Az idő az egészség függvénye

szerk.: Köszönöm a jó tanácsokat a blog lementéséhez!

Most, hogy belázasodtam, nem tudok dolgozni menni, itthon csücsülök, és lám, végre van időm egy rendes blogbejegyzést összehozni.

Első érdekességképp megemlíteném, hogy Japánban minden üdítőitalt, még a vizet is, jéggel isszák. Nekem amikor még csak a torkom fájt is mondták, hogy ne bolondozzak, a jégtől nem lesz rosszabb. Hát lett. Mindegy, nem ettől lett rosszabb, sokkal inkább az én hibámból, mert egy kicsit komolyabb megfázással nem kellett volna 100%-on hajtani a munkahelyemen, főleg mivel órákat kell a hideg medencében eltöltenem. Mondhattam volna, hogy egy napig nem szeretnék a medencébe bújni, mert valami nincsen rendjén, azonban nem akartam nyavalygós meg lógós lenni.

No de, az elmúlt három héten történt ez az. Múlt hét csütörtökön hat órát voltam megszakítás nélkül a medencében, továbbképzés és munka gyanánt. Három óra munka és három óra „kiképzés”. Innen ered amúgy a betegségem is, előtte semmi bajom nem volt.

Képeket is ígértem, jöjjön hát öt darab. Azért csak ennyi, mert szeretném beosztani őket, amúgy közel húsz készült. Többé-kevésbé érdekesek is, talán… lehet… gondolom én. Ugye én nem a főbb látványosságokat fényképezem (bár néha azokból is be fog csúszni egy-kettő), hanem inkább a mindennapi dolgokat, no meg, amit én megélek.

Nem rég, majd’ egy hónapja ugye, Odaibában jártunk párommal. Az első három képecske itt készült. Az épület a nagy golyóbissal (még tavaly raktam is fel róla képet azt hiszem) a Fuji TV épülete. Igen híres, nagyon pöpecül fest, és talán még épitészetileg is érdekes lehet. Irány a google, ha valakit jobban érdekel^^

A következő képen a Fuji TV épülete melletti épületsor látható, előtte pedig egy… hát vagy autópálya, vagy monorail pálya… egyenlőre gőzöm sincsen, mert azon a részen annyi minden újat építenek most, hogy képtelenség követni. Párom szerint monorail, én ebben annyira nem vagyok biztos, de hát ő van otthon^^

Az óriáskerék a VenusFort nevű szórakoztató-központ része, azt hiszem, vagy mellette a játékteremé, mindegy, a kettő között van valahol, és elég népszerű, no meg híres is. Amúgy hatalmas, mint ahogyan azt ti is láthatjátok.

Az a sok barna lap a következő képen a tatamis szobánk padlója, azaz maga a tatami. Egészen pontosan hat darab. Eredetileg zöld volt, és olyan finom illata volt, öröm volt hazajönni, azonban a tatami idővel „meghal”, besárgul (ugye kiszárad) és elveszti finom illatát. Azonban még így is nnagyon kellemes, csak imádják az ici pici rovarkák, mint pl. a házi-kullancs. Ilyen nálunk Európában nincsen, ha jól tudom. Nem terjeszt betegséget, csak irritáló. Aprócska nagyon, alig látni, és picike csípése enyhén viszket, még csak annyira sem mint a szúnyogé. Kétnaponta takarítjuk a tatami-szobát, porszívóval és ilyen ragadós görgővel. Ez az egyetlen ellenszer. Macerás, de állítólag a tatamis szoba nagyon pöpec. Én egy finom szőnyeggel is ellenék boldogan, de ezért a kijelentésemért most sok Japán-rajongó biztosan megutál:D

Az utolsó képen pedig a Sumida-gawa látható. (ez egy folyó, azért nem írom, hogy Sumidagawa-folyó, mert a kawa/gawa folyót jelent, elég hülyén is néz ki amikor a japán név alatt, ott áll, hogy: Sumidagawa river, azaz Szumidafolyó-folyó). A parton párom látható, két kutyájával. Aranyosak a kis dögök, de én azért az igazi kutyákat szeretem, amit neki nem szabad mondanom:D Találkoztunk is egy németjuhásszal, nagyon széppel és jólnevelttel. Majd egyszer olyanunk is lesz, mire megőszülök talán^^
Amúgy a kutyák nem velünk laknak, Rie szüleinél. Sőt most már ő is, mert egy két hét és itt a baba.

Mára ennyi, majd még jelentkezem, talán holnap is, ha még munkaképtelen leszek. Na meg akkor már ott a vasárnap is. Remélem fel tudom már végre kicsit pörgetni a blogot^^