, és még nem is feltűnő, csak pont szemet szúrt ahogy kijöttünk egy boltból. (pachinkóba tévedtünk be… kb ötszintes játékterem, de ilyen árkád játékterem.. mármint „arcade” játékokkal. DURVA!!! rohadt hangos, mint valami hatalmas koncert, csak egyszerre ezer előadóval)
Következő kép: házak. Ilyenek a reklámmal fedett házak. Az amúgy nem túl tarka belvárosi házak így válnak színesebbé. Ez azért csökkenti a közösköltséget, nem?^^ Mondjuk a régi bérházakra már az is sok amit nálunk felaggatnak, de mondjuk a paneleket simán lehetne turbózni ezzel. A kép ahol a rendőrbácsi van, ha a blog nem tördeli péppé az egész bejegyzést, akkor elvileg a reklámhalmazos házas képes alatt lészen vala, egy előadót ábrázol (nem a
rendőr) aki épp térdre borul, és ezért nem látszik. Ő az a piros folt. A kép lényege: szólt neki a rendőr, hogy vége, lejárt az idő, át kell adnia a helyét másik előadónak. (nem pénzért lépnek fel, gyakorolnak, illetve próbálnak „felfedeződni”) A srác térdre borulása vicc volt, mint látni, a rendőrkoma is elmosolyodott rajta. Lám, rendőrrel nem csak igazoltatni lehet, meg tömegbe
lövetni, hanem lehet velük a közt is szolgálni. Itt amúgy a rendőrök hihetetlen barátságos kedves emberek, ilyet még SEHOL nem pipáltam. Minden elismerésem az övék.
Következő képen, a lányka aki a zsákot tartja: szemétszedő-környezetvédő-híresség. Temrészetesen tizenéves kiadásban, amolyan „environment-idol”. Igen, itt ilyen is van. Itt nem az a belevaló hogy megbukunk hatszor, és a tévében reklámozzuk, hogy attól még lehetünk heréltagyú gigaszuperhúdebelevalósztárok meg sorozatokban mérhetetlen tehetséges szereplők, hanem azt, hogy legyél felelősségteljes, védd a környezetedet, tanuljál, stb. Az egyik legnagyobb oktatási és nevelési múlttal rendelkező nemzetként, elég szégyen hogy mi nem ugyanitt tartunk. Legalább! Viszont örömmel látom, hogy itt ez az alap, itt nagyon szívesen fogok adót fizetni, mert az ilyen nevelést, oktatást szívesen támogatom^^ Jöjjön a feltörekvő tehetséges ifjúság, akik szerintem örökre el lesznek felejtve, anélkül, hogy bárki is felfigyelne rájuk: két srác, akik gitároztak. Közben persze mindenféle más hangszer is szólt, csak azt nem láttuk sehol, és a gitározás se tűnt annyira sajátnak, de mondjuk saját
volt. Elég egyhangú zenét játszottak… hallgatóságuk mint látni nem volt, hamar abba is hagyták. Inkább menjenek hentesnek, ahhoz legalább megy a hajuk színe. (tényleg nem hallgatta őket senki, még később sem, pedig mi kb. négy órán keresztül fel s alá járkáltunk, sőt ötöt, ha nem számítom azt amikor ebédeltünk) Alább egy másik adag reménykedő palánta, akik szeretnének befutni. Őket zenélni nem hallottam, viszont már megnyerő volt az, ahogyan az őket fényképező, leszólító emberekhez viszonyultak. Mint látni, nem
közelről fényképeztem, egyikőjük viszont ahogy meglátott (ugye megadtam a kellő időt, ha nem szeretnének a képen szerepelni, jelezzék, van aki tette, van aki pedig eképp reagált) azonnal a „píszü szájnü)-t mutatta, azaz a béke-jelét, amit a japánok minden egyes képen benyomnak.
Következzen egy jellegzetes Tokiói látkép: keskeny, magas házak. Na ez adja a zsúfoltság érzetét a házaknál, pedig sokkal levegősebb képet nyújtanak, mint az egymást érő bérházak nálunk. (jelezném, én imádom a bérházakat, mert csodálatosan sokfélék, és gyönyörűen ki vannak dolgozva. Kár hogy csomót lebontanak, miután hagyják elrohadni.) Következő kép elsőre semmitmondónak tűnhet. No, mentés másként (save as…) és aztán ZOOOOOOOM a háttérben lévő lánykára. Szórólapozzunk stílusosan. Ilyen messziről tudtam lefotózni, az a bizonyos második fényképiszonyos lányka. Egyet nem értek… ha már felveszek ilyen ruhákat, akkor nem mindegy már úgyis? Lehet elmegyek én is szórólapozni^^ Biztos jól állna! jééé… érdekes kép: Kartonos bácsi. A bácsi szájába vett egy újságot, beállt a kocsi húzókájához (mint egy öszvér a szekér elé) és elhúzta. Ilyet se látok sűrűn. Tessék a kép. Szemből nem mertem, még valami titkos karton-technikával legyilkol.
A két fura ruhás lányka a kartontáblával, valami ingyen ölelés nevű formáció tagjai. Ők nem fénykép-fóbiásak. Idővel hozzájuk szegődött pár nálam idősebb arc, dumálni meg ilyenek… a lányok meg talán 17 évesek ha lehettek (sosem tudom itt eldönteni… lehet csak 14??) Szóval érdekes… de, legalább ki-híreskedhették magukat. Eztán következzék egy felkészültebb leányzó. Őt már támogatja valamiféle cég, és a kameráknak
való pózolást is profibban küldte, továbbá hihetetlen kelendő volt a szórólapja. Az oldalról lekapott kockás-szoknyás lányka is ő. Gondoltam megmutatom miféle szerkóban nyomja. Itt nagyon kelendő ez a térdharisnya-miniszoknya összetétel.
Utólag: Ki az aki csak néha olvas? HE!? ^^ azért nem haragszom^^
8 comments
Skip to comment form
túlélted a tájfunt?
te jó ég,mennyit irtál?Legközelebb ne tedd,de most komolyan…a kevesebb néha több…az embereknek egyszerűen nincs türelmük erre…bent a munkahelyen valamikor órákat vártam,mire válaszoltak egy 2 sor hosszúságú emailre,ha egyáltalán válaszoltak…ha könyv formájában ki akarod adni élményeidet,akkor azt tanácsolom,hogy egy dok file-ban irjál részletesen,de ide nekünk valami röviditett változatot,valami kivonatot. Az emberek nagyon türelmetlenek mostanság,főleg a neten…és a szemnek sem tesz jót bámulni a monitort…én is ha látok egy cikket a neten elolvasom a cimét aztán meg 10mp alatt átpásztázom a cikket,hátha valami megragadja a tekintetem…ha egy cikk túl hosszú,akkor bele sem kezdek,mert idegbajos leszek már az elején. 🙂 Ezért is szeretem jobban a könyveket,meg az újságokat…az infókat,gazadasági történéseket is mindig újságból szerzem be,mert a neten egyszerűen nem vagyok képes és hajlandó órákat olvasni.
Ez a hozzászólás is milyen hosszú lett,lemerem fogadni,hogy 5ből 4en végig sem fogják olvasni. 🙂
tőlem mindig a hosszú irásokat hiányolják. amúgy meg, azért lett ilyen hosszú, mert ennyi az élményem, ha nem tetszik nem kell olvasni^^ de utána ha jön vmi buta kérdés, amire itt már volt válasz, akkor ne várjál választ tőlem, mert nem viccből irtam ezt jó két órán át^^ ja, Rie meg nem is fog válaszolni, és ha lehet, máskor ne az ő cute friends-ire vesd ki hálód. vagy ha szándékodban áll, szólj nekem előtte, hogy mit szólok hozzá esetleg.
Nekem tetszett nagyon, mondjuk tényleg baromi hosszú volt és többször meg kellett szakítanom az olvasást, de engem ilyen részletességgel is érdekel a dolog 🙂
OFF
…és írhatnál nekem mondjuk wiw-en pár sort, hogy hogyan is indult ez az egész, mert elég ritkán találkozom a felmenőiddel, hogy kifaggassam őket 😉
ON
Nem is olvasom,csak megnézem a képeket 😛 :))))
na, miért?mit szólsz hozzá?Mesélj! 🙂
És miért nem fog válaszolni?Elvitte a cica a nyelvét? 🙂
nyomozók kézikönyve:mindig vegyél kokuszos italt. 🙂
Tényleg jó sokan voltak az utcán…sok aranyos térdzoknis kislányok 🙂
„Egyet nem értek… ha már felveszek ilyen ruhákat, akkor nem mindegy már úgyis?” Nekem is épp ez fordult meg a fejemben. 🙂
A jobb oldali kartonos tényleg nem néz ki többnek,mint 16 🙂
A kimonots-jurtás lány nagyon édi. 🙂
a jukatás lány szerintem valami cicababa, akinek most épp ez a melója, mert a többiekhez képest rohadt unott arca volt (kint az utcán, a munkahelyén, vendégekkel, biztos hogy nagyon kis mosolygós, itt még nem láttam mogorva kiszolgálást)
nem vitte el a cica nyelvét, csak azokra a kérdésekre nem fog válaszolni, én meg nem örültem, mert a cute friends után érdeklődjék az ember másnál, ne a páromnál. eszméletlen sokan voltak, és itt valahogy minden második lányok miniszoknya és térdzokni van, páromon is sokszor, csak még nem csináltam róla képet (na ilyen maid jelmezt azért nem vesz fel szerencsére… )
Én csak azt nem értettem, hogy ezek a lányok mit reklámoztak? Anime filmeket? Vagy honlapokat? Vagy valamilyen terméket-boltot?
Mi volt a szórólapjaikon?
Amúgy az a profi kockás szoknyás vöröshajú csajszi nekem is nagyon bejött, pedig aztán én nem vagyok nagyon oda az ázsiai csajokért… 😀
Tényleg jó hosszúra sikeredett a bejegyzés, de jó fárasztó lehetett a túra ennyi élménnyel…
Én még azt hittem, hogy ez valami olyasmi kiállítás lesz mint a BNV, vagy azok a nagy EXPO-k, és vásárok amik külföldön is szoktak lenni…
Na mostmár megyek aludni 🙂
Halli
a lányok a közelben találhato különböző maid kosztumös szolgáltatásokat reklámazták, pl ilyen menyecskének beöltözött talpmasszázs, étterem, kártyabarlang, meg ilyenek. igen, itt az emberek simán elmennek azért kajálni valahova, hogy ilyen lánykák szolgálják fel őket, amikor úgyis ott vannak az utcán is:D
a túra nem volt fárasztó, én nagyon élvezem az ilyen újdonság gyűjtögetést, de utána begépelni… na az:P
itt mindig nagy vásár van, ide nem kell ahhoz expo:D