Mielott bizonyos mas forrasokbol atszallingozna ide a meg meg nem erositett hir, szeretnem jelezni, hogy a hetvegen (megpedig szombaton) utanajarunk valaminek, es elegge lehetseges hogy utana nagy hirt tehetek kozze.

Gondoltam jelzem hogy jatszom, egy egesz erdekes jatekkal.
Aki gondolja regisztraljon es probalja ki. Virtualis vilag, ahol allampolgarkent szorgoskodhatunk sajat orszagunk erdekeben. Legyen az barhol is.
Amugy ha regisztraltok az nekem jo.

http://www.erepublik.com/hu/referrer/spotehun

De ez csak azoknak szol, akik kapok az ilyen jatekokra. Amugy napi par perc az egesz. Viszont jo moka nezni, ahogy Szlovenia felfalta Ausztriat es Bulgaria szinte megszunt leteznie Szerbianak hala. Ugyanakkor a Spanyolok kiharaptak egy szeletet Franciaorszagbol.

Az sem mindegy, hogy lehet venni mindenfele elelmiszereket, kulfoldit belfoldit, alapithatsz sajat ceget, de indulhatsz a valasztasokon is. Nekem tetszik.

Hibiki Csütörtökön fényképeszkedni volt. Mégpedig felkérésre, egy Chubby gang nevű márka katalógusához.
Két képen felbukkan egy kislány is, ő volt az egyetlen baba Hibikin kívül. Kisfiamnak nem is kellett több.
A képek el vannak mosódva, mert bárhogy próbálkoztam a kameránkkal, a stúdió nem erre volt kitalálva, meg kisfiam örökmozgóssága sem, de remélem azért némileg élvezhetőek a képek.

Érkezésünk után közel két órát várattak minket, ami egy kisgyereknél, vagyis babánál nem igen nyerő. Sétálgattam Hibikivel az utcán, játszottunk italautómatával, de csak elfáradt a kis lurkó és mire behívtak, már bizony nagyon nyűgös lett. Az apukája is.
Sebaj, jön a rivaldafény! Hibikit felöltöztettük az első kollekcióba (a kettő közül) és irány a terem. Mondanom sem kell, kis kaszanovánkat már az első pillanattól kezdve letámadták a személyzet tagjai, még a fényképész srác is, aki később még egy puszit is kapott tőle. Na de, hisztis lurkónk a teremben még nyűgös volt, egészen addig amíg az első vaku villogás el nem kezdődött.
Ekkor hirtelen fagyás, helyzet-felmérés majd pedig felismerés, majd sikoltozás, mosoly, pózolás és be nem álló gagyogás kezdődött. A fotósok meg lelkesen csattogtattak.
Igen ám, de a babának kalap is kell. Az első kalap még megmaradt a fején néha, de a baseball sapka már nem. Ekkor többen ugyanolyan sapkát húztak a fejükre és mondták kisfiamnak, hogy nézd, rajtunk is ugyanolyan sapka van, te se vedd le. A gyerek viszont csak akkor utánozza a felnőttet, amikor nem kérik rá, ugye. Sebaj, azért így is sikerült egy-két pillanat erejéig elkapni sapkában.
Igen ám, de volt ugye egy kislány is. Ő valahogyan háttérbe szorult. Amikor sapkát adtak rá, az anyukája győzködte, hogy esik most az eső és sapka kell. Anyuka egyedül győzködte. Ekkor éreztem magam először igazán kényelmetlenül, mert míg a kislánnyal az anyukája egyedül küzdött, addig mi Hibikinek a közelébe sem jutottunk, mert mindenki vele foglalkozott. Táncoltak, énekeltek neki, a fotós hagyta, hogy az i-phone-jával játszon, sapkát húztak mindannyian a kedvéért és még sorolhatnám. sőt a nagyobb gyerekek (két fiú és két lány) anyukái is végignézték Hibiki „szereplését”. Azonban mikor Hibiki végzett és csak a kislány maradt a teremben, mindegyik anyuka és a stáb nagyja is elhagyta a termet. Sajnos érezni is lehetett a kislány anyukáján, hogy nem tetszik neki a helyzet, de ezzel Hibikinél sajnos szembe kell néznünk, mert nagyon előadja magát. Rohangál fel s alá, magyaráz megállás nélkül, mindenkivel haverkodik, mindent kíváncsian megnéz, megbütyköl (még a stúdió zenéjét is leállította, egymaga) és mindezt széles mosollyal. A kislány pedig anyukája mögé bújva várt, néha kicsit előjött Hibiki után, sőt simogatta Hibikit, aki cserebe adott neki egy kisautót.
Lényeg a lényeg, Hibikinek ey már a negyedik fotózása volt, és Hétfőn megy megint egyre.

En meg mobil szolgáltatót váltottam, beléptem páromék családi csomagjába, így ingyen hívhatom páromat és anyósomékat. No meg ezzel járt eg Xperia telefon is. Meg egy förmedvény havidíj, de az nem a készülék miatt. A készülék olcsóbb mint a legtöbb japán mobil.

Most lépek szundizni, mert későre jár.

Kedves olvasok, kedves forumozok,

Következzenek elmaradt képek Hibikiről Április végéről.
Az első három képen séta párommal. A képeket párom készítette, én munkában vagyok ilyenkor általában. (Mindig.)
A második és a harmadik kép a szőnyeges szobában készült. Egy csendélet Hibikivel, a játékaival és a patkánnyal, majd Hibiki amint belakja magát egy öreg matrac alá, illetve az eb háta.
Most ennyit írok, mert nincs erőm másra, de cserébe vannak képek. Remélem a holnapi fotózásról is lesznek.

Na utólag feltettem még pár képet:
Parkban –
Papa mi az a nagy kád? – Üres szökőkút kisfiam.
Ne nyúlj hozzá kisfiam mert koszos, rendben? – De pörög! – A helikopter propellere is, mégsem fogdossák.
Japán csivava. (erős napsütésben na)
Másfél ember.
Sugárzó értelem, generációkon át.

250. bejegyzesunk alkalmabol… nem tortenik most semmi. Az irodabol blogolok es a szamlalo mutatta, hogy van 249 bejegyzes eddig. Hurra.

Vege van az arany hetnek, pedig lehetett volna arany honap is, nem bantam volna. Vegig szep napos idonk volt, neha kicsit szelesebb de a napsutes sosem lankadt. Hibiki kicsit be is barnult, en egyenlore csak a tarkomon, de az szokas szerint minden nyaron szenne eg.

Ma akváriumban jártunk. Kedvesem, a szülei, kisfiam és jómagam.
Ennek örömére képeket öltök fel. Nem is írok semmit, csak rövid leírást a képekhez, mert apósommal szakézgattunk, és kicsit a fejembe szállt. Neki is, mivel úgy mászott be Hibiki új labdás házába, amit anyósomtól kapott, hogy a feje a tetőn, karja az ablakon és a lába az ajtón lógott ki, és nagyon örült neki. Utána persze úgy megdögönyözte Hibikit, hogy levegőt alig kapott a kacagástól.

Képek:
Sikerült ismét fordított sorrendben feltöltenem a képeket, de ezt inkább a blog feltöltés-rendszerére kenném.
Alsó sor:
Útban az akvárium felé, illetve a bejárat, stb.
Elmosódott pöröly-cápa, nagy tőkehal? Tuna, maguro, angolul és japánul tudom… Magyarországon nem volt még hozzá szerencsém. (vagy nem érdekelt a neve) Ja és Disney-land meg Disney-sea madártávlatból.
Harmadik sor: kis halak, pingvinek.
Negyedik (legfelső) sor: Hibiki felébredt (eddig aludt), úgyhogy a pingvinektől visszazúztunk a tőkehalakhoz, és néztük ahogy nyomulnak jobbra-balra.
Mára talán ennyi.

Na nem blogolas teren, csak munkaban. Ot nap szunet. Igazan jol jon mar, remelem sikerul tenyleg munka nelkul toltenem.

Ma hatalmas targyaloasztalt szereltunk ossze, latszik is a kezemen a sok csavarozas. Mellette csinaltam sok minden mast is, peldaul telefonaltam szorlgamasan Nemetorszagba hogy a nemetkeket osztonozzem munkavegzes teren. Oszinten szolva, egesz jol teljesitettek a heten.

Hibiki mar alszik, de nagyon kis jofej, csak lyukas a nyelve, vagyis van benne egy kor alaku bibi, eleg meretes, szoval hos.
Egyik moddelkedos fotozkodasarol egy katalagoshoz, meg az ugynoksege is kulon bejegyzest irt az ugynokseg blogjaban, es kepet is tettek fel rola, mint a kisfiu, aki mindenki szivet elrabolta. Parom minden este ezt a kepet nezi most, meg a cikket olvassa el ujra es ujra.

Parom is jol van, koszoni szepen. Holnap cibal el Kinsicsoba, pelenkat venni. Ugye valakinek cipelnie is kell. Miert oda? Mert ott olcsobb. Es a metro jegy? Na ezt nem kerdezem meg paromtol, mert lehervadna szegeny. Tudniillik a pelenka urugy. Az igazi ok amiert megyunk az a Babies ‘r’ Us, az Akachan Honpo, a Marui meg egyeb okossagok aho lehet nezelodni. Igen, vasarlos hely, legnagyobb ormomre. Sebaj, ot napbol egyet ezzel is eltolthetunk.

Kellemes hetveget mindenkinek.

Forumozoknak pedig: tudjuk (adminisztratorunk es en) hogy vannak SQL hibauzenetek, ennyit tud az ingyen forum sajnos, nezunk mar rendes forum lehetoseget, ami nem is meregdraga, de megis hozza azt a szintet amit szeretnek elerni.