Életjel

Hála a hihetetlen emberi jóságnak (amiről most ódákat tudnék zengeni) ez a picike kis pontocska immár „bebetonozódott” a születés irányába.
Ugyan a szűlők megőrültek, amiről majd írok később (most jöttem nemrég haza, és nem lenne szerencsés frissiben leírnom), de párom kemény, és a gyerekért mindent.
Költözünk, holnap megyünk ingatlanirodába, közben egyre több munkalehetőség tárul elém, úgyhogy végre valahára, elindulnak a dolgok. Rie pedig alig várja hogy elmehessen otthonról. Legyen egyenlőre elég annyi, hogy egyeseknek fontosabb más emberek véleménye, mint a saját unokájuk élete. Ennek örömére olyan ideges lettem, hogy a körmöm nyomot hagyott a tenyeremen a szorítás miatt. Most már lehiggadtam picit, de majd amikor teljesen sikerül, írok róla.
Azonban eme emberi galádság eltörpül azon jóság mellett, amit ittlétem óta tapasztaltam. Gondolok itt családomra, barátaimra, mindenkire^^ Sok embernek egy életen át adósa leszek, nem anyagilag, hanem lelkileg. Ha valaki szeretne jóságot tanulni, szóljon, ismerek pár nagyon nagy mestert a témakörben (^o-)