Eljott a Marcius, mar tegnap. De meg ma is tart. Mozgalmas honap elebe nezek, hiszen lesz egy kiruccanasom Yamagataba, lesz elotte egy talalkozom a nehai kolleganoimmel, a nenikkel, illetve a kiruccanas utan hozzuk haza kis olebunket, akinek ha minden igaz (mert itt be kell jegyeztetni a teljes nevet, csaladnevvel) Madudak Levente, „Levi” lesz a neve. Paromnak bejon ez a nev, en orulok hogy magyar neve lesz, ha meg nem is annyira kutyas, de sebaj.
En meg mindig a megfazasommal kuszkodok illetve a munkahelyemrol blogolok.
Nemsokara kezdodik egy nehez megbeszeles ahova en csak bemutatkozni terek be, remelem utana johetek is ki rogvest.
Hibiki kezd jobban lenni ugy fest, meg mindig krahacs-Berci, de mar nem annyira veszesen.
Holnap kerekpar ismet, mert paromeknal vacsorazunk. Parom nagyija vett kozben huzatot a kanapenkra, tovabba akar venni valami kis polcot a TV ala (nagy TV szekrenyunk van, de tul magas a TV helye, es tatong a nagy ur a TV felett). Eredetileg en szerettem volna, de nagyon rament a dologra, hat had vegyen.
No, hajt a tatar, meg most eppen a torok, ugyhogy visszaterek szeretett foglalkozasomhoz.
2 comments
yamagatában van egy barátom, aki magyarul tanul éppen 🙂
Remélem most már meggyógyul:)