No nem kotelezo, de illik.
A munkahelyemrol irok, mert otthonrol meg valoszinuleg nem nagyon tudok irni. Kedves kisfiunk ugyanis vegre atallt a magyar idozonara, mire visszaertunk Japanba.
Volt blogtali, meg miegymas, kep is keszult rengeteg, amiket parom mar fel is pakolt facebookra, en meg meg nem, mert nem volt idom. Ugy gondoltam, majd irok a kepekkel egyutt, de akkor hetvegeig egy sort sem latnatok tolem, ugyhogy ezen az elkepzelesemen kicsit valtoztattam.
Milyen volt Magyarorszag? Ugyan a blog cime Japanban, es sokakat Japan erdekel, a blog akkor is rolunk szol, mi pedig ket hetet ott toltottunk, ugyhogy most errol fogok irni.
A repulout odafele agyrem volt. Egy dolog, hogy Hibiki a 11,5 oras utbol csak kettot aludt at, viszont az utaskiserok (osztrak legitarsasag) olyan bunkok voltak, hogy jobb lett volna ha onkiszolgalo a gep. Nem vicc, semmi mosoly, unott fej, hiszti hogy jajj mar megint valamit kernek, nem jonnek ha hivjuk, erre odamegyunk es latjuk hogy ujsagot olvasnak. Kerunk forro vizet Hibiki tapjahoz, huzzak a szajukat es meg sorolhatnam. Japan neninek hesegettek hogy menjen mar arrebb mert az utjukat allja. Nem tudom ezek a jolnevelt nepek mit kepzeltek, de az utas fizet azert hogy a gepen utazhasson es valami szolgaltatast kapjon, mig az utaskiserot fizetik azert hogy ott van es szolgaltatast nyujt. Nem, nem kell elsoosztalyu, de legalabb egy also tagozatos kisdiak illemtudasanak a szintjet hozzak mar. Visszafele jobb volt, Hibiki is aludt ketszer negy orat, az utaskiserok is kedvesebbek voltak, foleg hogy volt koztuk ferfi. Engem meglepett, de mindenki (tobbsegeben nok) azt mondta, hogy a ferfi utaskiserok altalaban rendesebbek. En tapasztaltam ennek az ellenkezojet a franciaknal, de atlagban a nok vezetnek, hala az osztrakoknak.
Magyarorszagon erkezesunk masnapjan havazasra ebredtunk, meg Hibikire, aki egy heten at hatkor keltett minket. Otthonletunk soran Karacsonyoztunk csaladommal, elmentunk egyszer varost nezni, meg egyszer parom japan ismerosevel talalkozni, volt egy blogtalink, egy kedves baratom elvitt minket Esztergomba (visszafele vegre vezethettem megint, mar lassan harom eve is hogy utoljara vezettem), tovabba megneztuk edesanyam munkahelyet illetve noveremekkel voltunk. Noverem kislanyaba teljesen beleszeretett Hibiki es sosem akarta elengedni, mindig ment utana es csinalta amit o csinalt.
Ki ne hagyjam mar! Kedves sogorommal voltunk moziban, Avatart neztunk ami mindkettonket nagyon megfogott. Tenyleg lenyugozo film, biztos van akinek ez sem tetszik, nem baj, nekem igen es kesz :). Tovabba voltunk konyvesboltban, Alexandraban, hol mashol, nem volt ido jobban utanajarni a doloknak. Igy is sikerult beraktaraznom Wass Albertbol, Karacsonyra Hibiki is kapott magyar nepmeses konyvet meg kis vakondos leporellot, illetve egy karacsonyi meses konyvet, no meg egy dalos-verses konyvet DVD melleklettel. Igy szamon tartom am, mert ennyire nagy kincs nekunk a magyar irodalom, mivel itt nincsen egyaltalan.
Arra is rajottunk, hogy odahaza olcsobb a laptop, a film DVD-n, a mozi is feleannyiba kerul mint itt, viszont a ruhak dragak, es a gyerekruhak Japanban sokkal cukibbak es aranyosabbak, bar odahaza is vannak azert nagyon szep darabok, amikre kedvesem le is csapott.
Azt is hozzatennem, hogy amikor anno Nemetorszagba mentem par napra, hulyet kaptam a szolgaltatasok szintjetol, milyen merhetetlen bunko mindenki a Japanokhoz kepest. Magyarorszagon nem ert ez a sokk. A pizzafutart a legnagyobb hoviharban rangattuk fel egy salataert megy egy gesztenyepureert, egy rossz szot nem szolt, mosolygott es nagyon rendes volt, pedig meg csak nem is adtam hu de sok borravalot (majdnem el is felejtettem, Japan utan ugye), az eladok az uzletekben is nagyon kedvesek voltak, T-Mobilnal vettem feltoltheto kartyat mert a regit lekapcsoltak mar, nagyon kedves volt az elado es meg segitett kedvezmenyesebb tarifat is kivalasztani, anelkul, hogy kertem volna. BKV-rol is barmikor szalltunk le jarmurol valaki azonnal pattant es segitett a babakocsival. Hibiki amikor kolbaszolt fel-ala az Alle-ban, senki sem akarta eltaposni, sot par fiatal srac meg is jegyezte hogy milyen edes ahogy igy teper fel-ala (pedig velem volt, parom akkor epp valamit nezegetett, ugyhogy nem bevagodos duma volt), ugyhogy nekem kifejezetten jolesett, hogy odahaza minden nehezseg ellenere meg emberek az emberek. biztos van ellenpelda is, de hogy ket het alatt nem volt rossz tapasztalatom, azert csak jelzi az aranyokat. Ugyhogy, azert legyunk kicsit buszkek, Europaban tolunk nyugatabbra nagyobb a bunkosag foka, mint felenk, amit azert jo volt tapasztalni. Persze orszaga, varosa valogatja, de mi ket het alatt ezt igy eltuk meg.
Most vissza a munkahoz, majd meg jelentkezem, es a kepek sem fognak elmaradni.

Megerkeztunk egyben, kepek jonnek nemsokara. Parom geperol irok igy nincsenekekezeteim.

Mindenkinek boldogsagban es sikerekben gazdag Boldog Uj Evet Kivanunk!

tovabba szeretnek mindenkitol elnezest kerni, akikkel nem tudtunk talalkozni, legkozelebb potoljuk minden bizonnyal.

Vasárnap, délután 12:30-kor találkozó III. kerületben.
Csillaghegyi HÉV megálló (az orvosi rendelő előtt, a TESCO Express-el szemközti sarok).
10 percet fogunk várni a későkre, aztán elindulunk a hegyre, ahol lakom (laktam).

A blogtali tehát a mi házunkban lesz, mert olcsóbb egyszerűbb és mert Hibikit nem tudjuk ebben a fagyban nagyon hova cipelni. Tegnap sétáltunk vele egy picit és jól ki is száradt a bőre a fagytól. Nem beszélve a köhécselésről amit azóta produkál.

Szeretném tudni, hogy hány főre számíthatunk, úgyhogy kérem, aki jönne, jelezze.
Aki késve tudna csak jönni, az is jelezze, küldök neki elérhetőséget.

Továbbá, a tali valószínűleg kb. két órás lesz, mert utána rohanunk majd a városba, de ezt még nem tudom pontosan.

Budapest! Pontosabban később.
Dátum: Vasárnap! Igen ezen a héten, talán huszadika?
En meg repülök az ágyba , hogy aztán repüljünk haza. Blogtalin majd lehet kapni eredeti Tokyo Metro térképet Japánból.
Most volt is meg nem is volt ékezet, mert félig el vagyok már ájulva, és elfelejtem, hogy idehaza van ungárise billentyűzet. Azaz magyar,

Tisztelt mindenki,

Mivel az elsokent inditott forum nem valt be tulzottan. (talan felhasznaloi szinten annyira nem erezni, de mint admin elegge borzalom), itt az uj, kiprobalt es jobbnak tuno forum:

Meg egy het es mar az utra fogunk keszulodni.

Mivel fonokom hozzankcsalt egy meno felso-vezetot, most mar ket fonokom van. Nem baj, nemileg enyhit az en dolgaimon is. Remelem.

Iyen is van, igaz nem túl izgalmas. Párom tegnap elment fodraszhoz, ami annyit tesz, hogy én itthon Hibikiztem. Persze ez is jó, és nem is fárasztó, csak különösebb mesélnivaló sincsen benne. Mondjuk Hibiki időközben tud egyedül állni, pár másodperc erejéig, illetve néha megtesz pár lépést két kapaszkodó (például fal és asztal) között. Ezen kívül tegnap elmentünk Nitoriba, ami egy olyasmi üzletház, mint nálunk az Ikea talán. Igaz, nem a saját termékeit árulja csak. Bútorokoat lehet kapni, meg kissebb kiegészítőket otthonra. Vettünk is Hibikinek új lepedőt a futonjára, illetve hat új poharat, amik kicsit vastagabb üvegből vannak, mint amit Rie szüleitől örököltünk (ugye Hibiki miatt nem árt), amúgy is 300 yen volt csak.

Ma pedig átmentünk párom szüleihez, ahol ebédre pizza volt, kivételesen, amolyan mirelit fajta. Igaz, az otthonival megegyezett a mérete (mondták nekem hatalmas meg minden, persze mint odahaza a pizzeriában a legkissebb méret), kettő is volt, de ezt öten ettük… úgyhogy én ugyan ettem fagyit, kávéztam, aztán megint fagyi, meg sültkrumpli, ugyanolyan éhes vagyok még mindig. ezután elmentünk Itoyokado-ba, ami egy bevásárlóközpont, és ide jött velünk párom édesanyja is. Vett Hibikinek képeskönyvet, párom pedig ezer yenért távirányítós kisautót, ő irányítja majd, Hibiki pedig majd kergeti. Legalábbis így képzelte el. Ma takarítottunk is, bár párom inkább mosott és szépítkezett, én meg porszívóztam, kicsit portöröltem (ja párom WC-t is pucolt lelkesen, meg futont porolt az erkélyen) és kivasaltam az ingjeimet. Két inget most hazaérkezés után. Márom most fog valamikor megérkezni, mert Itoyokádóból ő még hazament szüleihez a táskájáért, amit otthagyott. Hibiki velem jött haza (kerékpáron, amolyan gyerek-tartó-zsákban a mellkasomon csücsült), a liftben el is aludt (nem a lift lassú, Hibiki gyors), még most is alszik. Én azóta kisúroltam a fürdőkádat, kivasaltam a maradék két ingemet, behoztam a frissen mosott ruhákat egyebeket az erkélyről és mostam rizst a vacsorához.

Mindezek mellett, sikerült annyira lefárasztanom a szememet, hogy péntek óta rendszeresen rájön a bal szememre a rángás. Na nem a szememre, hanem alatta a szemhélyamra. Párom is, meg mindenki más is mondta, ez fáradtság. Nem mintha magamtól nem jöttem volna rá, érzem azért hogy elfáradtam, csak nem hittem volna, hogy ennyire. Sebaj, még két hét, aztán kis pihenés, mert nekem akármilyen mozgalmas is lesz az otthonlét, pihenés lesz.

Kép is lett volna, de google mail meghalt és nem érem el a fiókomat.

Kedves olvasok, Forumba elsokent fejest ugrok.