No, visszatertem Nemetorszagbol. Eppen dolgozom, ugyhogy egy-ket mondat erejeig ugrom csak be. Keszultek Nemetorszagban kepek, es bar ez a blog altalaban Japanrol szol, megiscsak eredetileg csaladnak es baratoknak indult, meg naplo is, ugyhogy jonnek nemet kepek, meg tortenetek, mert talalkoztam libanoni emberrel is, meg norveggal is, meg pakisztanival is, akik mind nagyon jo emberek, es van mit meselni roluk.
Most robogok, mert munka van, de majd blog is lesz.

Öröm és vígasság, japán reklámfilmet láthattok, mégpedig egy amolyan igazán Japánra jellemzőt. Persze normálisabb reklám is van, de ez az a tipikus, megragad-az-ember-fülében-a-dallam-reklám.

Amennyiben érdekelnek ilyen dolgok, szóljatok, youtuberól sokat össze tudok gyűjteni, aztán lehet szemezgetni belőlük. A dundi nő a háttérben, aki egyszer próbababából változik át, egyszer meg kutyából, egy híresség, és igen jópofa tud lenni, és állandóan táncol. Jó szórakozást.

Klikk

Ismet ekezetek nelkul. Otthonrol ugyan, de a munkahelyi gepemrol.
Miert Karacsony? Mert Karacsonykor haza szeretnenk latogatni. Mar nezegettem is repulojegyeket, de foglalni nem tudtam, mert ahhoz kartya kell, es a magyar kartyamat eppen cserelni probaljak, ami mivel Japanban vagyok, igen nehez, mig a Japan kartyamat ismet elutasitotta a Japan Posta Bank, amiert jol fenekbe lesznek rugva, en meg atpartolok a Shinsei Bankhoz, hogy hozzamvagjanak egy VISA kartyat.
Addig is, ha valaki szeret repulojaratokat bongeszni, megnezheti batran, hol mennyiert lehet Tokyo-Budapest utat oda-vissza letudni, egzetlen atszallassal. Indulas Dec 20 (19 akar) hazauta Jan 4.
E ket datum koze szeretnek majd egy blogtalalkozot is bepreselni. A repjegyet megvenni meg nem tudom, de ket eve nem lattam sem a csaladomat sem a barataimat, ugyhogy ha esik ha szakad, valahogyan hazamegyunk picit.
A munka meg mindig kemeny, bar ma ellogtam, mert egesz nap a bevandorlasi hivatalban rohadtam, nyomtak egy cetlit a vizmom melle: multiple re-entry permission. Azaz most mar elvileg szabadon repkedhetek ki Japanbol, no meg vissza. Uszhatok is, csak az nehezebb.

Mara ilyen rovid vagyok, orulok hogy volt idom irni.

Ja es ha valaki tud Yorkshire-ben allast, kerem jelezze, valaki eppen ott van es kollene neki Gondoltam rakerdezek itt, tobben latjak mint a hozzaszolasokat 😉

Ma munkabol irok, mert mashonnan idom sem lenne. Innen sincs, de megis irok, mert mar regen nem irtam.
No, most mar irtam, mara ennyi.

No, amugy tenyleg nem nagyon van idom, es eletemben ekkora hajtasban meg nem voltam, de azert szeretnek mar valamit firkantani. Tobbek kozott azt, hogy hihetetlen sulyos es nagy penzeket megmozgato ugyekert felelek. Persze a fizetesemen ez csak akkor valtoztat, ha elszurok valamit, akkor lefele. Felfele egyenlore nem mozog, de majd fog. Remelem.

Egyenlore tulelem, de mar a munkatarsaim is mind jeleztek (a legelfoglaltabb japan kollegam is) ma fonokomnek, hogy hihetetlenul sokmindent csinalok, es iszonyatos tempoban. Nem magamat fenyezem, mert nem normalis am ez, latszik ez ott is, hogy egy egyszeru ajanlatnal mindent elgepelek amit lehet. Itt is biztos sok hibat ejtek, ezert elnezest szeretnek kerni.
Viszont ami erdekes tapasztalat, az az hogy, eleinte amikor jonnek a keresek, kerdesek, feladatok, egyre idegesebb leszek, es mar nagyon elegem van mindenbol. Miutan ez eler egy bizonyos pontot, atlep egy hatart, hirtelen belenyugszik az ember. Neha-neha meg utoler a „hu a mindenit sok ez mar nekem” erzes, de nem tul erosen. Olyan ez talan, mint amikor hosszu tavon cipelunk valami nehezet, es mar ugy erezzuk, leszakad a karunk, mig vegul nem erzunk fajdalmat. Egeszen addig amig letesszuk azt a valamit… akkor az ujjaink, karunk, vallunk, hatunk majd megszakad. Nalam ez a veszely nem fenyeget, mert Karacsonyig ugysincs szabadsagom. Hetvege meg mar reg keves ezt kipihenni 😀

Jol vagyok, es nem unom a munkat, meg elegem sincsen belole, sot nagyon szeretnek minnel jobban teljesiteni, csak elfaradok elegge. De hajtok, mert ugy erzem megeri, es itt nem csak az anyagi reszere ertem. Ha itt megallom a helyemet, akkor barhol megallom. Komolyan. Reggel kb 16 ugy volt rajtam, mindenfele fejleszteek, uzleti ugyek, targyalasok, bemutatok. Kapcsolatfelvetel, beosztas, forditas, nemetul, angolul, japanul, ajanlattetel, konfiguracio osszeallitas, uj megoldas kiprobalasa, szukseges megoldas kifejleszeseert felelos nemetekre nyomas gakorlas, stb. No ezekbol reggel volt kb. 16, most van tobb mint 25. Holnapra talan 4-et tudok lezarni. Kevesebb mint harom honapja leptem be. Kepzest meg nem kaptam. Megjegyezni meg mar semmit sem jegyzek meg, mert minden kihullik a fejembol. Komolyan, kollegam ezen nevetett, mikor beleptem, barmit megjegyeztem elsore, most meg teljesen vakon keresgelek az emlekezetemben neha. Jo-jo, megtalalom azert elobb utobb, de nem valami gyorsan.

Megint magamrol irtam csak, pedig van fiam, parom. Kepek is lesznek majd valamikor, ma nem. Kisfiaunk jol van, negykezlabol mint valami megkergult fenevad, de kozben nagyon edes am. Huncutkodik, szandekosan rosszalkodik, viccelodik es tovabbra is szotagokat mondogat, tetetetete, papapapap, mamamamam, bababababa, meg ilyesmik.
Parom vegre talalt olyan mososzert amit keresett, aminek az illatat annyira szereti, ugyhogy most kicsit boldogabb. Szuletesnapja van ebben a honapban, remelem jobb lesz a szulinapja iden, mint tavaly. Megprobalom elerni, hogy jobb legyen.

Elnezest a mai bejegyzes szinvonalaert (meg az osszes tobbiert is:D), probalok majd meg erdekes dolgokat irni, meg kepeket mutatni. Sajnos gyakoribb jelentkezest nem tudok igerni, mert se idom, se erom irni, mire mar hazaerek. Olyankor csaladkodom leginkabb. A blog nem felejtodik el persze, mindig fogok irni, csak talan hetente, ket-hetente egyszer.

Üdvözlök mindenkit ezen a csodás, párás, fülledt, gyilkosan forró szombati napon.
Dél körül járunk, Hibiki alszik, párom a telefonját bújja, én meg rászabadultam a gépre.
Ma öt képpel szolgálok, három témát érintve. Az első képen, egy felhőkarcoló látható, éppen az egyik útfelünktől sétáltunk vissza az irodába (kivételesen a felszínen, onnan általában a föld alatt sétálunk végig, és kb 20 perces séta, Tokió alatt ugye még egy város van) mikor úgy gondoltam, lefotózom, milyen érzés eltörpülni egy óriás mellett.
A következő három kép Odaibában készült, na nem a bevásárlós résznél, hanem mentünk valami leárazott vásárba, amire ügyféltől kaptunk belépőt. Persze jó kaki volt az egész, úgyhogy hagytuk is a fenébe. Sebaj, útközben lefotóztam két érdekes épületet, meg egy rendőrt, visszapillantós kerékpárral. A képek sötétre sikeredtek, mert tűzött a nap nagyon (Júliusban is), a kamerám meg anno ebayen szerződött be, mégpedig potom 15e Forintért. Örülök, hogy még mindig él, és hogy tűrhető képeket lehet vele készíteni. Amúgy HP PhotoSmart. Párom mindig cukkol, az itteni lapos és csodaszép kamerákhoz képest egy robosztus szörny, de védett a lencséje, és hiába ejtem el, nem törik apró morzsákra.
Az utzolsó képen Hibiki, bevásárlóközpontban ül egy babakocsiban. Itt minden bevásárlóközpontban vannak, akárcsak bevásárlókocsik, babakocsik is felsorakoztatva. Természetesen pénz semmihez sem kell, úgysem lopja el senki. Zongorázik a drága, lehet dédpapája nyomdokaiba lép majd egyszer, én csak örülnék neki.
Helyesbítés: a képek telfonnal készültek, én vagyok droid, amúgy tényleg azért sötétek a képek mert tűzött a nap. A kamerás képeim például a Kamakurás képek.

A szeptemberi őrület pedig az, hogy három hét alatt egyszer fogom látni a családomat, mert 21-én utazom Németországba, ott leszek egy hetet, másfél napot itthon, aztán irány Ószaka, ott megint két hét. Ja és Ószaka a legfertőzöttebb város Japánban, ami a gyesznó-influenzát illeti. tudom, igazából nem olyan gáz, de itt mindenki pánikol tőle, meg azért baba van a háznál. 30.000 körüli a megbetegedáések száma Ószakában. Lehetőleg kihagynám. De maszk is van, meg kézmosás. Úgyis csak dolgozni fogok. Laptopomra felnyomtam a Panzer Generalt (ősrégi, talán ’96-os stratégia játék, körökre osztott, kőkemény stratégia, nem ám gyárts azt nyomulj), úgyhogy munkaidőn kívül irány a szálloda, internet, blog-msn-anime-panzer, mikor melyik. Két hétig kibírom.

Íme a képek:

Jamagatában a vártnál kevesebb kép készült, mivel a vártnál vidékebb vidék volt. Jamagatán belül, Nágáj falucska mellett, egy tanyán laknak párom anyai nagyszülei. Meg a hozzájuk tartozó rokonság egy része.
Aki utána szeretne nézni a településnek:
Yamagata Nagai (ugye Yamagata megye)
Gyors és rövid képleírás következik:
Sorrend, lentről felfele. Az első kép még Tokió, a park ami mellett a metróállomáshoz sétállok.
Utána két Sinkanszen, nem amivel én utaztam. Amivel én utaztam, az ezüst és zöld csík van rajta.
Utána látképek a sinkanszenről, majd tanya Japánban, traktorral, képek egy szitakötőről, ami elég méretes volt. Volt egy érdekesebb is, ami úgy repült mint egy lepke, feketék voltak a szárnyai, de hosszú teste volt mint egy szitakötőnek, ráadásul a szárnyai is szitakötősebbek voltak, mint pillangósak.
Maga a ház, a kis raktárépülettel.
Utána pedig paparazzi-nindzsultam egyet, senki nem volt a fürdőházban amikor fürödtem, úgyhogy kamerát felkaptam, visszasiettem és lőttem pár képet. A kis kosárkákba rakjuk a ruhát, egyebeket, míg fürdünk. Utána irány a tükrök előtti kis sámlisor, leül, tusol, koszt lemos, majd piapcsvörössé fő a kádban. Nem vicc, én majdnem visítottam amikor beléptem a vízbe.
Utolsó képen Hibiki, párom unokatesójának Hibikivel egyidős kisfiával.
Most robogok aludni, mert kiesnek a szemeim.

Sokáig nem jelentkeztem ugyan, de ennek nem az elmúlt egy hét alatt bekövetkezett három földrengés az oka.
Az utolsó rengés ma reggel hét óra körül lehetett, bár mi észre sem vettük párommal. Rövid volt állítólag, bár még mindig erős.
Vasárnap, pároméknál voltunk, amikor „magnitude” 6, valamekkora rengés rázta meg Japán legnagyobb szigetét. Tokióban a japán skála szerinti 3-as erősségű volt a rengés. A skála hétig megy, hétnél minden dől. Hetes volt a nagy Kobe földrengés is.
Kedden hajnalban már a japán skála szerinti 4-es erősségú rengés rázott meg minket. Érdekesség képpen, ez utóbbi rengés hajnalban, öt óra körül ért minket, párommal együtt felébredtünk, pillanatokkal a rengés előtt. Nem az első alkalom, de hogy ilyen erős rengés legyen, az igen ritka.
Sokan a nagy Tokai rengés előfutárának tartják ezt a rengés-sorozatot, bár a szakértők ellenkeznek. Én személy szerint remélem, hogy nem a közeljövőre bejósolt Tokiót romba döntő rengés előfutára a heti három rengés. (egyiknek az epicentruma egybeesik a jósolt rengésével)

Szokták volt mondani, hogy Japánban rengésbiztos építkezés, stb. Igen, a felhőkarcolókra ez igaz, de a mezei lakóépületekre, házakra, vagy társasházakra (mint a miénk is) ez már kevésbé jellemző. Biztonságosabb, mint külföldön, de rengeteg épület romba dőlne, remélem a miénk nem. Hajnalban, a tizediken, elég kellemetlen volt a rengés.

Hétvégén elugrom Yamagatába, párom édesanyja szüleinél van kismázsával, no meg édesanyjával, értelemszerűen. Én utánuk megyek szombaton, és egy onszen szállóban fogok megszállni, velük együtt. Életemben először onszen, először cubasza sinkanszen és először Jamagata. Fonetikusan, mert itt élve már hülyét kapok a folytonos angol-mániától, amiben egyes japánok szenvednek.

Mára ennyi, kép nincs, meg nagyon mesélnivalóm sem, de majd lesz minden megint nem sokára. Elvégre megyek vidékre, Szeptemberben meg egy hét távollét Japántól. Németországban továbbképzés. Kedvem ami… nincs, de ez van. Utazni három napot, három nap képzésért. A fejem fel fog robbanni az időátállásoktól.

Íme az utolsó képek Kamakurából! Tessék őket lentről elkezdve felfelé haladva nézegetni, mert ahogy töltöttem fel őket, mindig egyel fejjebb kerültek az újabb és újabb képek. Érdekességek amik láthatóak:
(lentről haladva)
Van egy kép, ahol fák között valami fényes felé fényképezek. Az a fényes a napsütés, az nem is érdekes, de ami az előtérben van, az egy japán temető. Gondolom ez látszik a sírköveken. Párom mondta, szellem lesz a képen, de nem lett. (itt nagyon szellem-mániás mindenki, olyan mintha az egyik fizikai alaptétel lenne)
Van egy sárga ház, ami semmi érdekes, de japán ház, tessék, ilyen.
Bordás alagút, gondoltam érdekes lehet.
Japán hagyományos esküvő.
Riksa.
Aranyos vasút (nem villamos).
Kilátás egy öbölre. Nem tudom mennyire látható, de elég sokan fürödtek aznap, pedig nem volt kimondottan hőség. Viszont másnap volt az umi no hi, azaz a tenger napja, ami pirosbetűs ünnepnap, talán ezért lubickoltak annyian.
Három kép van sok kis szoborral, az egyikről nem tudom mik, de a másik kettő, ahol tengernyi picike szobrocska van, az a meg nem született gyermekeknek van szentelve, minden apróságnak egy szobor. A felnőttek tudják mire célzok.
Piros kapu mögötte barlanggal. Itt mindenféle kis szobrok voltak bent, akikhez gyertyát lehet állítani, 200 yen gyertyánként. Van penz szobrocska, tudas, állatok megértése, stb. ahova gyertyát teszel, rajta a gyermeked nevével, az az Istenecske segíteni fog. Pl. ha az állatoshoz teszel gyertyát, akkor a gyermeked valószínűleg jobban ki fog jönni az állatokkal. Persze a pénzesnél és a tanulósnál volt a legtöbb. Én az egészségre és az állatosra gondoltam, ha vettünk volna gyertyát, de nem vagyunk babonásak. Annyira ^^
A másik barlang a kijárat,
Jó szórakozást!