Nem nagyon jelentkeztem, holott azért történnek ám a dolgok. Holnaptól teljes időben ténykedem munkahelyemen, ahol még mindig jelentős japán-lemaradást kell felhozzak.
A szorgos tanulás az egyik ok, ami miatt nem nagyon írogatok most, a másik az az, hogy még mindig a rohadt poloskákkal harcolok. Viszont legalább már tudom, honnan jöttek. A drága főbérlő cég ajándékozott nekem egy legyezőt, aminek a papírtokjában találtam meg az első betolakodó levedlett bőrét…
De örülök neki!
Azóta füstöltem (direkt az erre a célra kitalált méreganyaggal), permeteztem, mostam, takarítottam (ez utóbbi ugyan minden héten megtörténik, de hátha megduplázva hatásosabb…), és lám, már nincsenek akkora randa kelések a karomon. De még mindig vannak:P Most már apróbbak, gondolom a tojásokat nem sikerült teljesen likvidálni…
A harc megy tovább, egyre szorulnak vissza, a héten megint füstölök, és elküldöm a főbérlő céget a jó édes felmenőjébe, mert már iszonyat pénzt ölök mindenféle szerekbe. Muszáj, mert nem lehetek tiszta seb a medencében, továbbá nem szeretném az új lakásba magammal hurcolni… úgyhogy… éljenek a poloskák.
Eddig 1-1. Nagyrészt kiirtottam őket, viszont néhányan túlélték… pech.
3 comments
Nade honnan tudod, hogy az volt az ELSŐ?
Megjelenésük idejében nem hoztam haza más használt tárgyat. Sem bútort, sem semmi egyebet. Ráadásul csak amikor hazahoztam, volt nyitva, utána zacskóba raktam, amit általában jól megcsomózok, úgyhogy onnan ki nem jöhet már semmi, ahogy be sem mehet. Tehát az a bőr csak akkor kerülhetett bele (ha nem volt benne) amikor hazahoztam. Meg különben is, sakura house = ürü-lék. Ez egy aranyszabály^^ Viszont a legjobb elérhető szolgáltatás túristáknak.
hú ez olyan ALIENes dolog.