Pentek

Paromek ma reggel elmentek videkre, Vasarnap este jonnek haza. Addig egyedul leszek.
En tegnap ejjel az utolso vonatig dolgoztam, ma meg elsokent erkeztem az irodaba, de sikerult osszeallitanom mindazt amit kellet a mai szeminariumra amit az egyik legnagyobb japan ceggel kozosen tartottunk a Kasumigaseki Buildingben.
Ezutan robogas vissza az irodaba, majd Tokyo allomashoz, ahol parom nehai cserediak-program-beli idejebol az ot befogado amerikai csaladdal talalkoztam. Pontosabban hazasparral. Nagyon kedvesek, aranyosak voltak, odaadtam nekik a regi telefonomat, legyen mivel hivjak itteni ismeroseiket, vagy fogadjak hivasaikat.
Elvittem oket egy sushi barba, ahol futoszalagon jonnek az „alap” sushik, a tobbit pedig orditva kell kerni.
szumimaszeeeeeeeeeee!!!!!! meguro ohitocu o onegaj simaaaaaaasz!
Es jon is a meguro. 99 yen ket sushi egy tanyerkan. Nagyon finom, es ahhoz kepest olcso is.
Most pedig bobintok egyet, mert nagyon elfaradtam. Ja es igen, jofej amerikaiak is vannak (epdig ebben sokaig ketelkedtem, most el lehet itelni). Teny videkiek, egy Main allam beli kis „falubol”. Mindenesetre nagyon kedves hazaspar es nagyon jolesett veluk lenni.
Most pedig hianyzik parom meg kisfiam. Tudom mindenki mondja mindig, hogy kell neha egyedul is lenni, es tenyleg van jo oldala is, de nem szamit, hianyoznak.