Keleten a helyzet valtozatlan

Ismet bekoszontott az ev azon szakasza, amikor kezd mindennapos lenni a keso estig dolgozas, sot, van hogy egeszen reggelig, bar ez eddig szerencsere elnyeszo volt. Itt idokozben kiviragozgatta magat a cseresznyefa, mult het vege fele szirom-esoben setaltam haza a munkabol, ami nemileg szepiti a het faradalmait.

Kisfiam kozben nagyban eli az ovis eletet, bar egy mikro-oviba jutott csak be, de az is tobb a semminel. Foleg az ar amit elkernek erte havonta… De legalabb parom el tud menni dolgozni, ami nem egy hatrany. Idokozben magyarul is egyre lelkesebben tanul, mar o kerdezi tolem a szineket, szamokat, meg mindennek a nevet ami a szeme ele kerul. A ragozast is elkezdte tanulgatni, igaz eleg erdekes modon… Tudniillik, ha elenged egy pukit, akkor mondja, hogy papa pukiztam! Te pukiztal? Es ilyenkor errol beszelgetunk egy picit, ragozgatva a „pukizast”. Tudom, talalhattam volna normalisabb iget is, de ez eleg gyakran fordul elo ahhoz, no meg erdekes is egy kisgyereknek, hogy lelkesen tanulgassa az ide-oda ragozasat. Bar tegnap meg ma nem tudtam (illetve tudok) vele talalkozni, mivel keso estig dolgozom. Remelem holnap mar mas lesz a helyzet, mert jo dolog a kis komammal jatszani. Most pedig visszavetem magamat a halozat-tervezes oromeibe…