Nem jelentkeztem már pár hete, aminek a lustaság mellett más oka is volt.
Ott tartottam, hogy felmondtam a munkahelyemen, azonban új állást még nem találtam akkor. Ezen idegeskedtem illetve dolgoztam, hogy ne maradjunk lakás, élelmiszer és egyéb jóságok nélkül Júniustól.
Jó hír, új állás van, csupán fél órányira a lakásunktól, egy irodában. Mégpedig egy nemzetközi számítástechnikai cég irodájában. A fizetésem változatlan, viszont van fizetett szabi, illetve betegszabi is (szintén 100% fizetett). Vannak más jó dolgok is, meg azért rossz is, mert az első három hónapban nem kapok egészségügy-biztosítást, magyarul Riének és Hibikinek sem lesz. Persze elmehetek egy magán-biztosítóhoz, de három hónapra… még átgondolom.
Júniusban azért elég durván nehéz helyzetben leszünk, mert összesen körülbelül 50e yent fogok kapni, a két hét szabim miatt, amit egy, a munkahelyemen beszerzett májfertőzés miatt voltam kénytelen kivenni. Csak a lakásért 100e yent kell fizetnem, nem beszélve a villany, gáz, víz számlákról illetve Hibiki tanulmány-biztosításáról. Ez utóbbi szükséges, lehet majd egyszer részletezem mi is ez, nem egy rossz dolog, csak drága. Igaz, később kifizetődik.

Jelen pillanatban úgy állunk, hogy a Júniust valahogyan túl kell élnünk, hogy hogyan, azt nem tudjuk, de Júni végén már jön az új fizum és végre mi is elkezdünk egyenesbe jönni. Ja és Júniusban lakossági adót is kell fizertnem, ami szintén százezer yen körül mozog, de erre kérek valami türelmi időt, havi törlesztést, mondjuk három hónap alatt. Mire kifizetem, még fizuemelést is kaphatok, mert akkor jár le a próbaidőm, és már most jelezték, hogy többet szeretnének fizetni, mert tudják hogy családdal nem könnyű.

29-én megyek megnézni egy napot az új cégnél, elsejétől dolgozom.

A mai bejegyzés rövid lesz és lényegre törő. Ma Uenóban jártunk, Golden Week alkalmából. Párommal, Hibikivel és Tunn komámmal. Odafele érdekes dologra lettem figyelmes. Valahol a Hanzómon vonalon, vagyis már ahol helyközi vasútként és nem földalattiként közlekedik, található egy huncut kis állomás. Gondoltam ezt meg is örökítem, ha már olyan fontos állomás, hogy adott vágány iránymegjelölsénél is említést érdemel.
Egyszer talán meglátogatom ezt a helyre kis városocskát, lássuk már mégis, mi fán terem^^

Egyenlőre a második hetemet töltöm itthon, hála a májamnak. No persze nem tétlenkedtem, ma voltam egy meghallgatáson egy német multinál. Az első fordulón túl vagyok (pontosabban már a másodikon, mert az első forduló a papírjaim beküldése volt), következik majd a központ vezetőjével való beszélgetés, illetve egy telefonhívás németül. Juhé, ilyet úgyis csináltam már, egy éven keresztül.

Állítólag az egyik legesélyesebb pályázó vagyok, mint egyedüli eddig, aki tud németül^^

T-Systemses volt munkatársaim biztos tudják miféle munkám lesz, no nem telefonos lesz, hanem inkább amolyan szervezős főnökös, ha összejön persze. Ugyanaz a helyzet mint a T-Systemsnél volt röviddel érkezésem előtt, mármint odaérkezésem előtt, ugyanis ez a kirendeltség Februárban indult. ennek hála előrébbjutási lehetőség van szerivel, úgyhogy nagyon jó lenne ha összejönne. Továbbá kb 30-40percnyire van a lakástól.

Odaibás bejegyzésemet még mindig nem folytatom, de a képeket majd szépen apránként feltöltöm, elvégre direkt ide készültek. A mai kép-ár a múltkori (valamilyen okból kifolyólag) hibásan feltöltődött dinnye illetve egy vihori kismázsa. Az utolsó kép pedig az egyik odaibai bevásárlóközpont előtt parkoló kis Subaru.

Mára elköszönök, mert párom hív, de majd lehet hogy még írok… vagy nem:P

Első és legfontosabb hír, hogy régi ellenségeim, a poloskák, lehet még mindig itt vannak. Aprócska csípések jelentkeztek páromon és rajtam is, sőt Hibikin is immár. Még nem olyan vészesek, kicsik mint a szúnyogcsípés, de nem kis dudorok, hanem mikro buborékok, mint ami nekem anno volt, csak ugye ez most kissebb. Persze lehet más is, ebben reménykedünk. Amennyiben mégis poloskákról lenne szó, … no az tényleg nagyon nem lenne jó.

Egy másik halódási ok a lázam ugye, vagyis az állandósult hőemelkedés. Ma már teljes vérképet készített a kórház (végre, nem nátha-náha, mosoly, pápá volt a kezelés menete), mellkasröntgent, meg szombaton mégegyszer megismétlik a vérképet. A lényeg, hogy valami a májamban, vagyis a véremben megugrott nagyon és az a májban jelent valami gubancot. Az orvos mondta, ezt okozhatja a sok orvosság is, amit az utóbbi időben szedtem a krónikus láz miatt, az pedig valószínűleg kimerültség miatt van. Egy hétre el lettem tiltva a munkától. Tiltva. Nem semmi. Erről levelet is kaptam, amit adhatok le a főnökömnek. No ez a levél jó kétezer yen volt, mert ugye nem alap ám.

Holnap hajnalban bemegyek, leadni a levelet, aminek hatalmas vita lesz a következménye, mert a főnököm teljesen ki fog magából kelni, hogy ez is az én hibám. Párom édesapja mondta, hogy makecsatta dáme, azaz nem veszíthetek, ha már nagyon undorítóan viselkedik a főnököm, mondjak fel és kész. Most amúgy el vagyok tiltva minden orvosságtól és kimozdulástól itthonról. Persze ennek nem tudok maradéktalanul eleget tenni, mert ezernyi dolgom van így is, de legalább nem romlik tovább az állapotom most már.

Munka terén ugye ma volt egy megbeszélésem. Az eredménye egyenlőre annyi, hogy egy német cég itteni kirendeltségénél van egy állás, amit el tudnék látni, kilenc jelentkező van velem együtt, elvárás a német és az angol nyelvkézség, ami nekem azért elég rendesen megvan. (ugye dolgoztam német cégnél, és itt meg épp angoltanárként üzemelek leginkább)
Remélem ez bejön majd, egyenlőre önéletrajz-szerkesztés, egyéb örömök. Ugyan napi kilenc óra (egy óra ebédszüne), de fél órányira tőlünk, talán háromnegyed. Továbbá irodai munka.

Összegezve, még mindig a halálomon vagyok, vasárnap, azaz tegnap este nemhogy a kezem, de az egész karom remegett, mindkettő, a lábam is, az állkapcsom is, többször megszédültem, és még sorolhatnám, azt hittem simán elájulok. Ma már picit jobban vagyok azért. Párom édesapja nagyon támogat szerencsére, mondta, ha más nem, részmunkaidős melót szerezzek, átmenetileg az is elég. Remélem azért mást is találok^^

azt pedig nagyon remélem, hogy nem a poloskák ébredtek új hajnalra, mert akkor tényleg ideggörcsöt kapok:P Nem kívánom senkinek… és hogy hat hónap utn hogy kerültek megint elő… három hónapot bírnak ki táplálkozás nélkül… gőzöm sincsen.

Ezzel búcsúzom is, holnap hajnalban kelek és valószínűleg egy hihetetlen nehéz és durva beszélgetésem lesz a főnökömmel. Amúgy a doki mondta, vélhetőleg a medence vize, hogy ha vírusfertőzött a májam. De az is az én hibám. Az is az én hibám, hogy ő ekkora barom, mert nem vertem elég észt a fejébe. Tudom, mindenki fúj a főnökére, én azért nem szoktam, utolsó munkahelyemen Magyaországon is nagyon jó viszonyban voltam a felettesemmel, és korábbi munkahelyeim többségére is igaz ez. Ráadásul ezt a hibbant majmot mindenki utálja már, embertelennek tartják. Én sem szeretem már na^^

Jó éjt!

Igazából nem, de az enyém igen. A munka jó, mert megfizetik, meg legalább nem lustálkodunk, kivéve ha adott munka szépen lassan hidegre teszi az embert.
Második hete van hőemelkedésem és fejfájásom. Az értelmes japán orvosok (mert most nem leszek róluk jó véleménnyel) két hete tömnek tünet-kezelő orvosságokkal, mondván, hogy ez megfázás. Amúgy már December óta állandóan náthásodom, stb. Táplálkozom rendesen, hála kedvesemnek, mivel minden nap ellát gyümölccsel, zöldséggel, főtt étellel. Nem is akármilyennel!
Igen ám, de a test túlhajtásának is van egy határa ezek szerint, tudniillik a fejem le akar robbanni, a hőemelkedésem nem hagy alább. Mára picit enyhült, de ezt komoly pihenés előzte meg. Egy ismerősöm, igen az a luxemburgi, közölte, hogy pedig pihenni kell, mert ő aki katonaember, szintúgy rászorult a pihenésre anno, és én amúgy sem a seregbe vonultam be. Mondtam én tök jó, de a családom meg éhen hal, erre kihúzta belőlem, hogy naponta mennyitől bukik el a család, ha pihenek, és kifizette. Nem lehetett nem elfogadni, mert olyan ember, aki nem tűr ellentmondást. Igazság szerint nagyon megörültem, hogy na most már rendbe fogok jönni, hát sikerült lejjebb küzdeni amit kellett, de sajnos még mindig nem százas. Hétfőig időm sem lesz orvoshoz menni, azaz vasárnap lenne, ha van orvos, meglátjuk.
Hibikinek a szeme rendbejött, be volt gennyesedve, de a szemcsepp megolotta úgy néz ki. Rie még mindig köhécsel rendesen, neki is már majd’ egy hónapja tart, de talán az ő torka is gyógyulgat már.
Várom a hétfőt, mert megyek egy munkaügyis megbeszélésre amitől sokat remélek.

Amúgy pedig este tíz, most borotválkoztam, valami Gilette Fusion akármivel, mert le volt árazva három hónapja kb. és nekem meg már halálán volt a régi pengém (az elektromos gép meg néha az agyamra megy:P) megvettem ugye, de azóta nem is használtam. Most igen. Van benne talán öt penge, mert az kell, igaz nem vágta szét az arcomat, most égek picit, hiába a kencefice, de majd elmúlik ez is.

A hat napos hetemnek, amiből az utolsó hármat lázasan dolgoztam le. Jó, odahaza csak hőemelkedésnek hívják 37,8-ig, emlékeim szerint, de még eszerint is közel kerültem már a lázhoz. Nem lenne gond, ha irodában dolgoznék, de nem. A munkámat részleteztem már párszor, ma négy és fél órát voltam a medencében. Ez mivel jár? Írtam már, és most hat nap után, még mindig betegen, éjjel tizenegykor nem fogok nekilátni részletezni.
Kaptok viszont egy képet a kis legényről. Ha magamnak dolgoznék, mármint magamért, már rég felmondtam volna, az biztos, de ez a kis kuglifejű legényke rá tud venni mindenre^^ Na jó majdnem mindenre. Amúgy nagyon jó fiú, hihetetlen keveset sír mostanában, eljátszadozik magában, beszélget a játékaival és imádja az anyukáját, no meg azért az apukáját is^^
Az én beosztásom csak egyre durvul, egyre lehetetlenebb és őrültebb elvárásokat támasztanak. Például amikor kilenckor kezdődik a munka és 8:55-kor már amúgy is teljes felszerelésben a reggeli megbeszélésen kell vigyázzban állni, akkor érjünk már be 8:20 körül, és kezdjünk hozzá hamarabb a munkához, hogy jó példát mutassunk az új munkatársnak, aki ráadásul a kutyás üzletben fog dolgozni. Mutassanak neki azok példát. Meg az aki tíz percre lakik az uszodától, ne én, akinek tíz percért húsz perccel korábban kell elindulnia, mert minnél korábban indulok, annál ritkábban járnak a vonatok, én meg alapból három járatot használok, éljen.
Itthon viszont egy csodás családocskafogad, úgyhogy ez hajt és táplál^^ Meg a remény, hogy hamarosan új munkát találok.

Ugye mindenki kiolvasta már a blogomat, így tisztában van a munkahelyemmel. Pontosabban azzal, hogy japán gyerekekt tanítok angolul illetve úszni. Pontosabban erre szerződtem, természetesen túlórázom ezerrel, amit nem fizetnek, takarítok, szórólapozok, a fejem tetejére állok és lerokkanok, meg még sorolhatnám, mind ezt mindenféle ellentételezés nélkül.

Csak pár újdonság: évi 120-ról 110-re csökkent a szabadnapjaim száma. (vasárnap, stb) Ez nem lenne gáz ha…: 1, nem 10 nappal többre szerződtem volna (mármint szabadnapra) 2, nem medencében dolgoznánk szüntelen, ami nem csak hogy komoly figyelmet igényel, hiszen a kis ficánk lubickolók simán megfulladhatnának, csak egy pillanat kérdése, továbbá cafatokra megy a bőrünk az irdatlan klórmennyíségtől.

Továbbá a mindenes öregúr, aki amúgy mind a két nemnek hódol (komoly, nem vicc, úgy is néz ki mint egy néni, és úgy is viselkedik, csak igazából bácsi), felmondott, így kedvenc főnökünk még kedvencebb felesége fogja ellátni feladatit. Egy sipákolós, magát csinosnak képzelő, össze-vissza okoskodó, szervezni képtelen idiótát képzeljünk el. Szerintem a főnököm sem szívleli már nagyon… ráadásul anno X-szan kirúgását is őfelsége asszonysága erőltette, főnökünk nem szerette volna kirúgni. Egy idióta banya, aki mások életével játszik, mert a sajátja olyan unalmas.

Vége van a fél ötkor kelésnek, de jövőhéten meg hatnapozom, éljen, hurrá. Közben keresek munkát, de a hatnapozásnak hála, erre jövőhéten megint képtelen leszek. Tudom, internet, de annak a hatékonysága mérföldekkel elmarad a rendes állásközvetítő cégekénél.

Ma nincsen kép, mert Peti álmos, fáradt, nyűgös, mérges és az eső is esik, meg amúgy is, Április van, meg tavasz és az állatkertben állatok.

Jóéjszakát, én leadom kis mázsát asszonykámnak fürdetni, utána vissza is kapom, aztán magam is ázok még egyet, mrt miért ne, háromszor 12-13 óra után, illik a klórtól megszabadulni. Utána kis mázsával hármasban (vagyis négyesben, mert Rie öreg kutyusa ma nálunk alszik, pelusban, mert öreg, mármint mert öreg, gondokkal küzd és ezért a pelussal is meg kell küzdjön éjjelente) ledőlünk és … holnapig alszunk. Tovább nem lehet, mert ohanami, azaz megyünk a parkba a cserifák alá piknikezni egyet Rie szüleivel meg a kutyákkal, meg kis mázsával. azért kis mázsa, mert hihetetlenül fáj a hátam, és úgy érzem, Hibiki nehezebb a 4-5 éves gyerekeknél is.