Boldog Új Esztendőt Kívánok Mindenkinek! Új év, új lehetőségek, szól a cím, most pedig jöjjön egy kis magyarázat. Éppen lázas betegen pihenek itthon, egyedül, hiszen fertőzés-veszélye áll fenn. Viszont betegségemnek hála, blogolni is jut időm végre. Felmerült a lehetősége, hogy kapok új melót, Rie apukáján keresztül, Akihabarában, egy nemzetközi számítástechnikai cégnél, ahol a nagyfőnök is …

Olvass tovább

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!Tessék, ma is írtam:D:D Ma van az idei utolsó munkanapom!! Most megyek melóba.Tegnap belerúgtam egy fém ajtó sarkába, a jobb lábfejemre nőtt egy Fuji:D No mármint a hegy, nem a márka:P

Sikeresen elbuktam ígéretemet megint, miszerint többet írok majd, vagyis gyakrabban. No de, jöjjenek az érdekességek. Meghosszabbították a munkaszerződésemet, még egy fél évvel, és kaptam egy 1%-os fizetésemelést. Igen, EGY-százalékosat. Ez már döfi, főleg figyelembe véve, hogy egy hónapnyi munkára elegendő túlórát tudhatok magam mögött, amit nem fizetnek ki természetesen.Ez a rossz hír, a jó hír …

Olvass tovább

Pár hete jártunk fényképezkedni egy szentélyben. Egészen pontosan a „Narita-szan” szentélyben, ami Monzennakacsó állomás szomszédságában található.Hasonló fényképezkedés lesz még három, öt illetve hét éves korában. Ezért is hívják ezt a „szertartást” általában sicsigószánnak, azaz shichi – hét, go – öt, san – három. A fotós el volt ájulva Hibikitől (aki azóta amúgy egészen máshogy fest, …

Olvass tovább

Nem írtam sokáig, és igazság szerint most is ezer elintéznivalóm van (például aludni:D) de nem szeretném ha nagyon lehalna a blog.Ma zanyáltam egy hatalmasat a bringámmal, esőben, kerülve egy esőernyőst a bringám első kereke (és érdekes módon, azt követve a hátsó is) letért a járdáról egy fa körüli kis mélyedésbe. Én persze, mivel az esőkabátomat …

Olvass tovább

Régen jelentkeztem, ismét belassult a blog, de nem annyira mint ezelőtt.Itt van pár kép, no meg a háttértörténetük. Az első két kép, a világoskék ruhában: Hibiki készül Kinsicsóba, ahol az Akacsan-honpó nevű üzlet található. Ez egy bevásárlóközpont egyik emeletén (talán az ötödik szinten, ami nálunk negyedik emelet lenne) található. Kifejezetten babáknak, kismamáknak szóló üzletről van …

Olvass tovább

Ugyan ez a hét nem hat napos, csak öt, de akkor is túl kell élni. Pontosabban a Szerdát, a többi nem olyan vészes. No a többi sem piskóta, de azokat az órákat már kívülről fújom. A szerdai első óra (délután egytől kettőig) igen nehéz. A gyerekek ugye csak japánul tudnak, én is elvileg csak japánul …

Olvass tovább

A héten hat napot dolgozom, úgyhogy a blog kicsit henyélni fog. Szerda a legdurvább napom, addig már nem hinném, hogy jelentkezem, ezért ezúttal is szeretnék elnézést kérni.Hibiki és párom jól vannak, fiunk szakadatlanul sír mikor ébren van, nem cumi mániás és ölben sem hallgat ám el olyan egyszerűen. Mondjuk ilyenkor általában éhes^^ Iszonyatosan hatalmasan nagyon …

Olvass tovább

Ahogy már tegnap említém, ma szabadnapos voltam. Elmentem az okmányirodába, kikértem a papírt amire szükség van ahhoz, hogy Hibiki beléphessen a társadalombiztosításomba és robogtam páromékhoz. Hibiki hihetetlen sokat van ébren, rengeteget sír, a cumit nem fogadja el (amit annyira nem is bánok, ma próbáltuk először, párszor, de ha nem hát nem, csak akkor meg ne …

Olvass tovább

Még élek. Pedig a nap elején azt hittem, a végére kimúlok, mint egy nyúl, aki kimerült a hajszában. Ma ugye számtalan új dolgot kellett csinálnom a munkahelyemen, pontosabban hármat, de ez épp elég volt. Ebből kettőt nem is tudtam hibátlanul elvégezni. Bár az egyiknél, az ötperces csoportos bemelegítésnél ez oly mindegy volt, és csak a …

Olvass tovább