Mert itt még az állomás személyzete is emberi

Lám, reggel rosszul vontam le a kártyámat a jegykezelő automatán, a metróból kifele jövet. Mikor este mentem volna be, kaptam a piros lámpát, „bübűűűűűm” meg valami gépi szöveg, amit azért még nem nagyon értek, csak a „kudászáj”, azaz a „kérem”, vagy „legyen szíves” részét.
No mondom, mivel ma már több mint 11 órát lehúztam, nem fogok állomásfőnököt (vagy mi a fene, akik a sorban álló automaták mellett, egy kis bódéban ülnek, ha az egyik meghibásodik, rohannak szerelni, meg útbaigazítást adnak, illetve ilyen esetekben segítenek) keresni, mivel Ótemacsi állomásnál bizony rohadt sok lejárat van a metróhoz, és azt hittem, pont az enyémnél nincsen. No, meg is vettem 160 yenért a jegyet, le is kezeltem, erre meglátom az állomásfőnökös bódét, benne egy fiatal férfiember. No, megyek is hozzá, előásva a kártyát, hogy kérem szépen, reggel valószínűleg elbénáztam a dolgot, tessék már használhatóvá tenni a kártyámat. Betette a gépbe, megnyomott valamit, mondta, hogy most már rendben.
Mondom neki, hogy ez kóser, de most akkor lehúzzam-e befele jövetnél, vagy csak kifele? (mert én éppen bent voltam már az állomás területén, és a kérdés jogos, mert sosem tudni, hogy éppen mire állítják be^^) Nyomatékosításképpen meg is mutattam neki a már kezelt jegyemet, hogy én már közben ilyet is vettem, szóval nekem az is tök oké, ha befele menet kell csak kezelnem, mert akkor majd legközelebb kezelem, mert most úgyis van már egy jegyem. Erre a jegyet elkérte és visszadta az árát!! Mondta, húzzam le a kártyát ott a mellette levő kapu bejárati olvasóján, onegájsimász. Hát én hebegni habogni tudtam csak, hogy köszönöm szépen, meg elnézést a kényelmetlenségért, és húztam is le a kártyát.
Visszakaptam mind a 160yent. Nem nagy pénz, nem arról van szó, hanem hogy ennyire nem a lehúzásról szól a történet, hanem a kényelmes és megbízható működésről. Ugyanúgy tudta ő is, ahogy én is, hogy az én hibám, mert valószínűleg nagyon sebtibe húztam le a kártyát az olvasón még reggel. Ő is legalább olyan fáradt volt már mint én, hiszen számtalan ember fáraszthatta már aznap. (és nem mindenki kedves ám, vannak nagyon beképzelt barmok is, akik jönnek neki a hülyeségeikkel) Mégis, szemrebbenés nélkül, hihetetlen kedvesen kezelte a dolgot, no meg engem. (pedig ráadásul a hülye külföldi még japánul sem tud rendesen:P)
Kellemes meglepetés volt a nap végén. Főleg mivel am unkahelyemen lesokkoltak, azon kívül hogy eddig ma túlóráztam a legtovább, kiderült, hogy jövő héttől, két csoportot is kapok, akiknek én leszek a főedzője. Ezek japán csoportok, mert két angolosom már van. Ez elvileg előléptetésnek is minősül, ugyanakkor hihetetlen adag plusz munkát és felelősséget jelent. Mindezt japánul. Hidegzuhanyként ért, azonban úgy gondolom, és ezt a véleményt az angolos japán kollegám is osztja, hogy valószínűleg azért kapom ezt a lehetőséget ilyen hamar (holott a japánom még mindig gyenge), hogy legyen okuk a fizumat megemelni. Remélem ez igaz, és tényleg fizetésemeléssel jár majd. Amúgy kinézem a főnökömből, hogy emiatt hajt annyira engem. Nagyon szigorú ember, és néha nagyon idegesítő tud lenni, főleg a többiek számára, de én valahogy mindig valami jót érzek felőle. No meg velem állati rendes. Már alapból az, hogy amikor alig pár szót tudtam még csak japánul, munkát adott. No meg még sorolhatnám.