Mitől döglik a Fütyőke

Első és legfontosabb hír, hogy régi ellenségeim, a poloskák, lehet még mindig itt vannak. Aprócska csípések jelentkeztek páromon és rajtam is, sőt Hibikin is immár. Még nem olyan vészesek, kicsik mint a szúnyogcsípés, de nem kis dudorok, hanem mikro buborékok, mint ami nekem anno volt, csak ugye ez most kissebb. Persze lehet más is, ebben reménykedünk. Amennyiben mégis poloskákról lenne szó, … no az tényleg nagyon nem lenne jó.

Egy másik halódási ok a lázam ugye, vagyis az állandósult hőemelkedés. Ma már teljes vérképet készített a kórház (végre, nem nátha-náha, mosoly, pápá volt a kezelés menete), mellkasröntgent, meg szombaton mégegyszer megismétlik a vérképet. A lényeg, hogy valami a májamban, vagyis a véremben megugrott nagyon és az a májban jelent valami gubancot. Az orvos mondta, ezt okozhatja a sok orvosság is, amit az utóbbi időben szedtem a krónikus láz miatt, az pedig valószínűleg kimerültség miatt van. Egy hétre el lettem tiltva a munkától. Tiltva. Nem semmi. Erről levelet is kaptam, amit adhatok le a főnökömnek. No ez a levél jó kétezer yen volt, mert ugye nem alap ám.

Holnap hajnalban bemegyek, leadni a levelet, aminek hatalmas vita lesz a következménye, mert a főnököm teljesen ki fog magából kelni, hogy ez is az én hibám. Párom édesapja mondta, hogy makecsatta dáme, azaz nem veszíthetek, ha már nagyon undorítóan viselkedik a főnököm, mondjak fel és kész. Most amúgy el vagyok tiltva minden orvosságtól és kimozdulástól itthonról. Persze ennek nem tudok maradéktalanul eleget tenni, mert ezernyi dolgom van így is, de legalább nem romlik tovább az állapotom most már.

Munka terén ugye ma volt egy megbeszélésem. Az eredménye egyenlőre annyi, hogy egy német cég itteni kirendeltségénél van egy állás, amit el tudnék látni, kilenc jelentkező van velem együtt, elvárás a német és az angol nyelvkézség, ami nekem azért elég rendesen megvan. (ugye dolgoztam német cégnél, és itt meg épp angoltanárként üzemelek leginkább)
Remélem ez bejön majd, egyenlőre önéletrajz-szerkesztés, egyéb örömök. Ugyan napi kilenc óra (egy óra ebédszüne), de fél órányira tőlünk, talán háromnegyed. Továbbá irodai munka.

Összegezve, még mindig a halálomon vagyok, vasárnap, azaz tegnap este nemhogy a kezem, de az egész karom remegett, mindkettő, a lábam is, az állkapcsom is, többször megszédültem, és még sorolhatnám, azt hittem simán elájulok. Ma már picit jobban vagyok azért. Párom édesapja nagyon támogat szerencsére, mondta, ha más nem, részmunkaidős melót szerezzek, átmenetileg az is elég. Remélem azért mást is találok^^

azt pedig nagyon remélem, hogy nem a poloskák ébredtek új hajnalra, mert akkor tényleg ideggörcsöt kapok:P Nem kívánom senkinek… és hogy hat hónap utn hogy kerültek megint elő… három hónapot bírnak ki táplálkozás nélkül… gőzöm sincsen.

Ezzel búcsúzom is, holnap hajnalban kelek és valószínűleg egy hihetetlen nehéz és durva beszélgetésem lesz a főnökömmel. Amúgy a doki mondta, vélhetőleg a medence vize, hogy ha vírusfertőzött a májam. De az is az én hibám. Az is az én hibám, hogy ő ekkora barom, mert nem vertem elég észt a fejébe. Tudom, mindenki fúj a főnökére, én azért nem szoktam, utolsó munkahelyemen Magyaországon is nagyon jó viszonyban voltam a felettesemmel, és korábbi munkahelyeim többségére is igaz ez. Ráadásul ezt a hibbant majmot mindenki utálja már, embertelennek tartják. Én sem szeretem már na^^

Jó éjt!