Egészségügy. Igénybe kellett vennem, mert az asztmám felettébb erőteljes véleménynyilvánításba kezdett. Igen, abba. Mégpedig azért, mert valami étel iszonyatosan felkavarta a gyomromat, aminek két napig tartó következményei voltak. Ezek kíséretében úgy elkezdtem fulladni, hogy párom még a cukkolásomat is abbahagyta, ami azért ritkaság^^
No de, csak úgy nem írnék én ilyesmiről, viszont eme eseménysorozatnak hála, betekintést nyertem a japán egészségügy egy másik fejezetébe. (a kismamás dolgokon kívül).

Hogyan is fest Magyarországon, ha egy asztmás ember elmegy az orvoshoz:

1. Kell legyen papírja róla, hogy asztmás. Amennyiben olyan személyről van szó (mint pl. én), akinek ez nincsen, mert amikor betöltötte 18. életévét, abbahagyta a vizsgálatokra való járást, az nem is kap orvosságot, mert az orvos nem írhatja fel neki. Itt kitérnék arra, hogy ahol még engem kezeltek, és ahol szerény véleményem szerint elég súlyos állapotomon is javítottak, az a gyermek-tüdőgondozó el lett adva. Magyarország talán legjobb adottságokkal rendelkező gyermek-tüdőgondozójáról beszélünk. A neve nem ugrik be, de a fogaskerekű környékén található. Köszönjük H. Á., én még emlékszem hány gyermek és csecsemő életét mentették ott meg.

2. A papírok beszerzése beletelhet otthon két hétbe is. Tüdőszűrés, allergológiai vizsgálat, miegymás. Japánban már holnap mehetek a tüdőgondozóhoz, vagy ki a fenéhez, mivel szerencsémre (vagy pont szerencsétlenségemre) pont kedden és pénteken rendel. Miért szerencsétlenség ez? Mert a legfontosabb munkanapjaim. Sebaj, holnap délelőttre kimenőt kaptam, ahogy mára is, mivel a telefonban megszólalni is alig tudtam. Ja és TB-vel, 1170yen volt az első kórházi látogatásom. Ugye ahol az átlagkereset 200.000yen körül mozog, nem is olyan drága. Igaz jó sokat kellett várnom, de hát mondták előr,e hogy az idősek ilyenkor nyomulnak ezrével a rendelőkbe.

3. Mi van az orvosságommal? Mivel még nincsen papírom, és csak háziorvosnál jártam, nem kaptam x hónapos adagot, de felírt három napra valót. Addigra úgyis megkapom (vagyis már holnap) az orvosságot a másik dokitól.

Magyarország: beteg vagy? Rohadj meg ahol vagy, mit képzelsz magadról, hogy le mersz betegedni! (mindezt úgy, hogy nekem még egy nagyon kedves és rendes háziorvosom volt, aki az állását kockáztatta jóformán azzal, hogy orvosságot írt fel nekem, a szükséges papírok nélkül)

Japán: beteg? Nézzük csak, hogyan is segíthetnénk a leggyorsabban és hatékonyan!

Itt van állami EÜ is és privát is. Én az államit választottam, a legolcsóbb és a legegyszerűbb használni.

Már várom a holnapot, hogy mi lesz akkor^^ No meg a munkát, mert hülyén hangzik bár, de hiányzik azért. Főleg így, hogy a beosztásom szerint nincsen szabadnapom, csak betegszabin vagyok, amire az én cégemnél azt hiszem fizetés sem jár, de majd eldől.
Már jól vagyok, semmi gáz, csak reggel voltam nagyon készen, most már rendbejöttem, csak szeretnék elémenni a következő ilyen alkalomnak.

Nem igen tudtam értelmes címet kitalálni a mai bejegyzésnek (ami ígéretem ellenére ismét sokat késett 🙁 ), úgyhogy az lett ami.

Itt most minden éjjel, sőt néha nappal is, 大雨(ooame) azaz nagy eső van. A nagy eső az egyenlő az olyan esőzéssel, amikor megtelnek a csatornák, elönti az utcákat a víz sok helyütt, illetve sok vonat megállni kényszerül. Mi olyan helyen lakunk, ahol az esőn kívül más egyenlőre nem érint, de munkába menet, én azért érzékelem a vasúti járatok kimaradásait. A többit a híradóban látom. Most is az megy, mutatják, hogyan működik a csatornarendszer. Tókió alatt valami eszméletlen csatornarendszer van, van ahol az átmérője 50!!!!! méter. Mégis kiönt. No, el lehet képzelni az esőt^^

No de. Jöjjön pár hír rólunk, hiszen a blog elsősorban ezért indult, utána még pár érdekesség ami az eszembe jut.

Először következzék egy kép. Ma készült, azaz 29-én Pénteken. A TV-re raktam a gépemet, és beállítottam az időzítőt. (ami amúgy nagyon embertpróbálóhihetetlennehézségeketokozóhalmozottankőkemény-művelet: meg kell nyomni rajta az órát, és utána az elsűtő gombot^^)

Hibiki (párom felsőjén a csikók kanyarulatát okozo aprócska csomagocska) érkezése ugye Október 26-ra, vagyis akörülre lett megjósolva, eszerint mindenki kiszámolhatja, hogy hányadik hónapban is jár a párom. Én valahogy mindig mellényúlok, úgyhogy már meg sem próbálom kiszámolni^^

Én a munkahelyemen kapok saját számítógépet, ami egyetlen edzőnek sincsen, magyarul ez jót jelent. Remélem a fizum is fogja majd követni ezt az irányvonalat. Tény, hogy amilyen feladatokat kapok, nekem szinte folyton a gépen kéne lógnom, de akkor is, elég komoly dolognak számít. (no nem Japánban, hanem a munkahelyemen, hiszen egy uszodában nem jár minden egyes edzőnek gép, nagyon sokmindent ugye kézzel jegyzünk, a medence mellett nem lenne előnyös laptopokkal rohangászni).

Elkezdtünk bevásárolgatni a babának, mert eddig nem nagyon vettünk neki ruhákat. Most azért elkezdtük. Érdekesség, hogy itt az újszülött babáról külön kép készül, amihez egy méregdrága ruhácskát kell venni. Ilyesmi a „七五三”, azaz a sicsigoszán, ami hétöthármat jelent. Ez annyit tesz, hogy mikor hároméves, ötéves illetve hétéves a gyerek, kap valami szép hagyományos ruhát, és mehet a fényképezkedés. Nagyon szép ruhák, de nagyon drágák is. Az újszülöttnek, egy normálisabb ilyen ruha, jó harmincezer yenbe fáj. Éljen^^ Eldől még, adjuk-e alább vagy sem. Párom nem szeretné, de hát… a pénztárcám eléggé véges még egyenőre.

Érdekesség Japánból: ugyan én annyira nem bízom az emberekben, meg azért itt is vannak tolvajok, de múltkor a tárcámat a bringámban hagytam este, az elején levő kosárban, és jó húsz perc múltán esett le. Még mindig ott volt, pedig közvetlen mellette hatalmas tömeg mozgott, biztosan volt aki látta. Azért most már jobban odafigyelek, akkor nagy kavarodás volt amúgy is.

Egyik este mikor mentem lefeküdni aludni, volt egy kis csomagocska a párnám mellett. Szépen becsomagolva, rajta egy kis cetlivel: „thank you for working hard everyday, Rie, Hibiki” (köszönjük hogy minden nap keményen dolgozol, Rie és Hibiki – tudom, hogy a legtöbben tudnak angolul, de van aki nem^^) A csomagban egy Nintendo DS volt, no meg egy MarioKart játék^^ Persze párom magának is megvette^^ A játékot, DS-e már volt. Esténként elalvás előtt kicsit öljük egymást a versenyeken^^

Kismamalét Japánban: itt a kismamákat kincsként kezelik. Páromnak például a közértben elviszik a cuccát a kerékpárjáig sokszor (a közért beosztottjai, de akkor is, nem kötelező nekik) No de engem a kórház érdekelt igazán, hiszen nálunk a TB rendelők olyanok, mint egy börtön. Néha a bánásmód is (mondjuk a páciensek sem különbek sokszor), no de a tisztaság, a műszerek, és még sorolhatnám. (és itt hozzátenném a kötelező ráeresztését a „nem szobatiszta” páncienseknek a normálisakra. Mindenki tudja kikre gondolok, akik összekakálják a zuhanyzót a szülészeten illetve elverik az orvost amikor olyanjuk van)
A kismama bekerül a kórházba. Hamarosan megindul a szülés, de előtte némi időt ugye egy amolyan váróteremben tölt a kisasszony. Ebben a szobában található körülbelül három ágy. Mind mellett fotelek, van amelyik mellett kanapé. Televízió, magnó, láttam számítógépet is. Természetesen az egész szoba rózsaszín, de legalább annak is egy kellemes árnyalata. No de hopp, megindul a szülés!! Irány a szülőszoba! Nem meglepő módon, ez is „pink”. A széken és a műszeres állványon kívül semmi sem emlékeztet kórházra még itt sem. Olyan kis kellemes hangulata van. Semmi kórház-illat, tök tiszta minden. Megszületett a baba, mennek a mamával még egy hétre a pihenőbe. A pihenőben hat ágy van, (én aztán nem ismerem ezeknek a nevét, semmilyen nyelven sem, elnézést^^, még nem szültem soha^^) mindegyik elkeríthető egy nagy függönnyel. Az ágyak mellett mind székek, rádió, tévé. A kórház ezen része, főlég a szülés előtti baba-váró, olyan mintha egy hotelben lenne az ember. És nem, ez nem egy drága rendelő, ez egy mezei, állami kórház. Az egyik legolcsóbb itt Tókióban.

Én most megyek, mert párom idegbajt kap, hogy ennyit pötyögök^^

Mondottam vala, hogy most már több időm lesz blogolni, meg képeket felrakni. No, éhes disznó idővel álmodik^^ Azért annyit sikerült összeszednem, hogy ez a bejegyzés megszülessen, mielőtt eltekerek Monzennakacsó állomásra, hiszen párom ma érkezik haza Jamagatából, ahol anyai nagyszüleit látogatta meg, jó négy napig.
Most sikerült végre a kamerámmal pár képet készítenem a lakásról, úgyhogy már töltöm is fel a gépre, utána pedig természetesen ide. Munkáról, babáról, no meg a holnapi nyári fesztiválról, ahol egy szentélyt kell majd segítenem cipelni (ami nem is olyan könnyű…). Miért is nem könnyű? Sokan véresen komolyan veszik a szentély-hordást, és ha valaki valamit elszúr, akkor előfordulhat, hogy abból bunyó kerekedik. No, én valami idősebb alakokkal fogok menni, ha minden igaz, de azért ez a hír jólesett:D Továbbá eléggé rázni kell a szentélyt, miközben a vállunkon tartjuk, lévén én magasabb vagyok mindenki másnál, ezért jó görbe lesz a hátam végig, továbbá én nem tudtam résztvenni a gyakorlásokon, munka miatt ugye, úgyhogy… meglássuk mi lészen^^

Jöjjenek hát a képek!

Lakásunk a Minami-szuna első körzetében található „Windsor Heim” nevű épületben található. Nos ez katakanával, valahogy így fest: uinzaa haimu. Móka kacagás, én a uinzaa haimu 1019-ben lakom.
Ahogy az a címből már ki is derült, a tizediken lakunk, egyenlőre ketten, vagy kettő- és felen:P

Az első három képen az erkélyről elénk táruló látvány lett megörökítve, este. (tehát nem pont ma, nem tudom mikor, de már beköltözésünk után, talán pont aznap). Látható az erkélyünkkel pont szemben álló másik lakóépület. Azért fényképeztem le, hogy lássuk, miért is olyan rohadt világos Tókió, és hogy itt szinte minden épületnek van egy külső lépcsőháza. (vagy több, lakóépületnek belül mozgólépcsője nem igazán van, csak a felhőkarcolókénak, 3-15 emeletig a legtöbb lakóépületen kívül van a lépcsőház)

Az első szoba, amit jobb oldalt láthatunk, egy egyenlőre mindenes/ruhás szoba, ahogy az látszik is. Igen, én vagyok ilyen trehány, majd meggyónom. Bal oldalt, az a barna csík, a falba süllyesztett szekrény, ami a másik hálószobában is van.

A másik hálószoba, amit éppen használunk. Meg van ágyazva, bár kicsit messzire raktam most a két futont egymástól, majd a blog elkészültével javítok hibámon:D A függöny mögött itt is az erkélyre nyíló ajtó található, mint a másik szobában. Természetesen tolóajtó. Nem, én nem a rózsaszín futonon alszom. Igen, a szoba padlózata tatami, egészen pontosan hat darab. Ez egy japán szoba^^

Következzék a nappali-ebédlő-konyha együttes. A lakás ugyanis 2LDK (2 room living dining kitchen, valami ilyesmi, talán a legáltalánosabb lakás-kivitel).
Azt a szép nagy hűtőt apóssal közösen vettük, ragaszkodtak hozzá, nekem igazán nem kellett volna egy olyan hűtő, amiben még melegíteni!!!! is lehet az ételt. (középen a bal oldali kis fakk a digi kijelző mellett…)
A kanapé 80e yen körülről volt harmincra leárazva, új meg minden, csak kiárusítás volt, mák^^
A TV Rie bátyjától van, használt, az állványt pedig az előző lakók hagyták itt nekünk. Az étkezőasztal és a székek szintén apóssal közösen vásárlódtak meg, mivel ismét leárazás volt, azt hiszem 89e yenről harmincra, és akkor feleztünk. Nem én mondtam, ők akarták, hogy megvegyük. A székek forognak, fából és bőrből vannak. (műbőr persze)
A mikrót kollegáimtól kaptuk, és még sorolhatnám.

Az utolsó két kép pedig a fürdőszoba egy-egy részletét mutatja be. A kád, ahova szigorúan csakis zuhanyzás után szabad bemenni, illetve a japán fürdő elengedhetetlen kellékei, amit én sosem használok, de párom beköltözésünk első napján beszerezte mind. ^^

Nekem most mennem kell, de remélem sikerült egy kis betekintést nyújtanom egy modern belvárosi japán lakás rejtelmeibe. Egy ilyen lakás 22millió körül fáj, yenben persze. 63-65 négyzetméter körül van. Én apósomnak törlesztgetem, vagyis apósoméknak, ugyanis ők vették meg, hogy majd nekik szépen lassan kifizetjük. Eléggé megleptek ezzel, és eleinte féltem, hogy sajátként fogják (ugye jogosan) kezelni a lakást, de nem teszik, ez a mi lakásunk, csak lassan fizetjük ki^^

Írok hamarosan megint^^

Éled a blog, van netem, a héten időm is lesz, pötyögök majd jócskán.

Nekem még nincsen netem, de minden rendben, a blog sem halt meg. Majd jelentkezem, sok sok képpel meg mesélnivalóval^^

Míg az egész világ veri a nyálát az új Apple csodára, itt Japánban kb. csak az veszi meg, aki le akarja cserélni az iPodját. Mert a telefonját senki sem fogja csak erre lecserélni, legfeljebb aki fanatikus Apple őrült.

Miért?

Mert Japánban a telefonok alaphangon többet tudnak, mint az iPhone.
Vegyük az én mobilomat, ami a lehető legolcsóbb készülékek egyike. Email-t lehet vele küldeni, amibe képeket lehet beilleszteni, a szöveg részeként. Amolyan smileyk, mint MSN-en például. Ezt az iPhone máris nem tudja. Az első nemzedékét nem is vezették be Japánban, csak a másodikat. Az elsőnek még maga a hálózati rendszere is alulmúlta a Japán normát. A második nemzedéket (nem tudom miért kell mindig generációzni amúgy…) viszont már ellátták a szükséges 3G alapokkal.

Ugyan voltak üzletek, ahol sorban álltak a japánok érte, és kapkodták, de ez a kezdeti láz. Nem azért veszik mert jó, hanem mert Apple, új, és jó vele vagizni.

A japánok a mobiltelefonjukat használják átutalásokra, vonatjegyként, stb. Az iPhone erre képtelen.
Sokszor van olyan (egy bevett fajtája a reklámnak és a nyereményjátéknak), hogy egy terméken van egy… hát nem vonalkód, egy négyzet, amiben fekete minta van. Amolyan jó pixeles. Kocka-kód talán. No, ezt lefotózod a telefonoddal, és az interneten beilleszted egy adott weboldalon a szükséges helyre. A japán telefon ezt minden trükk nélkül, kb. fél perc alatt letudja.

Kíváncsian várom mi lesz a vége. Félreértés ne essék, az Apple szép és jó, de Japánban telekommunikáció kicsit előrébb tart, mint a világ többi részén. Ezzel pedig azért illik tisztában lenni.

Japánban számtalan szertartás él mind a mai napig. Az egyik legfontosabb a nyári ünnepség-sorozat, azaz a Nacu-macuri. 夏祭
Nekem kettőnél is jelenésem van. Egyikre apósommal megyünk, már pólót is vett rá nekem, ott mint vendég leszek jelen.
A másik pedig az uszoda által szervezett mini-nacu-macuri. Egy külön standot kapok, ahol Magyarországot kell bemutatnom. Népművészetet, stb.

Itt lenne nekem a következő kérésem: ha valaki tud valamit, amire már nincs szüksége, magyaros, és szívesen hozzájárulna Magyarország népszerűsítéséhez Japánban, az kérem szóljon.

Ami még érdekelne: bőnadrág, a hozzá tartozó felső, öv és kalap. Amolyan puszta-fiús ruha, mert be kell öltöznöm, és a nyári hőségben nem szeretnék mást felvenni^^

A képen pedig az újdonsült kerékpárom látható. A legolcsóbb kapható kerékpárt vettem meg a környéken. Kosár, csomagtartó, dinamó, lakat, priymák, kényelmes ülés. Mi kellhet még?
Érdekesség: Japánban nem láncolják a bringát semmihez. A lakat csak a hátsó kerék forgását gátolja meg. Ennyi elég ahhoz, hogy ne lopják er a bringát. Amúgy pedig van kis matrica a vázon, ami rendszámtáblaként szolgál, ha mégis ellopják a bringát, a rendőrség előkeríti. Riéék bringáját öt év után kerítették elő, de meglett, öt év után!! Azért az a nem semmi, hogy öt év után még mindig nyílvántartásban volt, és vissza is vitték nekik!
Az én bringám kék. Mindene kék. A legtöbb bringa ezüst. Aki az enyémet lopja el, az vagy hülye, vagy színvak. Az első rendőr kiszúrná:D:D

Mellesleg: Japánban nem nagyon van férfi-vázas kerékpár. Nem én vagyok nyomi, hogy ilyet vettem, a férfivázasok jó 40e yen fölött kezdődnek. A Csepel bringáknak itt lenne piaca rendesen. Nem tudom ide miért nem szállítanak. Ha még létezik a gyár…

Egyenlőre ennyi, késő van, örülök, hogy élek, ma is munka után még cipekedtem egy sort. Holnap agyonhajtás a melóhelyen, de legalább van mit csinálnom^^ Remélem a nyári fesztivál jól sikerül, nagyon bízom benne^^

Mert ilyen is van. És azt hiszem találkoztam az egyik legérdekesebbel. Vagyis inkább, legérdekesebbjükkel.

Nem is tudom már melyik óra volt, de talán a D óra (délután egytől hatig az ABC szerint vannak elnevezve az órák), amikor is egy kislány volt a csoportban, akinek szerény véleményem szerint, valamelyik felmenője török lehet, a másik pedig japán.

Miért gondolom ezt? Mert gyönyörű japán szemei vannak, az arcéle is japános, viszont az orra, a homloka illetve a kicsit kreolos bőre pedig törökös. Nem, nem indiai, meg arab, meg egyebek, azokból itt sok van, és nagyon könnyű különbséget tenni. Ez a kislány török, vagy valamelyik másik türk népség tagja. Félig legalábbis. A nevét nem tudom sajnos, nem nagyon tudtam lelesni az úszósapkájáról, de majd legközelebb. Nagyon jó kislány amúgy, addig nem rajtolt el, amíg nem szóltam, hogy jöhet, amikor mondtuk, hogy itt a játékidő vége, ki a vízből, azonnal kint termett. Nem mondom hogy gyönyörű, mert a japán gyerekek között sokkal szebbek is vannak, de valami olyan érdekes egyvelege két népcsoportnak, felejthetetlen. No természetesen szép kislány ám, kíváncsi lennék rá pár év múlva, érdekességképpen, hogy mivé cseperedik.

Érdekes, hogy sok félvér kölyök van, aki egy szót sem beszél más nyelven, csak japánul. Az ő szüleik ennyire lusták lennének? Megtanítani mindkét anyanyelvét a gyereknek? Mindenesetre érdekes.

Biztosan sokan észrevették, hogy nem válaszolok iwiwen, emailben vagy akár msnen (ahova nem is jelentkezem be, max néha rejtve, édesanyukámmal váltani egy két szót, amikor a szükség úgy kívánja, mert amúgy még saját édesanyámmal sincs időm nagyon beszélgetni).

Vázolnám a Júliusi besoztásomat.

minden hétköznap dolgozom, kivéve 10-e Csütörtök, 17-e Csütörtök illetve 29-30-31 (kedd-csüt.).
A csütörtöki napokon természetesen a szabadnapomat egy másik munkahelyen használom fel, még pedig Ikebukuróban tartok angolórákat babáknak, s hamarosan talán az anyukáknak is. Maradnak tehát a vásárnapok szabadnapnak. Ám de, legkésőbb 13-ig ki kell költöznöm a lakásomból. Természetesen van hova, de ugye oda el is kell juttatni a dolgokat, azt ki kell takarítani ,ezt is itt, selejtezni is kell, stb…
Közben főzni, mosni, vasalni, és még sorolhatnám az egyszemélyes lét gyönyöreit.
Jön ám a következő szépség a beosztásomban. 14-től 26-ig MINDEN nap dolgozom.
14-16= Rendes beosztás szerinti munkanap. Reggel kilenctől este fél nyolcig kb. (igen, a túlórát is számolom, mert azt nem az ágyamban heverve töltöm el, hanem a munkahelyemen gürizve)
17= Ikbukuro angol (addigra talán dupla-dinamit ugye)
18= rendes beosztás szerinti meló ismét

No itt jön a legszebb része, hogy a végén izzadjon rá az ember:
19= kezdődnek a nyári szünet miatti gyorsított úszó-tanfolyamok, azaz 7-kor kezdek…
20-21= mivel előbbi vasárnap, utóbbi pedig valami ünnepnap, ezért nincs rendes munka, de 7-től 10-ig bizony megy a nyári gyorstalpaló, tehát nekem bent a helyem.
22-26-ig= nyári gyorstalpaló ÉS a rendes beosztás, tehát boldogság-szeretet, héttől este hétig melózom.

27-e vasárnap szabadnap, 28-án meló, 29-30 szabadnap, 31-e pedig Ikebukuro.

Próbálok majd válaszolni azért szépen sorban mindenkinek, de kérem a türelmét mindenkinek.
Blogra pedig azért van időm, mert azért valami életjelet szeretnék adni magam felől. A blog a barátoknak, rokonoknak íródik, no meg annak aki olvassa, de ez az eredeti lényegén nem változtat, úgyhogy a blog amolyan „levél mindenkinek”. Ezért ez az első, és a személyes levelek pedig később jönnek. Itt egyszerre több embernek írok, több embert érek el, és idő hiányában, ez most egy fontos szempont, de ahogy írtam fentebb is, ígérem, hogy mindenkinek válaszolok időben, csak rendelkezzek ezzel a furmányos égi csinálmánnyal (idő).

Addig is örüljetek, bekötötték a fejemet, házas vagyok, dínom-dánom, és ugyan nem vagyok munkaőrült, meg önsanyargató sem, de örülök, hogy ilyen húzós beosztásom van, mert azt jelenti, módomban áll tenni valamit a családomért.

Többet senkit se halljak nyavalyogni, hogy sok a munkája:D:D:D:D

Jelentem alássan, a mai nap folyamán, a helyi kerületi okmányirodában házasságunk megköttetett, ezennel házastársakká léptünk elő.
Képek az új lakásról majd hamarosan lesznek, meg rendes blogbejegyzés is, de most este tíz van, mosok, és reggel pedig kelek és robogok melóba, úgyhogy nem nagyon tudok írni.
A lényeg, hogy az új kecó nagyon jó és szép, hála a szülőknek, papírforma szerint már házasok is vagyunk, hamarosan már intézem az új vízumot is, ami elég fontos, de még arra sincs időm. Két lakást kell szimultán kitakarítanom, az egyiket azért, hogy legyen hova költöznöm, a másikat pedig azért, hogy lehetőleg ne vonjanak le pénzt a letétből amit befizettem a régi lakásnál, takarítás címszóval.
Zajlik az élet ezerrel, csak bírjam tartani a sebességet amit diktál. Az új lakás amúgy nagyon tuti, jó környéken is van, és katasztrófa esetére riasztógombbal is el van látva. Ez tűz és/vagy földrengés esetén használandó. Nem tudom mit segít ha megnyomon, elvégre vagy 500 lakásban van csak abban az épületben, és szerintem nem nyomnak mindenkinek az ablaka alá egy létrát, hogy na gyere, főleg nem a tizediken. Gondolom arra jó, hogy a japánok megnyugodjanak, ez is egy óvintézkedés, ami elengedhetetlen, de amúgy igazából nem sokat ér. Ennyi erővel nyögdécselhetnénk is a romok alatt, ha meg nem dőlt össze a ház, és nem égtünk szénné, akkor minek a gomb. Ha meg előbbi megtörtént, akkor a gombnyomás után úgy sem vártunk sokáig, és nem azért mert türelmetlenek vagyunk. No de viccet félretéve, van ilyen piros gombunk, csak rakétát nem lehet vele indítani.